B.Ú.É.K.!!!

Sziasztok drága -általam elhanyagolt- olvasóim! Elsősorban is mindenkinek utólag is Boldog Karácsonyt! Remélem mindenki olyan ajándékot kapott aminek örült és sok szép pillanatot töltött a családjával. Aztán most jöjjön a szomorú rész...
Nagyon sajnálom, hogy az idén nem írtam annyi részt pedig mindig ígérgettem. És most decemberben egyáltalán nem is hoztam. :(:(:( Remélem nem haragszotok nagyon. 
Szerintem ebből kitalálhattátok, hogy mi a bloggal kapcsolatos újévi fogadalmam... 
BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK MINDENKINEK!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Nagyon köszönöm, hogy ebben az évben velem tartottatok és remélem jövőre is olvassátok a blogom.
De én nagyon remélem, hogy szuperül telik a mai estétek és boldogan mentek át 2015-be.
Ehhez van pár tippem:
1. A buliban táncoljatok sokat (már ha mentek és szerettek táncolni):

2. Mosolyogjatok: 

3. Egyetek sok csokit (vagy ami a kedvenc kajátok, a csokit csak azért mondtam mert az serkenti a boldogság hormonokat+ csokiimádó vagyok) 

Na hát ennyi ki is fújt az én tippeim listája. Ha ti tudtok még írjatok lent kommentben.
Még egyszer boldog újévet mindenkinek. :D:D:D:D:D:D:D 

Most már elköszönök. Találkozzunk 2015-ben! ;)
Xoxo: Lola

36.) Turnézzunk a Brit-szigeteken!

Sziasztok! Jelentkezem egy új résszel igaz november utolsó napján ráadásul este. Jó igen tudom, hogy ez a "legjobb" időzítés, nem kell mondani. De viszont az hatalmas örömmel tölt el, hogy már 3 rendszeres olvasóm van.Ez egyszerűen szuper. Nem ígérek semmit a részekkel kapcsolatban, mert szerintem tudjátok, hogy eddig nem sikerült betartanom. A minimum amit mondhatok a havi egy rész. Mert talán ezt be tudom tartani. De az is lehet, hogy több is lesz egy hónapban. De az egy azt most már tutira szeretné mondani. Na tudom nem azért jöttetek, hogy az én dumálásomat olvassátok... Jó olvasást! Én pedig sietek a kövi résszel. ;) ;) ;)
Xoxo: Lola

Reggel sikerült 9-kor kelnem. Nem tudom, hogy csináltam, mert nem annyira szokásom ilyenkor ébredni.
Mire felöltöztem és kimentem a konyhába -hátha találok valami reggelinek valót- már a feje tetején volt minden. Igazából csak a Cimorelli család ivadékai körül, de ez szerintem ilyen örökletes dolog. Lehet az ilyet örökölni? Mindenesetre megtanultam, hogy ilyenkor ne szóljak hozzá a többiekhez. Így inkább szép csendben megreggeliztem, majd indultam pakolni.
Azt hiszem elég rutinosnak számítok ebben, valahogy mindig sikerül két óra alatt bepakolnom. Aztán meg többnyire Dani-vel nézem ahogy a többiek összevissza kapkodnak. És ez most se volt másképp. Ilyenkor jót szoktunk röhögni mivel furcsa képeket és videókat csinálunk. Jó, hogy ilyen húgom van. Bár már olyan magas, mint én, szóval van, hogy egy idősnek néznek.
A lényeg, hogy mi nagyban elvoltunk, a lányok pakoltak és rohangáltak a srácok pedig..... videojátékoztak???
- Ti már be is pakoltatok?- kérdeztem miután vagy egy perce néztem amit csinálnak.
- Nem.- felelték kórusban.
- Akkor nem vagytok szívbajosak!- vetette oda Dani.
- Miért ti már bepakoltatok?- vette le a szemét a képernyőről Louis.
- Természetesen.- válaszoltam.
- Én meg el is hiszem. A francba!- mondta Niall, a vége annak szólt, hogy meghalt. A konzolt ledobva felállt és odajött hozzánk.
- Ha nem hiszed nézz ki az előtérbe.- dünnyögte Dani miközben nagyban játszott a telefonján. Nem is kellett több Niallnek kisétált, ahol gondolom megpillantotta a szépen egymás mellé rakott bőröndjeinket, majd visszasétált. Önkéntelenül is elvigyorodtam amikor megláttam az elképedt arcát.
- Nyugi van már! Még van egy csomó időnk!- mondta Harry.
- Ja nincs gáz!- helyeselt Liam is. Erre bejött Lisa és megváltoztatta az álláspontjukat.
- Most beszéltem Tommal. Másfél óra múlva innen le kell indulnunk.- rázta meg a telefonját.
- Na most van gáz!-szólt Zayn. És mint a rajzfilmekben, egy másodperc alatt tűztek el pakolni.
- Ez mi volt?- kérdezte Lisa.
- Nem pakoltak még össze semmit.- vigyorogtam kárörvendőn. Lisa megforgatta a szemeit.
- Mi lenne ha mi nem lennénk itt?- tűnődött el. Válaszul csak megrándítottam a vállam afféle *kitudja* típusban.
- Te már kész vagy?- kérdeztem.
- Ja, és már a többiek is csak kicipelik az előtérbe.- válaszolt.
- Értem.- bólogattam.
- Te!- csillant fel a szeme.- Nincs kedvetek játszani azzal?- mutatott az ott hagyott konzolokra.
- Még jó hogy van!- pattant fel Dani és már kapott is fel egy konzolt. Én követtem a példáját. Majd Lisa is leült és kezdhettük. Vicces, mert otthon néha szoktunk játszani. De csak titokban amikor Joey-ékat elküldjük tanulni aztán meg mi hárman plusz Mike és Alex leülünk és játszunk.
- Amúgy mi ez a játék?- kérdeztem meg amikor már összevissza mentem a karakteremmel.
- Fogalmam sincs.- vont vállat Lisa.- Valami katonás.
- Nem mondod?- vágtam rá. Mivel azt én is láttam. Igazából összevissza lövöldöztünk. Csak néha el is találtunk valakit. Eközben Amy leült minket nézni. Aztán pedig a fiúk rajtakaptak minket.
- Mi a franc?- jött be Harry és annyira lesokkolta a látvány, hogy lépés közben lemerevedett.
- Neked is szia.- köszönt Amy. Majd sorban jöttek be a fiúk és hallottam ezeket a "Hát ezek?" "WTF?" és hasonlókat. A végén egy olyan csodát alkottunk, hogy lelőttük egymást pont egyszerre. Szerintem ez a világ nyolcadik csodája (és bénázása). A fiúktól kaptunk is egy hatalmas kiröhögést.
- Ti még ilyet se tudtok.- vágott vissza Dani. És igen mondanom sem kell, hogy a maradék időt azzal töltöttük, hogy néztük, ahogy a fiúk próbálják pont egyszerre lelőni egymást. De nem ment nekik...
- Oké akkor háromra. 1.... 2..... 3.....- és nem sikerült. Ekkor Lisának pittyent a telója.
- 5 perc és indulás.- jelentette ki. Ami annyit tett, hogy mi elmentünk a kisebb hátizsákunkért a fiúk meg gyors szétszerelték a videojátékot. 
Mire felvettük a tatyóinkat már minden olyan rendben volt ahogy azelőtt, hogy idejöttünk volna. Az ajtón elsőnek a fiúk mentek.
- Előre a lányok.- vetette oda szarkasztikusan Dani. Persze nem hallották meg de mindegy. Mi Danivel elkezdtük a fiúknak lány neveket kreálni, csak azért, hogy így fogjuk őket mától hívni. 
Végül is ezek a nevek születtek:
Zayn- Zina
Harry- Heidi
Liam- Lilly
Louis- Louise
Niall- Nina
Jó tudom nem ezek a világ legjobb nevei de....korán volt. (Délután negyed egy... de pszt!) 
A hotel előtt egy csomó rajongó volt így minket a hátsó ajtón vezettek ki a buszhoz. De előtte, hogy ne tűnjünk bunkónak kimentünk autogram kártyákat osztani. Aztán meg iszkolhattunk föl a buszra, hogy ne nyomjanak össze. Most is ugyanazok a buszok voltak amikkel Amerikában voltunk. Gondolom én... Mindenesetre ugyanúgy nézett ki és ugyanazokat a helyeket foglaltuk el, mint múltkor. Én úgy gondoltam volna, hogy felfekszek és megnézek egy DVD-t, olvasok esetleg telózok. De ehelyett rám lett parancsolva, hogy toljam hátra magamat kártyákat aláírni. Ezeket szoktuk szétosztani ha nincs idő külön dedikálni. Ilyenkor addig írok amíg el nem fogynak a kártyák vagy be nem görcsöl a kezem. 
Szóval a busz hátsó részében leültem és egy alkoholos filcet meg vagy fél tucat kártyát/plakátot magamhoz véve nekiláttam, hogy gyakoroljam a nevem írását...

