Sziasztok! Úristen milyen rég volt rész.... :/:/:/ Nagyon sajnálom de most hoztam egy nagyon hosszút. A mentségem arra, hogy miért az, hogy most alig van időm. Mivel Az órarendem nem is olyan vészes öt órám van: kedden, szerdán; hat: hétfőn és pénteken; és négy órám van csütörtökön. De járok kung fuzni heti 3x, járok zeneiskolába, járok német tehetség gondozásra, járok most már tűzzománc szakkörre, járok sulirádióra és pluszba még szeretném megtartani a szín ötös átlagomat. 7.-es vagyok és állítólag az a legnehezebb. És kezdem azt érezni, hogy a tanároknak igaza van ebben. Mivel van olyan, hogy a heti 5 napból mind az 5-ön dogát írunk. És van olyan, hogy egyáltalán nem gépezek egy nap. Néha a telefonomon de sajnos azon nem tudok blogot írni. Ráadásul még versenyekre is készülök. Tudom, hogy most mindenki kérdezi, hogy miért vállalom túl ennyire magam és a válsz egyszerű.... Azért mert én élvezem, hogy képes vagyok ennyi mindenre. Most már viszonylag bele rázódtam ebbe így próbálom visszahozni a heti 1-et a havi 1-2 helyett. És remélem tetszik, hogy változik az oldal kinézete. Létszi írjatok róla véleményt. Jót is rosszat is elfogadok. :) Jó olvasást! Puszi: Lola U.i.: Tudom már lassan nem aktuális a kép e mellett a szöveg mellett de nekem tetszik :D :D :DReggel tízkor ébredtem fel. Mivel tegnap volt Niall szülinapja ezért nagyon fáradt voltam.Csak forgolódtam az ágyamon, mivel vissza akartam aludni csak a Nap pont a szemembe sütött.
- Hülye Nap!- morgolódtam miközben kikászálódtam az ágyamból. Odaléptem a szekrényemhez és kiválasztottam egy itthonra való ruhát. Miután felöltöztem kimentem a fürdőbe. Megfésülködtem majd lebattyogtam a konyhába.
- Sziasztok! Többiek?- kérdeztem anyut. Rajta kívül még Alex volt ott.
- Mike elvitte Nicket, Joey-t és Christian-t focizni. Apa dolgozni van a többiek meg még alszanak.- válaszolt Alex miközben feldarabolta a répát.
- Érdekes...- gondolkoztam hangosan.
- Tessék Lauren?- kérdezte meg anya.
- Semmi, semmi. Ne segítsek?- kérdeztem meg.
- Nem kell már mindjárt kész van.- mondta anya.- Talán annyit segíthetnél, hogy felébreszted a többieket.
- Rendben.- fordultam meg és felindultam. Elsőnek Amy szobájába mentem be. Még aludt, így megálltam az ágyánál és elkezdtem suttogni.
- AAAAAAAAAmmmmyyy.......Jó reggelt! Ideje fel kelni.- mondtam.
- Mi az?- kérdezte miközben átfordult.
- Ébresztő! Anya azt mondta fel kell kelni.- mondtam. Nyögött egyet majd felült.
- Rendben! Fent vagyok. De légy szíves menj ki mert fel szeretnék öltözni.- mondta. Kimentem a szobájából majd bementem Kath-hez. Szintén aludt így ugyan azt csináltam mint Amy-nél.
- Katherine....... Fel kell kelni!- és kicsit megráztam a vállát. Ásítva kinyújtózott.
- Oké. Fent vagyok.- majd mutatott egy hess jelet, jelezve, hogy jól tenném ha kimennék.- Így átmentem Christine szobájába. Kopogtam.
- Jöhetsz!- hallottam két hangot.
- Csak azért jöttem mert anya küldött, hogy mindenkit ébresszek fel. Ááá szia Lisa.- nyitottam be. Lisa és Chris mindketten pizsamában ültek az ágyon.
- Rendben.- mondta Lisa.
