11.) Horvátország!!! /második rész/

/ Sziasztok újra itt két nappal később.... Ezt így is terveztem, hogy ezen a héten dupla résszel jövök ami extra hosszú. Talán ez nem lett annyira de igyekeztem :) Jó olvasást a következő részig.
Puszi: xLolax/

Reggel későn keltem fel. Mikor kiértem Lisa és Dani már nem volt ott. Egy levelet találtam csak a helyükön.
*Levél*:

Szia Lau! Elmentünk a városba. Na keress senkit mert mindenki ott van! Sajnáljuk, hogy itt hagytunk de túl sokáig aludtál.

Xoxo: Dani és Lisa

,,Remek" csaptam az asztalra. Csináltam magamnak tejeskávét és egy szendvicset. Miután megreggeliztem kimentem az erkélyre. Amyék házánál láttam, hogy Christina kint van. Elég érdekesen néztem rá. Mikor meg látott viszonozta ezt a nézést. Berohantam a házba. Fél perc sem telt bele kopogtattak. Kinyitottam és Christina állt előttem.
- Hát te?- kérdeztük egyszerre. Gyors beengedtem.
- Nem a városba vagy?- kérdeztem.
- Ezt én is kérdezhetném tőled...- válaszolta. Megmutattam neki a levelet. Elolvasta.
- Én is ilyet kaptam csak Amytől és Katherinetől.
- Hmmm...... ez gyanús, nagyon, nagyon gyanús.- néztem.- Arra gondolsz amire én?- kérdeztem.
- Szívassuk meg őket?- kérdezte. Erre elkezdtem bólogatni. Elkezdtük megbeszélni a szívatást. Eljátsszuk, hogy elrabolnak minket.
- Oké akkor írjunk egy levelet! Tessék itt egy lap és egy toll. De te írd mert te tudsz úgy írni, hogy ne ismerjék fel. Elkezdtem írni és felváltva diktáltuk mit írjak.
- A lányokat elraboltuk. Ha nem fogjátok el hozni azt amit akarunk, akkor nem lennék a két lány helyében. Muhaha. Ma éjfélre gyertek a vízmű melletti sikátorba. Mert ha nem........- olvastam fel a levelet. Odahelyeztük Lisáék levele helyére.
- És akkor most jöjjön a nehezebb része.- néztünk össze Christinaval. Mindent feldúltunk mintha kerestünk volna valamit és mintha az elrabolásnál ellenkeztünk volna. Mindhárom házzal megcsináltuk. A hab a tortán, hogy kiöntöttük az egyik lisztet. Az ajtót nyitva hagytuk és a telefonokat ki kapcsoltuk. Egy pénztárcával indultunk el. Elmentünk vásárolni. Pluszként a sikátornál csináltunk egy olyan fotót amin meg vagyunk kötözve, koszosak vagyunk és félünk. Persze egyenként. Így rejtett számról majd elküldjük este 10-kor. Mindenfélét vettünk ruhákat és mindent.