Itt egy régebbi kép

6000 oldalmegjelenítés!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Na amíg én nem hoztam részt addig sikerült elérni a 6000 oldalmegjelenítést. Nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon szépen köszönöm!!! Sokat gondolkodtam rajta, hogy mi lenne a legjobb amivel megünnepelhetnénk...
Arra gondoltam, hogy kicsit bepillantást nyerhettek most a blog kezelésébe. Hogy milyen mappáim és dokumentumaim vannak a gépen ami a blogot segíti. (Előre is bocsi a képek minőségéért de a gépet fotóztam és ilyenkor ilyen...)
Na akkor vágjunk is bele!!!
Elsőnek is van egy mappám, hogy blogok (Több blogom van de most csak ezt fogjátok látni.) Ebbe több mappám van és mindegyik mappát a legegyszerűbb és legjellemzőbb szóról neveztem el. Ennek a mappának a Cimorelli nevet adtam. Ebbe a mappában csak képeket lehet találni. 104 kép van benne amiket folyamatosan cserélek. Mivel ha valamit feltöltöttem már a blogba akkor azt ki is törlöm, hogy ne foglalja a helyet. De ezzel együtt mindig történnek a dolgok és töltöm is le a képeket. Ezeket a Cimorelli facebook oldaláról, a lányok twitteréről illetve a szerintem mindenki által jól ismert Google-ről töltöm le. :D Most, hogy le vagyok maradva a történetben eléggé megszaporodtak a képek száma. Hisz töltöm lefele, ugyanakkor nem törlök hisz nem írok bejegyzéseket. Na de ez az én bajom nem is untatlak vele benneteket. :)
Hogy ha megnyitjuk ezt a mappát akkor a következő látvány tárul elénk:

Jelen pillanatban ezek a képek látszódnak. Teljesen vegyesek. Nem is mind velük kapcsolatos, csak kitaláltam valamit velük kapcsolatban. Mint látjátok nem arról leszek híres, hogy minden egyes képet elnevezek. Ahogy letöltöm kiír egy nevet én meg letöltöm azzal a névvel. Talán azt tudnám erre mondani, hogy ,,Ahogy esik úgy puffan."

Mint láthatjátok az előző képen ebben is van 4 kisebb mappa. Ezeket közelebbről is lefotóztam, hogy lássátok. Ezeknek rövid de annál beszédesebb nevet adtam. Az első mappában - fejlécek- az eddig kitett fejlécek találhatóak.
A második mappába - fejléchez kell- azokat a képeket teszem amikből majd, vagy már összeállítom/összeállítottam a fejléceket.
A harmadik mappának a Gifek nevet adtam. Vagyis ebben nem más mint a mozgóképek vannak.
A negyedik, egyben utolsó mappa a png-k nevet viseli. Nem tudom ki tudja vagy ki nem de ezek az ilyen körül vágott képek lennének. A biztonság kedvéért beteszek ide egy példa képet. ;)

Na igen. Akkor most mutatom a Word mappákat. :D

Mint látjátok ebből három van. De ebből csak 2-őt fogok megmutatni. A zenéset nem fogom megmutatni mivel ott ösz visz azok a "kódok" találhatóak amivel a blog alá zenét tudok tenni. Most, hogy ezt elmondtam jöhet a másik kettő. 

Elsőnek is beszélnék egy kicsit a bloghoz linkekről. Ebben az olyan vine és facebook videók vannak amik szerintem eléggé viccesek vagy fontosak. Inkább a vicces felé hajaz... Azért vannak külön kimásolva a linkek, hogy ne vesszenek el. Meg nem tudom letölteni őket. Igen erre egyszer rájöttem, szóval ezzel kell beérnem... 


Aztán itt van a blog naptár. Mint nemegyszer említettem le vagyok maradva a történetben. Így muszáj voltam csinálni egy ilyen dokumentumot, hogy átláthatóan meg tudjam nézni mikor milyen eseményhez igazolódjak, hogy azért a blogban legyen igazság is ne csak kitaláció. 

Na ennyit is szerettem volna. Remélem azért valamennyire érdekesnek találtátok. De szeretném, hogyha a következő mérföldkőnek az ajándékához ti adnátok az ötletet. Szóval ha van ötletetek ide írjátok le kommentbe és én majd választok. 
Addig is SZIASZTOK!
Xoxo: Lola

35.) Leveszik a gipszem...

Sziasztok! Nagyon szégyellem magam mert még eddig soha nem volt olyan, hogy havi egy részt nem hoztam volna. Most jöhetnék a régi kifogással, hogy elkezdődött a suli, meg nyolcadikosan nagyon nehéz és stb. stb. stb... De most nem szeretnék több szót pazarolni a hülyeségemre. Hisz ezen már sajnos nem lehet változtatni. Szóval megjöttem és próbálok is maradni. Jó olvasást az új részhez én meg megyek és elbújok egy sarokba szégyenkezni. ;)
Lola

Úgy ahogy be lett ígérve jó hamar kellett kelnem. Pontosan hajnali 3-ra készen kellett lennem. Így fél kettőkor csipogott is a telefonom. Semmi kedvem nem volt ugyan fel kelni, de mégis kimásztam az ágyamból. Gondosan megágyaztam majd a sötétben kitapogattam -az előre kikészített- ruhámat. Az a kezembe vettem és elindultam a fürdőszobába. Mindezt csendben kellett ugye tennem, hisz Chris még aludt. Nagy nehezen felküzdöttem magamra a farmeremet, majd a pólómat, zoknimat és pulcsimat. Kifésültem a hajamat és kiengedve hagytam, mert mást nagyon nem tudtam volna vele kezdeni egyedül. A pizsamámat a kezembe véve visszamentem a szobába ahol nagy meglepetésemre fel volt kapcsolva a villany és Christina az ágyon.
- Hát te?- lepődtem meg.
- Még nem vagy 18 éves és Tom nem tud elkísérni. Soroljam?- suttogta. Bólintottam majd felkaptam a táskámat...

*2 óra múlva:*

Tom nem csak, hogy Chris-t felejtette el említeni hanem Bess-t is (a koreográfusunkat). De mivel nem tehetek mást csak lehunyom a szemem és eltűröm, hogy ilyen "apró" dolgokat elfelejt említeni a drága menedzserünk.
Anya indulás előtt vagy ötször felhívott, hogy mi van. Már kicsit meguntam szóval áldom az eget, hogy ki kellett kapcsolni a telefont a gépen. Magángéppel utazunk, mert visszafele nincs olyan gép ami elég hamar visszahoz.
Valójában nem is tudom, hogy most ideges legyek vagy nem. Nem tudom mire számítsak. Az, hogy leveszik a gipszed olyan tág fogalom. Nincs benne, hogy hogyan és, hogy még mit csinálnak. Végül is láncfűrésszel is levehetik a gipszed, persze járulékos veszteségként még a kezed is levágják. Így bele gondolva ezekbe az alternatív lehetőségekbe kiderül, hogy 1. tényleg tág fogalom, 2. korán van még én meg fáradt vagyok és 3. nagyon unatkozok. Én vagyok egyedül fent ezen a gépen. Meg a pilóták... remélem...

*Landoltunk :*

Végre lent vagyunk. Ami azt jelenti, hogy a pilóták tényleg nem aludtak, vagy csak alva is nagyon jól tudnak vezetni. Ezt már sose tudjuk meg...
 Itt állunk a kórház előtt. Tekintve, hogy reggel nyolc van és nekem csak 10 órára kell itt lennem úgy gondoltuk, hogy elmegyünk vásárolni mivel még Bess nem járt itt.
Többnyire össze vissza mentünk, de nem igazán távolodtunk el a kórháztól. Majd háromnegyed 10-kor már bent is ültünk a váróban. Csöppet izgultam....
- Lauren Cimorelli!- hallottam a nővér hangját erő akcentussal. Elsőnek bevallom nem is értettem. Felálltunk majd besétáltunk. Christina kint várt minket.
- Jó napot!- váltottam át németre.
- Ááá Lauren! Ugye?- kérdezte meg. Bólintottam. Intett, hogy menjek közelebb. Megfogta a gipszes karomat egy ideig vizsgálgatta a szemével majd leültetett. Előbb még vizsgált pár dolgot a bordáimon majd következett amiért jöttem... Kicsit sok időbe telt de megszabadultam a karomat oly sokáig egybetartó tárgytól. Az orvos megmozgatta a kezemet ami eléggé zsibbadt. Furcsa volt, hogy újra mozgathatom a karomat. Az orvos átadott egy nővér kezeléseibe amíg ő Bess-el beszélt valamit. Az , hogy mit csak akkor tudtam meg amikor kiléptünk a rendelőből.
- Arról beszéltünk, hogy mikor táncolhatsz majd a fellépéseken.- válaszolt mikor már vagy háromszázszor megkérdeztem tőle mit beszéltek. Erre eléggé furcsa fejet vágtam mire ő folytatta.- Csak nem gondolod, hogy olyan hamar rendbe jön a bordád is, mint a kezed? Még nem lehet táncolnod. Viszont mindig kell egy kicsit gyógytornázni, hogy megnézzük mennyit bírsz. Mert fogadok, hogy ha most rögtön koncerteznél úgy, hogy mozogsz a végére meg se tudnál mozdulni.
Ezután nem igazán faggatóztam. Mivel a gépünk rögtön indult miután megérkeztünk és felszálltunk ezért nem igazán konzultálhattam anyával, hogy mi történt a dokinál. Bevallom sajnálom is egy kicsit mert a fejembe egyre többször bevillant a kép anyáról amint idegeskedik.
Egész úton összevissza járkáltak a gondolataim. Na jó ezt hülyén fogalmaztam meg de ez van. Egyszer az előttünk álló turnéra gondoltam, aztán, hogy vajon mit szólnak Joey-ék a szülinapi ajándékukhoz. Meg sok ilyen apróságon és aztán már csak azon kaptam magam, hogy a gép leszállt mi pedig a reptéren állunk. Ahogy mentünk ki az épületből megláttam egy nagyon érdekes boltot.
- Mielőtt haza indulnánk nem megyünk be oda? - mutattam a bolt felé. A lányok nem értették miért de végül bele egyeztek amolyan *végülismiértne* módon. Átmentünk az utca túloldalára. Christina csak akkor értette meg, hogy mit akarok amikor már kiválasztottam az említett dolgot. Ami nem volt más, mint:

Chris már akkor röhögött amikor fizettem.
Egész úton (a kocsiban is) a kezemben tartottam. Elválásunkkor Besst megkínáltam az egyikkel. El is vette az egyiket majd már ment is tovább. Mi pedig bementünk a hotelba és a lifttel mentünk is felfele a legmagasabb emeletre. A liftben nem bírtam levakarni a vigyoromat. Pedig le kellett mert különben gyanút fognak. Mire a lift felért már többnyire normális fejem volt. A lift ajtó kinyílt én meg a hátam mögé tettem a kis bödönt. Viszonylag kevés séta után beléptünk a lakosztályba. 
- Sziasztok!- köszönt Chris, bár nem volt senki így kár volt.
- Ki kér édességet???- kiáltottam mire valahonnan a távolból dübörgés hangzott. Elsőnek Dani majd Niall és végül a többiek is megérkeztek.
- Jól hallottam édesség?- kérdezte Niall. Nagyot bólintottam. Láttam ahogy mindenkinek felcsillan a szeme. Majd előre vettem a bödönt. Egy percig némán bámultak rá, majd felröhögtek. 
- Jó vicc Lauren!- mondta Louis. Megvontam a vállam. Jött oda Niall és vette volna ki magát.
- A-aaa.- kaptam el. - Senki nem eheti magát. 
- Miért?- kérdezte Harry.
- Mert gondolom nem venné ki jól az, hogy saját magatokat faljátok fel. Mi viszont...- vette el Zayn-t Lisa.- ezt megtehetjük veletek.
Én Liam-et vettem ki, Dani Niall-t, Amy Harry-t és Kath Louis-t. Chris nem gondolta azt, hogy ő kannibál legyen ezért ő csak az egyik brit zászlót ette meg. 
Mondhatom nagyon jól néztek ki a fiúk. Niall, Louis és Harry 1D-set ettek, Liam brit zászlót míg Zayn fehér cukorkásat. 
- Kannibálok!- jelentette ki Niall miután végignézte ahogy Dani megette. (A bödönt eltettem magamnak de erről pszt!)
A mai nap még volt egy koncertünk. Most ezt nem szeretném nagyon kifejteni mert semmi említésre méltó nem történt.
Viszont a koncert után miután mind dög fáradtan lehuppantunk a kanapéra csoda történt.
- Tényleg! Lauren neked meg levették a gipszed, tudtad?- csodálkozott Louis. Néhány másodpercig csak pislogtam (ezalatt eldöntöttem, hogy mit reagáljak).
- Sötét vagy!- jelentettem ki. Ezen mindenki jót nevetett. Majd én (elsőként) elindultam lefeküdni. Hisz holnap indulunk és ha elalszok akkor nem marad annyi időm bepakolni. Gyorsan felvettem a pizsamámat (végre minden nehézség nélkül). És bebújtam az ágyba ahol nagyon hamar elnyomott az álom...

Nyár végi jelentkezés

Sziasztok! Tudom tavaly nem csináltam ilyen de most gondoltam igen. 
Most, hogy eljött a nyár vége el kéne mondanom, hogy suliidőben mikor várhatók részek... A megfelelő válasz a nem tudom. Fogalmam sincs mivel most kicsit módosul az időbeosztásom. Meg tavaly is ígértem, hogy mikor lesznek és ahhoz képest volt, olyan hogy havi 1-szer ha hoztam részt. Ezért nem mondok ilyet. Ha nem akartok minden egyes nap megnyitni a blogom, hogy írtam-e akkor iratkozzatok föl és ha rá mentek a bloggerre akkor látni fogjátok, ha van új rész. Persze ezt csak akkor lehet, ha van Google fiókod. 
Aztán itt van ugyebár a lemaradásom a történetben. Én ezt nagyon sajnálom, de tényleg. Ha tavasszal nem hanyagolom el annyira z írást most nem tartanák itt. De nem is akarok itt siránkozni, mert valamikor be fogom hozni a lemaradásomat. Nektek ez csak annyit jelent, hogy több vagy hosszabb részeket hozok. 
Kicsit megnéztem a statisztikákat. És.... most már 2 rendszeres olvasóm is van plusz lassan átlépjük a 6000 oldalmegjelenítést. Tényleg adnátok ötleteket, hogy arra mi legyen? (Videóblogot csak szülinapkor csinálok)
Amúgy képzeljétek az infó könyvünk hozza a BLOGOLÁST!!! Én amikor ezt megláttam annyira megörültem, hisz nekem már van ez a blog ami több, mint egy évet megért. Pedig ezt nem hittem volna. 
Egy kis kérdés... Ki várja a sulit? Ezekre válaszolhattok a megjegyzésben. És kérlek azt is írjátok hozzá, hogy most már akkor tényleg hozzam be a lemaradást ne csak mondogassam. Köszi :)
Na igazából nem terveztem hatalmas monológot (azt majd hallgat mindenki az évnyitón). Szóval mindenkinek kívánok mindenkinek eseménydús iskolaévet és sok jó jegyet! (Jesszus ez tisztára mintha egy tanár mondta volna. Nem?)
Én csak ennyit akartam. Sziasztok!

u.i.: Ősz van gondoltam a lehulló levelekről,
         Pedig csak a postás esett le az emeletről...
Lola kijelentkezik. ;)

34.) Egy különleges koncert

Sziasztok! Meghoztam az utolsó suli előtti részt. Eléggé sajnálom, hogy nem sikerült behoznom a lemaradást de majd igyekszem. Jó olvasást!
Xoxo:Lola

