Sziasztok! Tudom tavaly nem csináltam ilyen de most gondoltam igen.
Most, hogy eljött a nyár vége el kéne mondanom, hogy suliidőben mikor várhatók részek... A megfelelő válasz a nem tudom. Fogalmam sincs mivel most kicsit módosul az időbeosztásom. Meg tavaly is ígértem, hogy mikor lesznek és ahhoz képest volt, olyan hogy havi 1-szer ha hoztam részt. Ezért nem mondok ilyet. Ha nem akartok minden egyes nap megnyitni a blogom, hogy írtam-e akkor iratkozzatok föl és ha rá mentek a bloggerre akkor látni fogjátok, ha van új rész. Persze ezt csak akkor lehet, ha van Google fiókod.
Aztán itt van ugyebár a lemaradásom a történetben. Én ezt nagyon sajnálom, de tényleg. Ha tavasszal nem hanyagolom el annyira z írást most nem tartanák itt. De nem is akarok itt siránkozni, mert valamikor be fogom hozni a lemaradásomat. Nektek ez csak annyit jelent, hogy több vagy hosszabb részeket hozok.
Kicsit megnéztem a statisztikákat. És.... most már 2 rendszeres olvasóm is van plusz lassan átlépjük a 6000 oldalmegjelenítést. Tényleg adnátok ötleteket, hogy arra mi legyen? (Videóblogot csak szülinapkor csinálok)
Amúgy képzeljétek az infó könyvünk hozza a BLOGOLÁST!!! Én amikor ezt megláttam annyira megörültem, hisz nekem már van ez a blog ami több, mint egy évet megért. Pedig ezt nem hittem volna.
Egy kis kérdés... Ki várja a sulit? Ezekre válaszolhattok a megjegyzésben. És kérlek azt is írjátok hozzá, hogy most már akkor tényleg hozzam be a lemaradást ne csak mondogassam. Köszi :)
Na igazából nem terveztem hatalmas monológot (azt majd hallgat mindenki az évnyitón). Szóval mindenkinek kívánok mindenkinek eseménydús iskolaévet és sok jó jegyet! (Jesszus ez tisztára mintha egy tanár mondta volna. Nem?)
Én csak ennyit akartam. Sziasztok!
u.i.: Ősz van gondoltam a lehulló levelekről,
Pedig csak a postás esett le az emeletről...
Lola kijelentkezik. ;)
Sziasztok! Meghoztam az utolsó suli előtti részt. Eléggé sajnálom, hogy nem sikerült behoznom a lemaradást de majd igyekszem. Jó olvasást!
Xoxo:Lola
17.-e van, hétfő. Ha minden igaz holnap megyek hajnalok hajnalán egy magánrepülővel Ausztriába, hogy levegyék a gipszemet. A gipszet majd elszeretném rakni mivel sokan írtak/rajzoltak rá.
Az utóbbi pár napban a fiúk bemutatták a környéket. Annyi időnk ugyan nem volt, hogy a nagyobb nevezetességeket közelről megnézzük mivel próbálnunk kellett mert elég fontos a keddi koncertünk. Hogy miért fontos azt még most sem tudom, de ha megkérdezném Tomot ezt mondaná: ,,Mindent megtudsz a maga idejében." Egy ideje ez válaszolgatja nekünk...
Mint minden itt töltött napon eddig a mai napon is korán keltem. Senki más nem volt hajlandó 9 előtt kikászálódni az ágyból. Én már megreggeliztem és fel voltam öltözve mire az első ember felkelt. Unalmamban többnyire laptopoztam vagy olvastam, esetleg halkan nézem a tévét. Most az olvasás mellett döntöttem. Danitől kölcsön kaptam a Harry Pottert így azt olvastam. Már a 3. résznek a közepén tartok. Épp egy elég izgalmas résznél voltam amikor teljesen frissen (és futócuccban) megérkezett Lisa a nappaliba.
- Ilyen hamar?- pillantottam az órára ami 08:16-ot mutatott.
- Neked is jó reggelt!- köszönt.- Én elmentem futni. Majd jövök.
Azzal felkapott egy almát (gondolom reggeli gyanánt) és már kint is volt az ajtón túl. Vállat vontam és visszasüllyedtem a varázslatos Roxfort történetébe. Lisán kívül senki más nem tanúsított ilyen furcsa viselkedést, így meg sem lepődtem amikor Christina és Dani negyed 10 körül sétált be a szobába. Előbbi a szülinapjára kapott pizsi felsőt egy fehér pöttyös kék pizsama gatyát és piros mamuszt viselt, míg utóbbi egy BTR-es pólót egy baris pizsi gatyát és egy macis mamuszt viselt.
- Jó reggelt!- köszöntem, majd olvastam is tovább.
- Neked is.- mondta Dani.
- Te már reggeliztél?- kérdezte Chris.