- Hát akkor sziasztok!- léptem ki a szobából. Tovább mentem Dani szobájába. Nem kopogtam mert tudtam, hogy úgy is alszik. És mennyire igazam volt. Mikor benyitottam Danielle édesen aludta az igazak álmát. Odaléptem az ágyához. Majd egy hirtelen mozdulattal ráugrottam.
- Jó reggelt!- üdvözöltem.
- Mi van már Lauren? Hagyjál aludni!- húzta magára a takarót.
- Azt nem tehetem.- ráztam meg a fejem majd lehúztam róla a takarót és elfutottam a takaróval.
- LAUREN!- üvöltött utánam Dani. De én nem figyeltem rá csak futottam mivel a nyomomba volt. Már eléggé beért Dani amikor szembe jött a folyosón Harry (megjegyzem elég kómás fejjel). Így gyorsan megállítottam Harry-t és mögé mentem. Így emberi pajzsnak használva.
- Védj meg!- mondtam. Harry csak értetlenül nézte Danielle-t. Aki vészesen közeledett.
- Most el kaplak!- mondta. Kivette a kezemből a takaróját, majd Harry kezébe nyomta.- Tessék fogd!- én ezt már csak távolról hallottam mert volt annyi eszem, hogy elrohanjak. A mikor a konyhába értem 10 érdeklődő szempár szegeződött rám (anya, Alex, Niall, Liam, Zayn, Louis, Ami, Kath, Lisa és Christina).
- Sziasztok!- rohantam át a helységen.- Na én megyek!- nyitottam ki a hátsó ajtót. Majd elkezdtem rohanni az udvaron. De Dani beérte és amikor lefogott akkor egy jó nagyot taknyoltunk a füvön. Mikor már vagy ott feküdtünk vagy 1 perce előtört belőlünk a röhögés. A többiek persze kijöttek megnézni, hogy mi történik velünk. De mi a hasunkat fogva fetrengtünk a földön a nevetéstől.
- Jól vagytok?- kérdezte felhúzott szemöldökkel Liam.
- Mi? Persze.- mondta Dani. Majd nagy nehezen de abba hagytuk a röhögést. Addig is a nézőközönségünk érdekesen méregetett bennünket.
- Abbahagytátok?- kérdezte Harry.
- Ahan.- mondtam miután felültem.
- Akkor Dani öltözz fel!- mondta anya. Mindenki beindult engem kivéve. Én halál nyugodtan ültem a földön.
- Te mit csinálsz Lau?- kérdezte Lisa.
- Minek látszik?- kérdeztem.
- Inkább hagyjuk. Ja és amúgy ma vesszük fel a hangot a videódhoz, úgyhogy gyere.- mondta.
- Na jó.- mondtam egy sóhajtással kísérve. Majd feltápászkodtam és követtem Lisát befelé. Miután megebédeltünk elmentünk a stúdió szobába és felvettük. Kicsit sokat rontottam. Mivel vagy belenevettem vagy nem bírtam kiolvasni a szavakat. De a végére sikerült. És fel is tettük a csatornánkra a fashion videómat:
- Fiúk? Nincs valahol máshol dolgotok?- kérdezte Chris.
- Nincs.- mondták kórusban.
- Pedig jobb lenne.- mondta Kath.
- Alex!- kiáltottam.
- Mi az?- jött be a nappaliba a bátyám.
- Elvinnéd a fiúkat valahova. Mert így nem tudunk tanulni semmit.- mondtam.
- Rendben.- mondta. Így történt, hogy sikerült egy normális délutánt varázsolni. miután megtanultunk elkezdtünk dalokat gyakorolni. Ennek az vetett véget, hogy csöngettek.
- Majd én kinyitom!- állt fel Katherine. És lássatok csodát a menedzserünk volt az, Tom.
- Lányok meg kell beszélnünk pár dolgot.- ült le közénk.
- Igen?- kérdeztük egyszerre.
- Az van, hogy a turné ugyebár szeptember. 25.-én kezdődik. És.....- itt elkezdte sorolni, hogy hol és mikor lesz koncertünk. Odaadta a dal listát. Meg még több listát időpontokkal és egyebekkel. Másfél órán át tartott a megbeszélésünk. Miután Tom elment felmentem a szobámba. Elkezdtem rajzolgatni és közben zenét hallgattam. Egyszer csak valaki befogta a szememet.