17.-e van, hétfő. Ha minden igaz holnap megyek hajnalok hajnalán egy magánrepülővel Ausztriába, hogy levegyék a gipszemet. A gipszet majd elszeretném rakni mivel sokan írtak/rajzoltak rá. 
Az utóbbi pár napban a fiúk bemutatták a környéket. Annyi időnk ugyan nem volt, hogy a nagyobb nevezetességeket közelről megnézzük mivel próbálnunk kellett mert elég fontos a keddi koncertünk. Hogy miért fontos azt még most sem tudom, de ha megkérdezném Tomot ezt mondaná: ,,Mindent megtudsz a maga idejében." Egy ideje ez válaszolgatja nekünk...
Mint minden itt töltött napon eddig a mai napon is korán keltem. Senki más nem volt hajlandó 9 előtt kikászálódni az ágyból. Én már megreggeliztem és fel voltam öltözve mire az első ember felkelt. Unalmamban többnyire laptopoztam vagy olvastam, esetleg halkan nézem a tévét. Most az olvasás mellett döntöttem. Danitől kölcsön kaptam a Harry Pottert így azt olvastam. Már a 3. résznek a közepén tartok. Épp egy elég izgalmas résznél voltam amikor teljesen frissen (és futócuccban) megérkezett Lisa a nappaliba.
- Ilyen hamar?- pillantottam az órára ami 08:16-ot mutatott.
- Neked is jó reggelt!- köszönt.- Én elmentem futni. Majd jövök.
Azzal felkapott egy almát (gondolom reggeli gyanánt) és már kint is volt az ajtón túl. Vállat vontam és visszasüllyedtem a varázslatos Roxfort történetébe. Lisán kívül senki más nem tanúsított ilyen furcsa viselkedést, így meg sem lepődtem amikor Christina és Dani negyed 10 körül sétált be a szobába. Előbbi a szülinapjára kapott pizsi felsőt egy fehér pöttyös kék pizsama gatyát és piros mamuszt viselt, míg utóbbi egy BTR-es pólót egy baris pizsi gatyát és egy macis mamuszt viselt.
- Jó reggelt!- köszöntem, majd olvastam is tovább.
- Neked is.- mondta Dani.
- Te már reggeliztél?- kérdezte Chris.
- Ahaaa.- mondtam de nem teljesen figyeltem arra amit mond. Kimentek a konyhába reggelit készíteni. Ezután szép sorban mindenki ébredezett és ezzel egyre nagyobb hangzavar is keletkezett. Én beletörődve, hogy most már nem fogok tudni nyugodtan olvasni becsuktam a könyvet. (Persze előtte beletettem a könyvjelzőmet.) Nem tudom, hogy lehet ekkora hangzavar mikor kajálnak, hisz pont, hogy  szájukba teszik az ételt. Vagy ezzel csak én vagyok így?
Ezen merengtem amikor egyszer csak meghallottam miről beszélgetnek.
- Amúgy Lisa hol van? Még mindig alszik?- kérdezte Niall.
- Nem, nem alszik. Nincs az ágyában.- felelte Amy. Ő van egy szobába Lisával.
- Várj mindjárt megkérdezem.- mondta Dani.- LAUREN!!!
A szemeimet megforgattam majd a kanapéról felállva kislattyogtam a konyhába.
- Igen?- kérdeztem.
- Lisa hol van?- kérdezte Chris.
- Elment futni úgy egy órája. Miért?- kérdeztem vissza.
- Azért mivel ebéd után próba van.- válaszolt Liam.
- Addig még van idő.- legyintettem. És már nyitódott is az ajtó.
- Lisa te vagy az?- kiáltotta Louis. Léptek közeledése majd Lisa állt meg mellettem.
- Nem a mumus.- válaszolt.
Ezután a beszélgetés után mindenki elment elfoglalni magát. Liam elment Sophiához, a barátnőjéhez. Louis is elment El-hez. Én, Kath-el és Christinaval bevásárolni mentem. A többiek.....a többiek meg csak úgy elvoltak. Mikor elmentünk épp DvD-zni készültek.
A bevásárlás során vettünk még egy kis kaját (nem sokat, csak ami 2 napra elég), majd úgy döntöttünk elmegyünk ruhaboltokba is. Elmentünk a Forever 21-ban. Ez kihagyhatatlan volt mivel Christinanak ez a kedvenc ruha boltja. Én meg Katherine is szeretünk itt vásárolni ezért miért ne alapon bementünk. Természetesen kicsit más volt a berendezkedése mint az otthoninak, de hát azért csak egy másik üzlet...
Itt elég sok időt töltöttünk szóval mire észbe kaptunk már ideje volt hazaindulni.
Otthon még mindig ment a film mikor megérkeztünk. Szóval a "Megjöttünk!" kijelentésünket egy csomó "Pszt!" fogadta. Megvontuk a vállunkat majd Chris elkezdett bepakolni a hűtőbe Kath pedig elindult a szobájuk felé. Én pedig.... hát én is mentem a saját szobánkba.

*************************************

A próba nagyon hamar eltelt. Azután már csak annyi időnk maradt, hogy kicsit pihenjünk és már rögtön jöttek értünk a kocsik, hogy elvigyenek a koncert helyszínére. Ott már tolongtak a rajongók így testőrök segítségével jutottunk be a backstage-be. Ott rögtön eltereltek minket a szépítkező részlegbe. Leültem a saját helyemre és már jöttek is a sminkesek. Nem sok sminket kaptam. Csak kihúzták kicsit a szemem szemceruzával, spirállal növeltek a szempilláim hosszúságán és egy kis szájfényt is raktak a számra. Ja és még kipúdereztek, hogy ne csillogjon annyira az arcom. Épp, hogy a sminkesek elmentek és megnéztem egy kicsit magam  tükörben már jöttek is a fodrász. Ma úgy döntött, hogy hullámos hajam lesz így a hajvasalóval elkezdett nekem loknikat csinálni. Mikor végzett a stylist odajött hozzám a ruhával. Megkérdezte, hogy segítsen és én igent mondtam mert egyedül nem bírtam volna normálisan felvenni. Főleg, hogy vigyáznom kellet, hogy amit eddig csináltak rajtam az ne jöjjön szét. Amúgy ezt a ruhát vettem föl:

Az ingnek az ujját feltűrtem, hogy ne látszódjon ki a blézer alól. Miután felöltöztem elégedetten vettem magam szemügyre a tükörben. A többiek még nem voltak kész így én telefonoztam egy kicsit. Vagyis egészen addig amíg kész nem lett mindenki és be nem jöttek, hogy kezdünk.
Kivonultunk az öltözőkből és megkaptuk a mikrofonokat. Majd egy kisebb sikító roham jelezte, hogy a fiúk bevonultak. Aztán következtünk mi.
- Helló! Én Christina vagyok! - Én Katherine! - Én Lisa! - Én Amy! - Én Lauren! - És én Dani vagyok! - Mi vagyunk a Cimorelli!- na ezt a mondatot nem csak mi mondtuk hanem az egész stadion. Ááá kicsit se lepődtem meg... dehogy. És ez még csak a kezdet volt...
Az üdvözés után belekezdtünk a WMYB-ba.
- Na jól érzitek magatokat?- kérdezte Lisa a dal végén. Erre csak hatalmas sikítás lett a válasz. 
- Szerintem akkor folytassuk is nehogy elunjátok magatokat.- szólt Niall. És azzal bele is vágtunk a One Thing-be. 
- ...and you've got that one thing.- fejeztük be. Mivel ugye mi a végén kicsit teszünk hozzá. Igen ezt is hatalmas ovációval fogadta a közönségünk. Amíg behoztak két kanapét a színpadra mi lefoglaltuk a közönséget. Aztán pedig kezdtük a LWWY-ot. Az egész azzal kezdődik, hogy leülünk a kanapéra mintha aludnánk, majd aki énekel az mindig "felébred". Az elsők ugyebár az én meg Liam. Ezt a kanapésat pedig a mi klipünk szerint ötöltük ki. Mint az eddigi gipszes koncertjeimen mindig, most is szomorú voltam mivel nem táncolhattam. De most is megpróbáltam egy mosollyal elfedni a szomorúságomat. Mikor vége lett mi levonultunk. És kezdődött a srácok koncertje. A Best Song Everrel kezdték majd jöttek szép sorba: Magic, Up All Night,  Little Things, Over Again, Kiss You és végül One Way Or Another.
Az utolsó két dal között pedig ezeket mondták: 
- Nos mi már voltunk itt Londonban koncerten és tudjuk milyenek vagytok.- kezdte Louis.
- De a lányok még nem voltak itt. És ezt nem tudják...- folytatta Niall.
- Arra szeretnénk titeket kérni, hogy 3-ra sikítsátok el magatokat teljes erőből. Ne hozzunk szégyent az angol rajongókra.- mondta Louis. Azzal Liam elszámolt háromig és aztán egy olyan erejű sikítást hallottam, hogy majd megsüketültem.
- Köszönjük.- azzal kezdték is a OWOA-t. Ezután mi vonultunk a színpadra a fiúk meg le.
- Még mielőtt elkezdenénk szeretném szívből megköszönni a halláskárosodást a fiúknak.- szólaltam meg. 
- Nagyon szívesen!- hallottam a fiúk hangját kintről. 
- Hát akkor szerintem kezdjük a legismertebb dalunkkal.- mondta Christina. Majd megcsendültek a Made in America ismerős kezdő akkordjai. Ezt nagyon jól fogadták. Bár szerintem direkt sikítottak. Majd jött a Whatca Tink About Us, aztán a The Way We Live, Million Bucks. Ezután pedig az I Coming Home.
- Mielőtt elkezdenénk megszeretnék mindenkit kérni arra, hogy vegye fel.- szólt Kath. Én semmit nem értettem ebből de úgy látszik ezzel egyedül voltam. A lányok eltűntek és a közönség is mozgolódni kezdett. Én meg ott álltam egyedül. Majd a lányok visszajöttek és a kezükön gipsz szerűség volt. Ezenkívül még a fiúk is visszajöttek a színpadra. Ránéztem a közönségre és ott is szinte mindenkin volt egy gipsz. Jó hazudtam a szinte nem is kell oda, mindenkin volt. 
- Lauren, tudom hogy nagyon izgultál, hogy nem fognak elfogadni téged törött karral. És, hogy szomorú vagy mivel nem táncolhatsz. És most mindenki ezért vett fel gipszet.- mondta Lisa. Eléggé meghatódtam, majd megláttam egy táblát amin nagy színes betűkkel ez állt: MI ÍGY IS SZERETÜNK LAU! Ezek után már nem bírtam tovább és kicsit megkönnyeztem. Ezután leültünk törökülésbe és elkezdtünk énekelni. A lassú szám után újra gyorsítottunk és jött a Call Me Maybe. Aztán végül a Beleive It. És a lányok nem is táncoltak. Ezután ugyebár sötétség jött és mindenki beállt a helyére. Akik hangszeren játszottak kicsit igazítottak, hogy kényelmesen játszanak. A dal után levonultunk a színpadról. És még csak akkor jött a java. Legalábbis számomra. Mivel azt is mondhatjuk, hogy én voltam nap kedvence. Mindenki velem akart fotót. Kicsit sajnáltam, hogy olyan hamar vissza kellett mennünk a hotelbe, de én holnap korán kelek. Mikor beszálltunk a kocsiba még kaptam pár "Jó utat Lauren!" kiáltást. 
Otthon már csak fürdeni volt erőm. Bevetettem magam az ágyba és aludtam......volna. Csak kicsit sok gondolat járt a fejemben. Az biztos, hogy ezt a koncertet nem felejtem el egyhamar.........