" Lisa szemszöge: "
Reggel elmentünk vásárolni és Lauren ott hagytuk abban a tudatban, hogy csak ő van otthon. Amyék ugyan ezt csinálták Christinnel. Ez az egész azért van, hogy megvehessük a szülinapi ajándékukat. Délkor még ebédeltünk egyet.
- Lányok nem kéne már haza mennünk?- kérdezgették egyre többször a fiúk.
- Fiúk nyugi Laurenék tudnak magukra vigyázni.- mondtam nekik.
- De megnyugodhattok, mert már indulunk.- állt fel Danielle. Elindultunk a kocsihoz. Ivan elvitt minket haza. Miután kiszálltunk Ivan rögtön elhajtott.
- Hé az ajtók nyitva vannak!- kiáltott Katherine. Beszaladtunk. Minden feldúlva. Dani meglátott egy levelet.
- Hé nézd!- kezembe vettem. Miután elolvastam egy hatalmasat sikítottam és sírva rogytam a földre. Dani odaült mellém és ott sírtunk. Amy és Katherine átjött. Mielőtt kérdezhettek volna bármit is átnyújtottam nekik a levelet. Mellénk ültek és velünk sírtak. A fiúk rohanva érkeztek meg a szobánkba.
- Mi a baj?- guggolt le hozzám Niall. Annyira rázkódott a vállam a sírástól, hogy Amy adta át a levelet. Elolvasták a fiúk. Megpróbálták leplezni ugyan de őket is megviselte, láttam.
- De mégis mit kéne elvinnünk?- kérdezte Harry. Na ez az a dolog amire senki nem tudott válaszolni.
- Fogalmunk sincs.- mondtuk Danivel egyszerre. Fél órán keresztül mindenki gondolkodott, hogy mégis mit kérhetnek az ember rablók.
- Semmi olyan dolog nincs amit odaadhatnánk.- mondta Amy.

" Niall szemszöge: "
A napunkra teljesen rátette a bélyeget ez az egész rablás. A lányok vagy sírtak vagy pedig a sírógörccsel küszködtek. Még Louis sem viccelődött. Én Lisa mellett ültem és a hátát simogattam, hogy megnyugodjon. Normális esetben örültem volna ennek de nem most. A végén megbeszéltük, hogy úgy teszünk mintha elvinnénk azt a valamit. Bármi is legyen az. Megpróbáltuk mind a két lányt felhívni de ki voltak kapcsolva. Este tízkor vacsoráztunk Lisa egyszer csak elővette a telefonját a szája elé tette a kezét és elkezdett sírni. Felmutatta egy kép volt amin Lauren megkötözve és piszkosan ül. Majd Lisa váltott és Christina volt ugyanígy. Miután meg ettük az ebédet mindenki elkezdett készülődni. Miközben öltöztünk egyszer csak éneklést hallottunk a lányok házából. Értetlenül néztünk össze a fiúkkal. Gyorsan átszaladtunk amit láttunk az az volt, hogy Amy ül az asztalon és gitározik a lányok pedig a kanapén ülnek és énekelnek.

Érdekes volt számomra, hogy még a legnagyobb szomorúságukban is tudnak énekelni. Furcsa volt őket ilyennek látni. A mindig pezsgő, bolondos és mosolygós lányokat szomorúnak és szótlannak látni.
* Lisa szemszöge:*
A Wings-et énekeltük mikor a fiúk megjöttek. Ez alatt a szám alatt nagyon sok emlék jutott eszembe Christina-ékról. A közös hülyéskedések, a klip forgatások, a közös izgulások egy-egy fellépés előtt. Lauren visszahúzódó személyisége és Christina amikor parancsolgat. Ezek mind-mind eszembe jutottak és mint egy kis film úgy peregtek le előttem az emlékek. Végignéztem a többieken és láttam, hogy velük is ez történt............ Eljött a a fél tizenkettő. Felhívtuk Ivan-t. 10 perc múlva már a kocsiban ültünk és imádkoztunk. Ivan kitett minket a vízműnél. Odasétáltunk a sikátorhoz. Elkezdtünk beljebb menni. A húgom hangját hallottam meg amint sikít. Aztán Christina-t amint azt hajtogatja "Segítség,segítség!". Erre elkezdtünk futni, majd..................