- Na ki vagyok?- kérdezte Dani eltorzított hanggal.
- Úúúú egy betörő!- mondtam.- De amúgy Danielle.
- Helytelen de amúgy helyes. És gyere vacsizni.- mondta.
- Ok.- felálltam és lementünk enni. Anya nagyon finomat készített. Sőt még desszert is volt. (Gesztenyepüré :3) Vacsi után elmentem letusolni majd gyorsan elaludtam...............
Pár nappal később (szeptember 19.):
Nagyon- nagyon korán keltem. Hajnali 4-kor. Igazából fogalmam sincs miért keltem fel hajnalok hajnalán de mindegy. Egy jó ideig csöndben bámultam a plafont majd szépen halkan felöltöztem. Majd megnéztem a naptáramat. ***LISA ÉS NICK SZÜLINAPJA*** Miután ezt elolvastam elkezdtem keresni a telefonomat. Miután vakon kitapogattam megkerestem a jegyzeteket. ,,Az állatkereskedés 5-kor nyit." Ránéztem az órámra: 04:54. Vagyis már indulhatok is. Lelopakodtam a konyhába majd egy cetlin üzenetet hagytam anyuéknak, hogy ne keressenek. Felvettem a dzsekimet majd elmentem. Persze bezártam magam mögött az ajtót. Hűvös volt ezért a zsebemben pihentettem a kezemet. Elég sokat kellett gyalogolni de nem baj. Amikor odaértem már fel volt csukva a villany a boltban. Beléptem és megszólalt a csengő.
- Jó napot!- köszöntem és odaléptem a pulthoz.
- Ááá te vagy az kislány! Szervusz!- nézett föl a napilapjából az eladónő.- Jöttél a cicáért igaz?
- Igen. És szeretnék egy kis tápot, meg hordozót is venni.- mondtam miközben elővettem a pénztárcámat. A néni elment majd pár perc múlva visszajött egy hordozóval és egy csomag macskatáppal.
- Tessék!- tette rá a pultra az előbb említett dolgokat.
- Köszönöm!- mondtam majd benéztem a hordozóba.- De hát én nem kértem nyakörvet sem plédet.- néztem fel meglepetten. A néni csak mosolygott.
- Vedd ajándéknak! Nem szeretném megfosztani szegényt azt a plédet amin kicsi kora óta van. A nyakörve pedig a jelzője.
- Á szóval ő a ketteske!- mosolyogtam.- Köszönöm szépen!
- Igazán nincs mit boldog szülinapot a nővérednek!
- Viszontlátásra!- köszöntem el. Miután kiléptem irányba vettem a legközelebbi játékboltot. Vettem Nicknek egy számítógépes játékot majd haza indultam.Megnéztem a telefonomat és már 05:24-et mutatott. Mivel ősz volt érezhetően később kelt fel a Nap. Mikor már egy jó ideje gyalogoltam hazafele megeredt az eső. Benéztem a hordozóba de a kismacska úgy aludt mintha nem is történne semmi. Hazaértem. Mikor beléptem az ajtón kellemes meglepetés ért mivel még senki nem volt fent. Szépen halkan levettem a cipőmet és a dzsekimet, majd elindultam a szobámba. Mikor bementem letettem az ágyamra a hordozót és a játékot. Kinyitottam a hordozó ajtaját és kivettem belőle a cicát. A szőre puha volt és selymes. Mikor már csak a kezem tartotta kinyitotta a pici csipás szemeit. Mikor meglátott elkezdett nyávogni.
- Cssssssss!- csitítgattam. Mivel nem akarta abbahagyni ezért magamhoz öleltem és elkezdtem simogatni. Erre megnyugodott és visszaesett a mély alvásba. Kerestem egy díszszalagot és a nyaka köré kötöttem, mint egy nyakörvet. Visszatettem majd ezután becsomagoltam Nick ajándékát. És mivel találtam egy masnit rátettem a hordozóra. Mire ezzel végeztem már hallottam, hogy mindenki jár és kel a folyosón. Mivel a hasam elkezdett korogni ezért lementem a konyhába.