33.) Megérkeztünk + az első koncert :D

Sziasztok! Meghoztam egy újabb részt. Igen tudom, hogy eléggé rövid, de sok kicsi sokra megy. Nagyon sajnálom, hogy nem sikerült a nyáron bepótolni a lemaradást. De most már tényleg megpróbálok belehúzni és behozni a több hónapnyi (!!!) lemaradásomat. Jó olvasást! Remélem ez a rész is tetszeni fog. 
Xoxo: Lola ;)

Jó sok órányi repülőút és egy kisebb nyomorgás a rajongók és testőrök között... És már itt is vagyunk a hotelbe. Még hozzá kell szoknom a brit angol hangzásához (mert itt mindenki így beszél). A fellépésig még sok idő volt és még a menedzserek sem érkeztek meg ezért gondoltam felfedezem a helyet. A legfelső emeleten voltunk. Csináltam is egy képet mivel a kilátás csodaszép volt. Plusz még a London Eye-ra is ráláttunk. Csináltam is egy fotót.

-Ugye milyen szép?- kérdezte meg a hátam mögött Niall. Ütöttem volna de a karom amelyik közelebb volt hozzá gipszbe volt.
- A frászt hoztad rám, ugye tudod?- kérdeztem meg szúrós tekintettel. Megvonta a vállát és leült a fotelba.
- Nem ülsz le?- kérdezte rám emelve a tekintetét. Megráztam a fejem.
- Még ki kell pakolnom.- magyaráztam majd odahagytam. Egy szobába voltam Christinaval. Ő már nagyon benne volt a pakolásban.
- Szia.- köszöntem. Nem hiszem, hogy meghallotta.- Szia!
Most már kicsit hangosabban mondtam és észre vette. Visszaköszönt majd megkérdezte, hogy segítsen-e. Nem tudtam rá mit válaszolni így inkább nekiláttam. Furcsa, hogy mennyire hozzászoktam a félkezes munkához. 
Úgy másfél óra alatt sikerült kipakolni. Egy hetet maradunk itt majd indul a buszos túra. Apropó 18.-án leveszik a gipszemet. Mondjuk ez lehet kicsit macerás lesz mert visszautazok az orvoshoz, hogy levegye és tanácsokat adjon. Ezt még nem is mondtam Tom-nak. A fejemet veszi, hogy csak most fogok szólni. De jobb később, mint soha...Vagy nem? Mindenesetre tárcsáztam a menedzserünk számát, hogy még most túl legyek a leszidáson. Kicsöng...Kicsöng...és felvette.
- Szia Lauren.- szólt bele.
- Szia Tom.- köszöntem.- Lenne egy kis gond.
- Mégpedig?
- A gipszemet majd 18.-án le kell venni. És annak az orvosnak kéne levennie aki rám tette. -mondtam el egy szuszra.
- Lauren!- csattant fel.- Mégis miért nem mondtad ezt hamarabb?! Az jövőhét kedd. Ráadásul azon a napon van az utolsó koncert indulás előtt. És az a koncert elég fontos.
Eléggé haragos volt miattam, de hát végül is igaza van. Megkaptam egy kisebb leszidást arról, hogy nem gondolta, hogy ilyen feledékeny vagyok meg satöbbi. 
- De megpróbálom minél hamarabb megszervezni az oda-visszautadat. De figyelmeztetlek korén fogsz kelni.-fejezte be egy kicsit nyugodtabb hangnemben. Azzal elköszönt és letette. Eléggé szégyelltem magamat. Leültem az ágyra és csak bámultam ki az ablakon. Hogy lehetek ekkora balfék??? Egyszer csak bejött Chris (igen azt elfelejtettem hogy nem volt bent mikor telefonáltam.). 
- Lau indulunk.- szólt. Gyorsan összekaptam magam. Christina segített felöltözni. Mivel már csak rám vártak ezért rögtön indultunk. Közel volt a koncert helyszíne így gyalog mentünk. Nem mondanám a legokosabb dolognak egy szupersztár bandával kilépni az utcára. Szerintem a Londonban élő összes rajongójuk észrevettek minket. Egy idő után (fogalmam sincs hogyan) de érkeztek testőrök így sikerült épp bőrrel megúsznunk ezt. A helyszínen elkezdtük a próbát a szokásos módon. És amíg a fiúk próbáltak gyors megosztottuk a tervünket Christinaval is aki benne volt. 

*************************************

Már túl vagyunk az előkészületekkel. Megcsinálták a hajam, a sminkem és már a fellépőruhámba vagyok. 
- Lányok kezdünk.- jött be az öltözőnkbe Tom.- És 3....2....1.
Azzal a fiúk felmentek a színpadra. Aztán jöttünk mi. 
- Helló! Én Tina vagyok!
- Én Swiss!
- Én Pizza!
- Én Amy!- (Igen Amy-nek nincs beceneve)
- Én Lolo!
- És én pedig Big D!- szólt Dani láttam rajta, hogy alig bírja visszatartani a röhögést.
- És mi vagyunk a Cimorelli lánybanda!- mondtuk tökre egyszerre. Néma csend támadt. Még a fiúk is tátott szájjal néztek ránk. És mi meg elröhögtük magunkat erre  közönség is elkezdett nevetni. Aztán normálisan bemutatkoztunk végül indult a koncert. Nagyon jó volt én nagyon élveztem. A végén ugye jött a fotózkodás és autogramm osztás. Nagyon sokan kértek inkább tőlünk (!!!). Megkérdeztem egy lánytól, hogy ez miért van. Az volt a válasza, hogy az 1D-től már több embernek van aláírása de mi itt "egzotikusabbnak" számítunk. Kicsit meglepődtem ezen.
Dög fáradt voltam mire haza értünk így gyors tusolás után már be is estem az ágyamba aludni..............

32.) A maradék koncert és irány London!!!!!!!!!!!!

Sziasztok! Tudom nem tartottam be a határidőmet, hogy behozom a lemaradást. :(:(:( Nagyon sajnálom. De most hoztam új részt. Mást nem is szeretnék mondani úgyhogy: Jó olvasást!
Xoxo: Lola 

A fiúkkal ugyanúgy viszonyulunk egymáshoz. Szívatjuk egymást rendesen. Természetesen náluk sem maradhatott el az óvatosságnak a túlzásba vitele. Igen velem szemben. Az első 2 napban volt ez az egész. Szinte nem is mertek hozzám nyúlni. Nem viccelek. Aztán egyszer ezt megelégeltem és hangot adtam annak, hogy attól még, hogy eltört akarom nem lettem egy porcelán baba. De ugyanezen a napokon kellett próbálnunk is. Kicsit jobban megviselt ez, mint normális esetben de hát ez van. Igazából most nem kellett táncolnom és ennek nem örültem. El tudom képzelni, hogy milyen szomorú képet vághattam. Még otthon és olyan szomorú voltam. Ezért inkább csak a szobámba kuksoltam a hazaérkezések után. Az ajtót bezártam mert nem kértem a szánakozó tekintetekből. De pénteken elfelejtettem...
- Lauren.- lépett be Dani az ajtómon. Amint megláttam rögtön szitkozódni kezdtem a fejemben, hogy miért nem zártam be. De ennek ellenére örültem a társaságnak.
- Szia.- köszöntem és félretettem a laptopomat.
- Van kedved eljönni sütizni?- kérdezte.
- Ki megy még?- kérdeztem.
- Én meg,...- gondolkozott.- te?
- Jó rendben menjünk! De adj 10 percet elkészülni!- mondtam. Bólintott majd kiment. Viszonylag hamar felöltöztem és még a hajamat is átkeféltem nagyjából. Amikor kinyitottam az ajtót, hogy kimenjek szembe találtam magam az épp kopogni akaró Daniellel.
- Mehetünk?- kérdeztem. Vigyorogva bólintott. Ez a ruha volt rajta:

A lépcsőn ő ment előre.
- Jó a felsőd Dani.- hallottam Harry hangját.
- Köszi.- mondta Dani. Amikor engem megláttak kicsit meglepődtek.
- Hova mentek?- kérdezte Chris.
- Sütizni.- válaszoltunk egyszerre.
- Rendben. Anyuék nincsenek itthon.- tájékoztatott minket Christina. Bólintottunk majd egy intéssel elintézve a köszönést távoztunk. Végig hülyültük a cukrászdához vezető utat. Amikor beléptünk az ajtón nagyon meglepett, hogy ott találtam Ellie-t és Angela-t.
- Sziasztok!- köszöntünk nekik.
- Hát szia de búval bélelt.- ölelt meg Ellie.
- Dani ezt te tervelted ki?- kérdeztem tőle.
- Én? Dehogy......... közösen.- mosolygott.
- Most ne mond azt, hogy nem örülsz nekünk.- biggyesztette le az ajkát Ang.
- Óóó dehogy mondom én ezt Angiepoo.- öleltem meg.
Szóval így történt, hogy sütiztünk. Nagyon jó volt. Tök sokat beszélgettünk...meg persze hülyéskedtünk is. A lányok velünk jöttek haza, így ez még otthon a szobámba is folytatódott. A lányok találtak egy alkoholos filcet is így elkezdtek vicces aláírásokat csinálni. Ezt kábé mindenki megcsinálta szóval most már a gipszem kék és rajta fekete mintákkal. Louis például egy galambot rajzolt, Niall egy hotdogot, Dani egy karikatúrát (azt a mai napig nem tudjuk, hogy kiről), Lisa meg egy nyuszit rajzolt. Most így nem tudom mindenkiét elmondani. Anyuék láthatóan örültek, hogy örülök. És nem tudom, hogy ennek köszönhető-e de este volt palacsinta. Ang-éknek hamar menniük kellett (a hamar itt este 6 fele), mert nekünk másnap koncert lesz egy kicsit távolabbi városban. Ezért este 9-kor már ágyban voltam, mondjuk még fél órát telóztem de aztán elaludtam.

*Másnap:*

Hajnalban keltünk, hogy odaérjünk a koncertre. Seattle-be volt a koncert ami több mint 11 óra odautat jelent. Vagyis fél háromkor keltünk és 4-kor indultunk, így ha minden igaz 16 órára érünk oda és még marad 2 óra felkészülésünk. Reggel mindenki hót kóma volt kivéve én. Engem kicsit jobban felébresztett az idegesség. Elsőnek is felkaptam a vizet azon, hogy nem tudom felvenni az a szerencsétlen ruhámat. Majd, hogy nem tudok olyan gyorsan bepakolni, mint szeretnék, végül pedig, hogy a hajam tiszta kócos volt. És ezen nem segítettek a szánakozó tekintetek. Miután sikerült mindennel elkészülni (és lenyugodni) lementem bekapni pár falatot. Anya már várt rám. A kezembe nyomott egy kis ládát. Benne voltak a gyógyszereim, hányózacskó ha kell valakinek, és egy kis jegyzetfüzet amibe bele van írva, hogy mit mikor vegyek be. Megköszöntem majd eltettem a szendvicsekkel együtt. Anyának tegnap este nem volt ideje szendvicseket csinálni így rendeltünk a Subway-ből és azt visszük. Van azért jó is abban, hogy reklámot énekeltünk az étteremnek.
Nagy nehezen de mindenki beszállt a kisbuszba. (Bérelt busz.) Anyu még ellátott engem pár tanáccsal, így én szálltam be utolsóként. Dani mellé ültem le. Ő volt az ablaknál. Pár perccel indulás után a legtöbben bealudtak. Kivéve Dani, Lisa, Kath és én. Katherine olvasott, Dani zenét hallgatott, Lisa telefonozott és én mily meglepő gondolkoztam. A hangom kicsit görcsbe rándult attól, hogy majd a rajongók mit szólnak hozzám. Meg, hogy mi lesz ha száz meg százan fognak szánakozó képet vágni. Az agyam száz meg száz rémtörténést lejátszott mintegy pár perc alatt.
- Pszt!- szólt Lisa ezzel visszarángatva engem a földre.
- Igen?- fordultam oda mert egy más mellett voltak az üléseink, csak egy kicsi út volt közötte.
- Mi a baj? Olyan képet vágsz mint aki horrort néz.- kérdezte Lisa.
- Semmi, csak...- sóhajtottam.- Mi van ha nem fogadnak el a rajongók így.- mutattam magamra.
- Laur, a rajongók a hangunk miatt bírnak minket, nem pedig azért ahogy kinézünk.- nyugtatott.- Na jó talán a fiú rajongóknál az is közre játszik.
Ezen mindketten felnevettünk, de csak halkan.
- Köszi Pizza!- mosolyogtam rá miközben a becenevén neveztem. Erre egy olyan dolog történt ami elég fura. Niall nagy valószínűséggel meghallotta és beleálmodta a pizzát az álmába. Ezt onnan tudom, hogy Lisa beceneve hallatán fordult egyet és azt mondta, hogy:
- Óóó fenséges pizza... gyere közelebb had kóstoljalak meg.
Ezen úgy elkezdtünk vihogni, hogy a szánk elé kellett tenni a kezünket, nehogy felébresszünk mindenkit.
- Ne ne egyél meg ez így nincs jól én eszlek meg téged... nem én eszlek... nem hanem én.- gondolom a pizzával vitatkoztak, hogy ki kit egyen meg. A számra tapasztott kézzel röhögtem Lisával és Katherine-el együtt (ő is hallotta és hát ugyanaz volt a reakciója mint nekünk). Dani egy kicsit érdekes szemmel méregetett, de hát ismer így rám hagyta.
- Tényleg! Mi lenne ha Londonban a beceneveinken mutatkoznánk be?- kérdezte Katherine.
- Az tök vicces lenne mivel még a fiúk sem tudják, hogy hogyan hívjuk egymást.- mondta Lisa.
- Én benne vagyok. - mosolyogtam. Elkezdtük tervezni, hogy vajon, hogy sülne el, de egyszer csak Amy felébredt. Őt is beavattuk sőt Danit is visszarángattam a jelenbe. Az volt a gáz, hogy Christina előtt Harry ébredt fel így nem tudtuk neki elmondani. Mindenki sorra felébredt. Már nyolc óra volt és kezdett visszatérni a fájdalom. Minden egyes nevetésnél, sóhajtásnál és beszédnél is éreztem. Amikor eljött az idő, hogy be kell vennem előhalásztam a szendvicsemet. Enni kezdtem majd miután elpusztítottam a reggelimet bevettem a gyógyszereket. Sajnos a gyógyszer még mindig bazi nagy volt ezért inni kellett hozzá. A busz út egyben telt viccesen, unalmasan és vidáman. Az ebédhez is bevettem a gyógyszert. És ezután a fiúk kérték, hogy énekeljük el a Subway reklámzenéjét ha már ezt esszük. Így elénekeltük. Amikor végre megérkeztünk az valami felüdülés volt. Már mind elültük magunkat. A koncert kezdetéig elmentünk egy hotelbe. Majd egy órával a koncert előtt elmentünk a színpadhoz és elkezdtek minket felöltöztetni, sminkel és ilyenek. Sose hittem volna, hogy egyszer örülni fogok ennek. De most nagy megkönnyebbülés volt.
Ahogy közeledett a 18 óra egyre jobban éreztem, hogy a gyomrom remeg. Majd meghallottam a hangot ami jelezte, hogy kezdünk. Elkezdtünk kiindulni a színpadra.
Elsőnek a fiúk a színpad jobb oldaláról jöttek a színpadra. Majd aztán mi jöttünk a megszokott köszönőnkkel.
- Helló! Én Christina vagyok!
- Én Katherine!
- Én Lisa!
- Én Amy!
- Én Lauren!
- És én Dani vagyok!
- Mi vagyunk a Cimorelli!- Ez után a mondatunk után sikítozás tört ki. Majd hamar csendesebb lett. De azért elkezdtük a What Makes You Beautifult. Ezután sikítozás tört ki. De egy kicsit beszélgettünk a két szám között a rajongókkal. Egy hatalmas táblát láttam amire rá volt írva, hogy: Mi történt Lauren?
- Szeretnétek tudni mi történt velem?- kérdeztem. Erre csak egy csomó igent hallottam. Elmondtam a balesetet. Majd jött a Live Where We Young. Aztán meg jöttek szép sorban a dalok. Mi ugye a három dal után lementünk. A fiúk koncertje alatt gyorsan megvacsoráztam és bevettem a gyógyszert. Majd jöttünk mi. Aztán meg a megszokott sötétség csak most nem én ültem oda a zongorához hanem Liam. Aztán meg jött a fotózkodás a rajongókkal. Olyan fura volt mert ugyanúgy kezeltek mintha semmi sem történt volna. Ezért így viselkedtem én is. Aztán a végén indultunk is a kocsihoz. A kocsiban aludtunk..............................................