" Lauren szemszöge:"
Egész nap a várost jártuk a nővéremmel. Csodás volt, sokat fotóztunk. Itt van pár fotó:

És még rólunk is fotó:

 
Éjfél előtt egy órával odamentünk a sikátorhoz.
- Szerinted mennyit rágódtak már azon, hogy mit kell elhozniuk?- kérdezte Christina miközben nyalta a csokis fagyiját.
- Fogalmam sincs.... de biztos nagyon sokat.- mondtam majd bekaptam a nyalókám (colás volt :3). Ott hülyéskedtünk a sikátorban már vagy egy órája amikor nagyon halkan de lépteket hallottunk. Mivel egy kis beszélgetés is volt, ezért nagy nehezen de kiszűrtük, hogy a mi embereink azok. Mivel beszélni nem beszélhettünk ezért Christina elkezdett mutogatni, nem értettem mit akar ezért értetlenül néztem rá. Majd a nővérem fogta és meghúzta a hajam. Egy hangosat sikítottam erre. Ránézve a nővérem elégedett arcára megértettem, hogy sikítanom kellett volna. Elkezdte azt hajtogatni, hogy segítség. Én értettem ebből, hogy színészkedjünk. Hallottuk, hogy a lépek gyorsulnak majd futólépésbe váltanak át. Felsikítottam még egyszer.
- Áuuu ez fá-há-há-ájt....- mondtam sírós hangon. Majd megérkeztek a "megmentőink". Mielőtt megláttuk volna egymást elkezdtünk röhögni. Így kilenc érdeklődő szempárt láttunk meg. Amiből négy teljesen kisírt volt.
- Mi a f....- kezdte el Harry de mivel Katherine közel állt hozzá ezért szájba vágta.- Áúúú...- fogta az arcát. A lányok odarohantak hozzánk és megöleltek.
- Az egész egy szívatás volt?- kérdezte Liam és Niall egyszerre.
- Ahha.....- röhögtük el magunkat a nővéremmel.
- A szívbajt hoztátok ránk.- szólt Amy. A fiúk is odajöttek így csoport ölelés lett belőle. Majdnem megfojtottak minket Christinaval olyan szorosan öleltek. 
- Jó elég lesz... meg leszünk fojtva.- mondtam nekik. Nagy nehezen de elengedtek. 
- Akkor irány haza!- adta ki a parancsot Louis.
- Te mikor is nőttél fel?- kérdeztem Louis-tól és láttam Christina-n, hogy ő is ezt akarta kérdezni.
- Hááát úúgy... ma- mondta Louis.
- De nála ez átmeneti állapot.- mondta Zayn. A fiúk mind bólogattak.
- Héé igenis érett vagyok.- Erre a kijelentésére, jöttek az "Ahha, persze" reakciók.- És neked meg mikor lett ilyen csípős a nyelved. Hogy beszólogatsz?
- Néha szokott ilyen lenni.- mondta Katherine. Beszálltunk a kocsiba.
- Nézd csak az elveszett madárkák!- mondta Ivan egy félmosollyal az arcán.
- És mégis mire volt jó ez az egész szívatás?- kérdezte Zayn. 
- Azért mert úgy hagytatok ott, hogy csak egyedül vagyok, pedig ott volt Christina/Lauren!- vágtuk rá egyszerre a nővéremmel.
- Bocsiiii! De sokáig aludtatok.- ölelt meg Dani.
- Jó de mit csináltatok egész nap? Mert gondolom nem a sikátorban voltatok egész nap.- kérdezte Liam.
- Úgy minden felé.- válaszolta Christina. Erre jött a kérdés özön. Megérkeztünk így gyorsan bementünk a házunkba. Vagyis mindenki bejött hozzánk. Még mindig kérdezgettek. Már kezdtem unni így odadobtam Lisának a gépem. Mint egy csapat óvodás köré gyűltek és nézegették. Mi Christinaval leültünk két fotelba és összepacsiztunk. Olyan megszólalásokat hallottunk, mint:
- Hé voltatok étterembe és nekem nem is szóltatok?- Niall.
- Azta ez csodaszép táj.-Katherine.