- Jó reggelt Lauren!- mondta Christine.- Ha sikerült fel kelned teljesen segítenél. Mert mindenki más zombi.
- Mivel hajnali 4 óta fenn vagyok ezért már sikerült felébrednem.- mentem oda hozzá és elvettem a tőle a plakátot.
- Nem tudtam elaludni.- válaszoltam.- Dani ide adnád a ragasztószalagot?
- Igen, tessék.- adta a kezembe.- Mi ez a papír?
- Milyen papír?- kérdezte Amy.
- Elmentem, majd jövök. Nálam van a telefonom. Lauren.- olvasta fel az írásomat Katherine.
- Az csak egy levél amit azért írtam, hogy ne keressetek.- mondtam majd kivettem a papírt a Kath kezéből és kidobtam a kukába.
- És hova mentél?- kérdezte Dani.
- Az ajándékokért.- mondtam. Majd elvettem anyutól a sütiket és letettem az asztalra.- Ja ok.- mondta Christina. Mindent szépen kidekoráltunk. Mindenhova kerültek díszek.
- Hozzuk az ajándékokat!- mondta anya. Mindenki elindult felfelé. Bementem a szobámba majd óvatosan felvettem a hordozót és a játékot. Ezután lementem. Letettem a többi ajándék közé, majd felszaladtam mivel le kellett hozni a macskakaját. Elég nehéz volt így lassan haladtam.
- Ne segítsek?- kérdezte meg Harry.
- Ha már így megkérdezted...igen.- mondtam. Át vette tőlem.
- És minek is kell neked macska kaja?- kérdezte.
- Azért mert oposszumokat szeretnék nevelni.- mondtam.- Szerinted?- ezen jót röhögött. Mikor leértünk mutattam, hogy tegye le a konyhába. Leültünk beszélgetni. De Harryvel nem lehet normálisan beszélgetni inkább csak arról szólt, hogy ő beszélt én meg röhögtem. Végül sikerült lekászálódni a két ünnepeltnek is.
- BOLDOG SZÜLINAPOT!- kiabáltuk egyszerre. Odamentünk és lett egy hatalmas ölelés.
- És az ajándékosztás mikor lesz?- kérdezte Nick. Erre felnevettünk.
- Akár most rögtön.- mondta anya kedvesen. Lisát és Nicket leültettük egy asztalhoz. Nicknek még az elején odaadtam. Nagyon örült neki.
- Ez a legújabb játék!- mondta hitetlen mosollyal az arcán.- Köszönöm Lauren!- ölelt meg.
- Szívesen.- mondtam. Nick kapott Louiséktól focilabdát. Miketól és Alextól egy focimezet. Anyuéktól egy pulóvert. Joeytól és Christian egy-egy tábla csokit. Lisa kapott a lányoktól egy nyaklánc pendrive-ot, Miketól és Alextól a szokásos pizsama felsőt. Apuéktól egy pólót. Joey-éktól szintén csokit kapott. A fiúktól pedig egy mű pókot..................................................................? Amikor Lisa ezt kibontotta akkorát sikított (félelmében).
- Jézusom!- mondta Lisa. A fiúk már régen röhögtek.
- Bocsi de ezt nem lehetett ki hagyni!- röhögött Louis.- Amúgy itt van az igazi ajándékod.- nyújtott át egy doboz alakú csomagot. Mikor kibontotta és ki is nyitotta Lisa egy nyakláncot talált benne.....
Lisa ajándékai:
És a pillanat amikor Lisa megkapja a pólóját:
- Tessék Lisa!- tettem le elé a hordozót. Magához fordította. Láttam az arcán a meglepettséget. Szépen lassan kinyitotta a hordozó ajtaját. Majd belekukkantott.
- Jaj Lauren! Köszönöm!- állt fel és megölelt.
- Miért ? Mi az?- kérdezte izgatottan Joey. Lisa kivette a cicát.
- Egy kiscica!!!- tartotta fel.
- Jajj de édes!- mondta Dani. És mindent tudóan rám pillantott. Vagyis leesett neki, hogy azon a délutánon azért kellett várniuk.- Legyen a neve.....Look!- mondta.