*Másnap:*

Reggel a kocsiban ébredtem fel. Nem tudtam hány óra csak éreztem, hogy már elmúlt a gyógyszer bevétel ideje. Kikötöttem magam majd megpróbáltam kibotorkálni a kocsiból. Ezután meg persze be a házba. A küszöböt átlépve már éreztem a reggeli illatát.
- Szia Lauren!- nyújtotta anya a reggelimet és a gyógyszereket. Elvettem tőle majd leültem az asztalhoz és elfogyasztottam. Ezután felmentem a szobámba és aludtam még egy kicsit................

***********************

- Lauren! Lauren! Ébresztő el fogunk késni!- rázogatott Christina. Csak morogtam és elfordultam tőle.
- Lauren, kelljél fel amíg szépen mondom!- utasított a nővérem.
- Mégis mit csinálnál?- kérdeztem csukott szemmel. Már nem hallottam semmi mást minthogy csukódik az ajtó. Mivel nem tudtam mit tervez ezért fogtam és a párnákat úgy rendeztem mintha én lennék ott, majd kimentem a fürdőbe. Megfésülködtem mivel sikeresen elaludtam a hajamat. Amikor vissza jöttem csak annyit láttam, hogy Christina egy hatalmas pohár vízzel akar "engem" felkelteni.
- Szia!- köszöntem a hát mögött. Akkorát ugrott ijedtében.- Köszi az ébresztőt.- vettem elő a vizes párnákat.
- Argh...- forgatta meg a szemét és kiment. Most úgy látszik nincs jókedvében... Amúgy megpróbáltam lehúzni a dolgokat az ágyamról de felidegesítettem magam így inkább csak mérgesen széttúrtam mindent. Inkább felöltöztem a koncertre. Ma lesz az utolsó koncertünk Amerikába és ez itt lesz a szülővárosunkba. Kivételesen elhívtam Ellie-t és Ang-et. Nem igazán jönnek a koncertjeimre de mivel holnaptól egy jó ideig nem találkozunk ezért eljönnek. Mikor elkészültem lementem mivel durván fájt az oldalam és mint megtudtam az óráról már délután fél kettő volt. Még szinte sose volt olyan, hogy nem vettem be a gyógyszert időben, de most megtudtam, hogy milyen. Pokoli volt míg a szobámból elértem a konyhába. Anya éppen ott volt és látta, hogy hogy érzem magam ezért csak leültetett. Elém tette az ebédet. Hogy milyen érzés volt enni miközben sajgott mindkét oldalam inkább nem részletezem. A lényeg annyi, hogy legyűrtem a kaját bevettem a gyógyszereket és aztán anya lefektetett a kanapéra amíg nem kezd hatni a gyógyszer. A hatási idő negyed óra szóval negyed óráig ott voltam. A többiek már elindultak a főpróbára míg én a kanapén szenvedtem...szuper érzés volt. A próbára apa vitt el. Szabad színpad volt így a kocsiból kiszállva már hallottam a dalokat. Apával mentem oda a többiekhez. Mikor odaértünk a kezembe nyomta a gyógyszereket és elköszönt. Épp a WMYB-t próbálták. Tom mellett állva tapsoltam a végén.
- Rendben, akkor most a fiúk próbálnak. Lányok gyertek le!- mondta Tom.
- Látom megjöttél.- mosolygott Katherine. Bólintottam majd együtt vártuk meg amíg a fiúk lepróbálják. Aztán jöttünk mi. Most is megtapasztaltam, hogy nagyon rossz érzés amikor szinte hasztalan vagy a színpadon. Mi utánunk elpróbáltuk a közös dalt. A koncert ötkor kezdődött így utána mehettünk a szépítkezés részleghez. Egy buszban volt. Ott öltöztünk át. Rám adták azt a ruhát amit a Made in America klipünkbe van rajtam.

*************************************

A koncert most is nagyon jól telt. Aztán jöttek a fotózkodások. Igazából ez is szinte ugyanúgy telt, kivéve:
Hogy odajött hozzám egy 6 éves körüli kislány akinek szintén gipsz volt a kezén.
- Szia!- köszöntem mosolyogva a kislány kicsit szégyenlős volt. Majd jött az anyukája.
- Óóó Katy, végre megvagy! Ne császkálj el kérlek soha többet!- ölelte meg. Aztán észrevett engem.- Lauren Cimorelli. Te vagy Katy-nek a kedvence. Esetleg lehetne egy közös fotó?
- Persze!- mosolyogtam majd magam mellé invitáltam a kislányt. Leguggoltam hozzá és átöleltem a jobb karommal. A fénykép után az anyukája odatartott egy képet amit aláírtam majd a lányoknak is tovább adtam.
- Esetleg..- szólalt meg a kislány, akinek megjegyzem olyan hangja volt mint egy angyalnak.- ...aláírnád a gipszem?
- Igen. De csak egy feltétellel...- mosolyogtam.- Ha te is írsz az enyémre.
Még soha életemben nem láttam olyan felcsillanó örömet, mint az övét. Hevesen bólogatott. Fogtam egy filctollat és aláírtam az gipszét, majd odaadtam neki a filctollat és nyújtottam felé a karomat. Elvette az íróeszközt majd szép nagy nyomtatott betűkkel ráírta a nevét. És még rajzolt mellé egy mosolygós napocskát is.
- Nagyon szépen rajzolsz.- dicsértem.- A többiek is aláírhatják a gipszedet?
Itt a kislány sikkantott egyet és bólintott. Odahívtam a lányokat meg a fiúkat is. Mind aláírták. Majd odaadtam az aláírt papírlapot is. Még elköszönés képen megöleltem a kislányt.
- Kitartás.- suttogtam a fülébe. Hatalmas mosollyal hagyta el a koncert helyszínét.
Egész hazafele úton ez a kislány járt a fejemben... Sőt még elalvásnál is.

*Másnap (Az indulás napja):*

Nagyon frissen keltem fel. Ránéztem a naptáramra és ez állt benne a mai napra: IRÁNY LONDON!!!!!! :):):)
Erre még vidámabb lettem és elkezdtem készülődni. Felöltöztem, a hajamat egy copfba gumiztam majd beágyaztam. Azután rájöttem, hogy még csak 8 óra múlt (rájöttem, persze... csak ránéztem az órámra). Mivel nem volt jobb dolgom ezért lementem és megreggeliztem. Reggeli után bevettem a gyógyszereket és leültem tévézni. 9 órakor még mindig nem volt senki ébren. Kicsit furcsálltam. Meguntam a tévézést így elkezdtem bepakolni a turnéra. Mikor végeztem már mindenki fent volt és pakolt. Illetve csak mi a család többi tagja csak úgy el volt. 

****************************************

Elindultunk. A gépünk pontos volt. És igen most a fiúk magángépével megyünk, szóval nehezen fogunk tudni leszállni, de mindegy...

31.) Újra munkába állunk

Na sziasztok! *ásítás* A napnak késői részén hozom a részt. De most sikerült végeznem. Mivel megmondtam, hogy behozom a lemaradást ezért megpróbálok pár nap múlva részt hozni. Addig is itt az új rész amiben szerintem nem sok minden történik, de kellenek ilyen részek is. :) Jó olvasást!
Xoxo: Lola

Pont egy hete jöttünk haza de máris munkába álltunk. Amikor hazaértünk, már másnap hívott is Tom, hogy beszélnie kell velem. Megbeszéltünk mindent. Ott volt a koreográfusunk is. A táncot egy jó ideig hanyagolnom kell és majd szinte csak állok vagy ülök a színpadon. Ezek alapján már két nap múlva próbáltunk is. Nagyon rossz volt, hogy mindenki mozog csak nekem nem szabad. És ráadásul még azt is meg kellett szoknom, hogy  mikrofont nem tudom átvenni egyik kezemből a másikba.
Ezek mellett hozzá kellett szoknom az egykezes öltözködéshez, evéshez, iváshoz és ilyenekhez. Meg is tanultam, hogy miért két kezünk van és nem egy. Ellie és Ang néha átjöttek felvidítani és mindenki próbált. De amikor egyedül voltam és eszembe jutott, hogy most átmenetileg "fogyatékos" vagyok kicsit elszomorodtam. A próbák mellett még jártunk stúdiózni is.
Ma van január 30.-a és anya kitalálta, hogy legyen nagy takarítás. Természetesen engem ennek idejére elküldtek mamához. Ami szép és jó mert szeretem a nagyszüleim, de kicsit se feltűnő ám, hogy jelentéktelen lettem egy jó időre. Áááá dehogy! Mamánál társasoztunk. Kimentem a kutyákhoz egy kicsit gondolkodni. Fejben átnéztem a naptáram. Harry-nek szombaton lesz a szülinapja és nagy valószínűséggel a postán megérkezik az ajándéka. Aztán február 10-én hétfőn fogunk újra találkozni a fiúkkal. Azt a hetet még próbákkal töltjük, mivel ők még nem tudják a helyzetet. Aztán meg még február végéig Amerikában koncertezünk. Majd megyünk az Egyesült Királyságba. Így a két banda szülőországában koncertezünk.
Anyuék amikor végeztek a nagytakarítással, eljöttek értem. Otthon nem sok minden történt. Már nyolckor aludtam is.