- Ilyen lányok voltak a strandon? Nekünk is el kell holnap menni!- Harry. Mi ezeken csak fel-fel nevettünk. Aztán mindenki elvonult aludni.
- Aztán nem elszökni!- köszöntek el a fiúk. Én is gyorsan elaludtam. 
* Másnap:*
És a nyaralás második hetére ébredtünk. Elég hamar felkeltem. Még csak 8 óra volt. Kipattantam az ágyamból majd a felöltözés után kimentem a konyhába. Összedobtam egy gyors reggelit mindhármunknak. Majd kiszaladtam a kis összekötő "járdára". Nagy meglepetésemre Liambe botlottam.. 
- Hova, hova?- kérdezte.
- Sehova. Csak úgy kiszaladtam.- mondtam majd megfordultam volna ha nem tesz fel több kérdést.
- És ezt, higgyem is el?- nézett furán.
- Igen?- kérdeztem vissza.- Amúgy meg megnéztem, hogy milyen a táj egy tájképhez.
- És?- kérdezett vissza.
- Mi ez vallatás?- kérdeztem. Majd sarkon fordultam és beszaladtam. Halkan összeszedtem a rajzcuccom, majd kilopakodtam. Odakint a kis fahídon leültem és elkezdtem rajzolni. Egyszer csak négy fiú takarta előlem a kilátást. Niall, Zayn, Liam és Louis.
- Ha ezentúl követni fogtok nem tudom mit csinálok veletek.- jelentettem ki.
- Szépen rajzolsz.- dicsért meg Zayn.
- Szerintem meg az lenne a szép ha félre állnátok mert takarjátok a kilátást.- mondtam.
- Valaki még mindig cinikus kedvében van.- bólogatott Louis. De legalább félre álltak.
- Köszönöm.- mondtam majd folytattam. A rajzzal kész lettem így kifestettem. Elég rossz volt mert 4 zavaró személy mindig nézett. Mikor végeztem megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Gyors felkaptam a kezembe a cuccaimat. Majd bevittem. A képet letettem száradni. Kimentem hátha nincsenek ott a fiúk. Szerencsémre nem voltak. Elkezdtem a körnél sétálni. Közben a közös dalunkat énekelgettem. Úgy a hatodig körnél belegondoltam a szövegbe és mint akit fejbe vágnak úgy hasított belém a megfelelő cím. ,,Nem szerelmes dal" Elkezdtem rohanni befelé. Útközben neki mentem Daninek és Lisának. A szobámba elővettem a laptopom miközben kapcsolt befelé idegesen dobogtam az egérpadon. Mikor bekapcsolt megkerestem azt a felvételt amin a dal rajta van és átneveztem a címre amit kitaláltam. Mikor kimentem a konyhába Dani és Lisa már reggeliztek.
- Lau miért voltál, olyan izgatott?- kérdezte Lisa.
- Azért mert egy nagyon jó címet találtunk a dalunknak.- mondtam majd leültem reggelizni.
- És mi az?- kérdezte Dani.
- Nem szerelmes dal.- válaszoltam. 
- Jézusom! Ez nagyon találó!- vágták rá egyszerre. A reggeli további részében erről beszélgettünk. Mikor közöltük az ötletet a többiekkel, ők is így fogadták.
- Várjunk csak!- gondolkodott el Harry.- Mi eddig nem csak szerelmes dalt énekeltünk?- kérdezte a fiúktól. Elkezdtek helyeselni.
- Most komolyan? Mindig azt akartok énekelni ami egy csajról szól?- kérdezte Lisa.- Legyetek már egy kicsit színesebbek.- na jó ezt egyszerre mondtuk mi hatan.
A nap további részében fürödtünk a tengerben, ja és elmentünk egy full elegáns étterembe. Este pedig a többiek felelsz vagy merszeztek, de én és Dani elmentünk aludni..............

" Amy szemszöge: "
A fiúk a felelsz vagy mersznél nem voltak annyira visszafogottak. Úgy is mondhatnám, hogy tisztára perverzek voltak. Laurennek és Daninek volt esze, hogy nem jött.... Hajnali 1-kor fejeztük be a játékot..................