- Ez nagyon jó név!- mondta anya. Persze Look rögtön a facebookon landolt. Ezzel a képpel.
- Mi a mai program?- kérdeztem meg aput.
- Elmentek jég korcsolyázni.- mondta.
- Wow! Az szuper!- mondtam ugrálva.
- Gyerekek! Figyeljetek!- csitította le a többieket apa.- Ma jég korcsolyázni mentek.- A bejelentését hatalmas sikítás fogadta.
- Úgyhogy irány öltözni! Cimorelli család ti hozzátok a sajátotokat. A fiúknak bérlünk.- mondta. Mindenki felrohant átöltözni. Én felvettem valami kényelmeset és meleget mivel csak JÉG korcsolyázni megyünk.n És a pályán hűvös van. Végül ilyen lettem.
- Mi az fiúk? Új divat?- kérdeztem viccesen.- Igen képzeld el.- öltötte rám Louis a nyelvét. Persze ezt a többi lány is látta.
- Jézusom!- nevette el magát Christina.- Ez komoly?- Mind nevettünk rajta. Egyszer csak Amy megszólalt.
- Mi lenne ha tartanánk egy ilyen koncertet ahol a fiúk ebbe a pólóba mi pedig egy 1D-s pólóba vagyunk?
- Az baromi jó lenne!- mondta Niall.
- Akkor majd el megyünk bevásárolni nektek. De most indulás!- terelt minket kifelé anya.
Beültünk a kocsiba. Mivel sokan vagyunk ezért Mike kölcsön adta a kocsiját Louiséknak. Nem tartott 15 percig se az út de úgy éreztem, hogy vagy 5 órán át megyünk. Bementünk az épületbe. És megcsapott az az ismerős hűvös levegő és a korcsolyák csikorgásának hangja a jégen. Amíg a fiúk béreltek maguknak korcsolyát. Addig mi felvettük a korit és a vastagabb ruhát, majd mentünk egy kört. Szuper volt újra a jégen csúszni. Mi persze rögtön a haladó sávba mentünk. A kicsik és anyuék szintén ott voltak. Harryék először a kezdőben kezdtek majd átjöttek hozzánk a haladó sávba.
- Sziasztok!- suhantam el mellettük.
- Halló Lauren!- köszönt Liam.
- Tudtok korizni?- kérdezte Dani.
- Aha.- mondták a fiúk.
- Melyikőtök versenyezne velem?- kérdezte Amy.
- Én versenyzek.- mondták mind az 5-en.
- Jujjuj!- mondta Dani.
- Mi az?- kérdezte Niall.
- Csak, hogy tudjátok Amy profi.- mondta Kath.
- Még soha nem vesztett gyorsasági versenyben.- tette hozzá Lisa.
- Csak nem lehet olyan jó.- nagyképűsködött Harry. Bár ne tette volna, mert így még nagyobbat koppant. Mondom a verseny menetét. A hossz az kb. 100 méter ( annyi egy sáv ). Azt kell oda-vissza. Indul Harry. Elvesztette. Indul Louis. Elvesztette. Indul Zayn. Elvesztette. Indul Niall. Elvesztette. Indul Liam. Elvesztette. Bár mondjuk talán Liam volt az akinél nem volt olyan nagy a távolság.
- Wow! Amy, te nagyon tudsz.- dicsérte meg Amy Harry.
- Ja nagyon!- lihegett Liam. Korcsolyázgattunk egy jó ideig.
- Lauren eljössz velem a profi sávba?- kérdezte Amy.
- Persze.- siklottam mellé. Elkezdtünk csak úgy siklani. Szinte fel sem tűnt már annyira belemerültünk a beszélgetésbe Amyvel. Délben kimentünk megkajálni. A büféből mindenki kapott hot-dogot vagy hamburgert (ki mit akart) és egy doboz üdítőt. Én egy hamburgert és egy doboz 7Up-ot kértem. Miután megkajáltunk várni kellett fél órát. Mivel úgy nem lehet menni a jégre ha pont előtte ettél. Vagyis mindenki elkezdett telefonozni. Én pouztam mivel szegénykémet elhanyagoltam egy kicsit.