*Hétfőn:*

Harry megkapta az ajándékát. Ezt onnan tudom, hogy felhívott minket, hogy megköszönje.

Ma fogunk újra találkozni a fiúkkal. Fogalmam sincs miért izgultam ennyire ezen. De sikerült e miatt rémálmot szereznem magamnak. Az álmom arról szólt, hogy találkoztunk a fiúkkal. Amint megtudták, hogy el van törve a karom rögtön undokok lettek velem. Majd azt mondták, hogy inkább ne folytassuk a turnét mert nem lépnek fel egy "félkarúval". Emiatt a csajok is megutáltak és Tom is mert egy remek lehetőséget szalasztottak el miattam. Már csak az volt, hogy könnyezve keltem fel. Hogy megnyugodjak lementem írni egy pohár vizet. Hajnali 3 volt megjegyzem. (Hülye szokásom hogy ha éjjel fölkelek megnézem mennyi az idő.) Ivás után visszafeküdtem és rögtön elaludtam............................................................

Reggel arra keltem, hogy a nap besüt az ablakomon... Meg, hogy Dani, Lisa és Amy körbeállja az ágyamat és néz.

- Jó reggelt!- vigyorgott Dani.

- Mi van már?- kérdeztem a fejemre húzva a takarót. A lányok ezt nem hagyták szó nélkül és lehúzták a takarót rólam a földre. 

- Lau kelj fel. Ma 11-re ott kell lennünk a megbeszélésen.- rázogatta a vállam Amy.

- Tudnak várni.- mondtam miközben a jobb karommal takartam a szemem. (Majdnem megvakultam a naptól.)

- De a gyógyszered nem.- mondta Lisa. Sajnos erre már nem tudtam mit mondani, így kitessékeltem őket és elkezdtem felöltözni. Hogy tudjam milyen idő van kinyitottam az ablakot. Ennek következtében rájöttem, hogy kicsit hűvösebb van. Ezért ezt az öltözetet vettem fel.

Ez egy régebbi kép, de a ruha ugyanaz. Azért is választottam ezt mert így nem annyira látszik a gipsz. Kicsit nehéz is volt felvenni. A sapkát természetesen a házban levettem, csak akkor vettem fel amikor már elindultunk...
Az öltözködés után lementem reggelizni. Mint eddig mindig anya nekem elkészítette a reggelit, hogy ne vesződjek annyit. Reggeli után bekaptam a gyógyszert. Indulásig a szobámban kockultam.
- Lauren, indulunk!- jött be Christina. Nagyot sóhajtva emelkedtem fel az ágyból. Majd követtem a nővéremet. Közbe felvettem a full capet és a telefont a zsebembe csúsztattam. A kocsiban az anyósülésen kellett ülnöm. És Christina vezetett. Az úton végig kibámultam az ablakon. Mikor megérkeztünk és már le voltunk parkolva ki kellett szállni. Csak kicsit nehezebben ment mint gondoltam. De pár perc alatt végül is sikerült kiszállnom a kocsiból. Be indultunk a stúdióba. Igen itt találkoztunk, mert nekünk amúgy is kellett felvennünk dalokat. Szótlanul sétáltam a többiek után a folyosón. A többiek beszélgettek. Egyszer csak ismerős hangot hallottam a távolból.

https://vine.co/v/h2VvBt9tO0P

Igen ilyen Niall röhögése. Kicsit görcsbe rándult a gyomrom. Igen, féltem attól, hogy az álmom igazi. Próbáltam elbújni a lányok mögött. Amikor odaértünk ahhoz az ajtóhoz ahonnan a hangok jöttek Dani észre vette, hogy van valami bajom ezért hátra jött mellém. A többiek bementek de ő kint marasztalt.
- Lau jól vagy?- nézett végig rajtam aggódva. 
- Persze.- és hogy ha nem remeg a hangom akkor talán, de csak talán be is jön.
- Látszik rajtad, hogy valami baj van.- nézett rám amolyan *napersze* nézéssel. 
- Jó oké rémálmom volt amiben a miattam felbomlott a munkák az 1D-vel és ti megutáltatok.- szugeráltam a talajt.
- Ilyen sose történhet.- mondta Dani. És már hallottam ahogy Tom érdeklődik a hol létünk felől.
- Be tudsz jönni?- kérdezte. Bólintottam. Mivel Danivel egyszerre ezeket hallottam odabentről.
- Tudjátok fiúk beszéltem arról, hogy Laurennel történt egy kis baleset. Ami változtat a terveken...- ezeket mondta Tom.- Lauren be tudnátok végre jönni?
Ezután nem volt mese be kellett lépnem az ajtón. Elsőnek Dani ment azután én. Minden szem ránk szegeződött. Gyorsan leültem a lányokhoz a kanapé karfájára. 
- Sziasztok!- intettem a jobb kezemmel a srácoknak. Meglepő milyen kínosan éreztem magam.
- Lauren te meg mit csináltál magaddal?- kérdezte Harry. Felhúztam a pullovert, így láthatóvá vált a gipszem.
- Tom ez nem olyan kis baleset.- szólalt meg Paul. 
- Figyelj Paul! Nincs semmi vész. A koreográfussal megbeszéltem. És most választanunk kell, hogy Lauren ülni fog és énekel. Vagy nem énekel a koncerteken és ezzel egy csomó munka járna.- mondta a menedzserünk.
- Lauren most komoly mit csináltál?- suttogott Niall. Már kicsit fellélegeztem, hogy nem utált meg senki szóval el akartam mesélni csak Tomék szóltak.
- Jó Tom. Majd még ezt megbeszéljük. A lényeg a lényegben, hogy Lauren a fellépéseken nem fog táncolni egy jó darabig.- itt kis szünetet tartott.- De a turnénak mennie kell és már csak 1-2 fellépésetek van itt Amerikában. Aztán viszont menni kell az Egyesült Államokban. 
Több óráig tartott amíg minden egyes részletet megbeszéltünk. Majd a fiúk elmentek hogy még arra maradék időre hozzánk költözzenek. Mi pedig stúdióztunk. Paul itt maradt és meglepett amikor elismerést láttam az arcán.

Stúdiózás után hazaindultunk. Délután 1 volt mire hazaértünk. De anya tudta, hogy nekem MOST ennem KELL. Szóval levettem a sapkám és a cipőm és már rögtön mentem enni. Gyorsan belapátoltam mert már múlt a gyógyszer hatása. Miután bevettem a gyógyszert felmentem a szobámba és videócseteltem egyet Angelaval. Furcsán sok hülyeséget mondott most. Persze egy idő után mennie kellett. Kikapcsoltam a laptompomat majd az ágyra dőlve bámultam  plafont.
- Kop kop.- hallottam Louis hangját.
- Nem veszek semmit!- kiáltottam ki. Nyílt az ajtó és mind az öten bent voltak. A földre ültek.
- Igen mit szeretnétek?- kérdeztem miközben felültem.
- Megtudni, hogy mi történt.- mondta Harry.
- Semmiség.- válaszoltam.
- Ja tényleg nekem is semmiség miatt tört el a karom régen.- mondta Zayn. Gondoltam, hogy addig nem mennek el amíg el nem mondom így belekezdtem a kis mesémbe. És csak mondtam, mondtam és mondtam.
- És végül arra keltem fel, hogy egy kórházban fekszek.- fejeztem be. Azért a képzelgős dolgot kihagytam.
- De kis vagány valaki, hogy snowboarodzás közben történik ez.- mondta Louis vigyorogva.
- Én inkább bénának mondanám.- szólt Niall. Erre elkezdtek röhögni.
- Ez erősen beszólás akar lenni.- jegyeztem meg.- De tudod a kórházi kaja isteni volt, szóval nem panaszkodom.
- Tényleg jó volt a kaja?- kérdezte Liam.
- Aha. De ha megbocsátotok akkor nekem el kell mennem.- indultam el. Az ajtónál álltam amikor megkérdezték hova megyek.
- A nappaliba.- feleltem nemes egyszerűséggel. Egy idő után ők is lejöttek. És elkezdtünk mesélni egymásnak. Mármint ez egyik banda a másiknak. Csak vacsoránál tartottunk szünetet. 
- Amúgy fiúk Niallen kívül emlékszik valamelyikőtök, hogy beszéltünk videőcseten?- kérdezte Lisa. A fiúk zavarodottan néztek össze.
- Mi van?- kérdezte Zayn.
- Az van Zayn, hogy ti seggrészegen kitaláltátok azt, hogy beszélgessünk velük a szülinapodon.- magyarázta Niall. Nagyon össze lettek zavarva és mi ezen csak nevettünk. Valami éjfélig meséltünk egymásnak, de aztán jobbnak láttuk ha eltesszük magunkat holnapra..................