- Kéjhetek fotót?- kérdezte. A kisfiú nem lehetett több négy évesnél.
- Hát persze de hol az anyukád?- kérdeztem tőle.
- Ott.- mutatott egy nőre. Az anyukájának vállig érő éjfekete haja volt, piros szövetkabátja fekete nadrággal és szintén fekete jégkorcsolyával. Odaért hozzánk a fényképezőgéppel. Én hátulról átkaroltam a kisfiút és így készült el a fotó. Majd felvettem és úgy.
- Hogy hívnak?- kérdeztem tőle a fotózás végén.
- Jeremynek.
- És hány éves vagy?- mosolyogtam
- 3.- és mutatta a kezével is.
- Köszönjük szépen.- fogtam meg a kisfia kezét az anyuka majd elmentek. Vissza mentem a többiekhez.
* Pár óra múlva ( úgy délután 5-kor): *
Mivel kicsit el kellett mennem a mosdóba ezért otthagytam anyuéknál a korimat és elindultam a női mosdóba. Egy hosszú folyosó vezet a mosdóig. Az egész szépen ki van festve és hópehely és korcsolyások képe van ráfestve. Miután végeztem csöndben sétáltam visszafele. Amikor egyszer csak az a kisfiú akivel csináltam fotót nekem jött. Lenéztem rá és sírt. Leguggoltam hozzá és átöleltem.
- Mi az Jeremy?- kérdeztem. Szegénykém nagyon sírt ezért vártam egy kicsit míg lenyugodott. Majd ismét megkérdeztem.
- Mi a baj Jeremy?- kérdeztem tőle.
- A-a-nyu. Nem tajájom.- hüppögte. És ismét sírva fakadt. Felvettem, és ő a nyakamba kapaszkodva sírt tovább.
- Gyere megkeressük! Oké?- indultam el vele.
- Okééé.- mondta két sírás között. Elindultam megkeresni. Mivel már láttam, hogy hogy néz ki ezért kicsivel könnyebb dolgom volt. Csöndben sétáltam és közben a tekintetemmel kerestem az anyukát..........
* Eközben: *
" Christina szemszöge: "
Lauren már egy jó ideje elment a mosdóba. És mivel már mindenki fáradt és lassan zárnak is ezért csak rá várunk. Már kezdek kicsit aggódni érte. A nagy gondolkozásomnak az vetett véget, hogy egy síró nőt láttam meg aki mindenfelé rohangál. És kérdezget. Csak akkor tudtam meg, hogy mit amikor hozzánk is odajött.
- Mi a baj hölgyem?- kérdezte anya.
- A kisfiam....- sírt.- Eltűnt. Nem látták esetleg?-
- Hogy néz ki?- kérdezgettük.
- Nagyon apró. Fekete göndör kis fürtökkel. Zöld overálban és kék pulóverben. Mindössze 3 éves és fogalmam sincs, hogy hova tűnt.- sírt. Próbáltuk vigasztalni. Egyszer csak megjelent Lauren a nyakában valami zölddel. Mikor közelebb ért hozzánk akkor jöttem rá, hogy az egy kis gyerek. Megbökdöstem a nő vállát. Felnézett és rá mutattam Laurenre. A nő odafutott Laurenhez ő pedig odaadta neki a kiskölyköt. Aki szintén sírt. Nagyon megható volt ezt látni. A nő csak azt hajtogatta, hogy ,,Köszönöm!". Miután elmentek, Lauren közelebb jött hozzánk.
- Na mi újság?- kérdezte.
- Szóval ezért nem jöttél sokáig...- mondta anya.
- Igen ezért. Jeremynek segítettem.- mondta.
- Kinek?- kérdeztem.
- Jeremynek. Úgy hívják a kisfiút.- mosolygott.
- Rendben. De most induljunk haza mert mindenki hulla fáradt.- mondta apa. Így hazaindultunk.....................
" Lauren szemszöge: "
Miután hazaértünk mindenki ment a dolgára. Még a facebookra feltettem egy képet, mielőtt neki álltam a saját dolgomnak.
 |
| A rajzom |