- Ahaaa.- mondtam de nem teljesen figyeltem arra amit mond. Kimentek a konyhába reggelit készíteni. Ezután szép sorban mindenki ébredezett és ezzel egyre nagyobb hangzavar is keletkezett. Én beletörődve, hogy most már nem fogok tudni nyugodtan olvasni becsuktam a könyvet. (Persze előtte beletettem a könyvjelzőmet.) Nem tudom, hogy lehet ekkora hangzavar mikor kajálnak, hisz pont, hogy szájukba teszik az ételt. Vagy ezzel csak én vagyok így?
Ezen merengtem amikor egyszer csak meghallottam miről beszélgetnek.
- Amúgy Lisa hol van? Még mindig alszik?- kérdezte Niall.
- Nem, nem alszik. Nincs az ágyában.- felelte Amy. Ő van egy szobába Lisával.
- Várj mindjárt megkérdezem.- mondta Dani.- LAUREN!!!
A szemeimet megforgattam majd a kanapéról felállva kislattyogtam a konyhába.
- Igen?- kérdeztem.
- Lisa hol van?- kérdezte Chris.
- Elment futni úgy egy órája. Miért?- kérdeztem vissza.
- Azért mivel ebéd után próba van.- válaszolt Liam.
- Addig még van idő.- legyintettem. És már nyitódott is az ajtó.
- Lisa te vagy az?- kiáltotta Louis. Léptek közeledése majd Lisa állt meg mellettem.
- Nem a mumus.- válaszolt.
Ezután a beszélgetés után mindenki elment elfoglalni magát. Liam elment Sophiához, a barátnőjéhez. Louis is elment El-hez. Én, Kath-el és Christinaval bevásárolni mentem. A többiek.....a többiek meg csak úgy elvoltak. Mikor elmentünk épp DvD-zni készültek.
A bevásárlás során vettünk még egy kis kaját (nem sokat, csak ami 2 napra elég), majd úgy döntöttünk elmegyünk ruhaboltokba is. Elmentünk a Forever 21-ban. Ez kihagyhatatlan volt mivel Christinanak ez a kedvenc ruha boltja. Én meg Katherine is szeretünk itt vásárolni ezért miért ne alapon bementünk. Természetesen kicsit más volt a berendezkedése mint az otthoninak, de hát azért csak egy másik üzlet...
Itt elég sok időt töltöttünk szóval mire észbe kaptunk már ideje volt hazaindulni.
Otthon még mindig ment a film mikor megérkeztünk. Szóval a "Megjöttünk!" kijelentésünket egy csomó "Pszt!" fogadta. Megvontuk a vállunkat majd Chris elkezdett bepakolni a hűtőbe Kath pedig elindult a szobájuk felé. Én pedig.... hát én is mentem a saját szobánkba.
*************************************
A próba nagyon hamar eltelt. Azután már csak annyi időnk maradt, hogy kicsit pihenjünk és már rögtön jöttek értünk a kocsik, hogy elvigyenek a koncert helyszínére. Ott már tolongtak a rajongók így testőrök segítségével jutottunk be a backstage-be. Ott rögtön eltereltek minket a szépítkező részlegbe. Leültem a saját helyemre és már jöttek is a sminkesek. Nem sok sminket kaptam. Csak kihúzták kicsit a szemem szemceruzával, spirállal növeltek a szempilláim hosszúságán és egy kis szájfényt is raktak a számra. Ja és még kipúdereztek, hogy ne csillogjon annyira az arcom. Épp, hogy a sminkesek elmentek és megnéztem egy kicsit magam tükörben már jöttek is a fodrász. Ma úgy döntött, hogy hullámos hajam lesz így a hajvasalóval elkezdett nekem loknikat csinálni. Mikor végzett a stylist odajött hozzám a ruhával. Megkérdezte, hogy segítsen és én igent mondtam mert egyedül nem bírtam volna normálisan felvenni. Főleg, hogy vigyáznom kellet, hogy amit eddig csináltak rajtam az ne jöjjön szét. Amúgy ezt a ruhát vettem föl:
Az ingnek az ujját feltűrtem, hogy ne látszódjon ki a blézer alól. Miután felöltöztem elégedetten vettem magam szemügyre a tükörben. A többiek még nem voltak kész így én telefonoztam egy kicsit. Vagyis egészen addig amíg kész nem lett mindenki és be nem jöttek, hogy kezdünk.
Kivonultunk az öltözőkből és megkaptuk a mikrofonokat. Majd egy kisebb sikító roham jelezte, hogy a fiúk bevonultak. Aztán következtünk mi.
- Helló! Én Christina vagyok!
- Én Katherine!
- Én Lisa!
- Én Amy!
- Én Lauren!
- És én Dani vagyok!
- Mi vagyunk a Cimorelli!- na ezt a mondatot nem csak mi mondtuk hanem az egész stadion. Ááá kicsit se lepődtem meg... dehogy. És ez még csak a kezdet volt...
Az üdvözés után belekezdtünk a WMYB-ba.
- Na jól érzitek magatokat?- kérdezte Lisa a dal végén. Erre csak hatalmas sikítás lett a válasz.
- Szerintem akkor folytassuk is nehogy elunjátok magatokat.- szólt Niall. És azzal bele is vágtunk a One Thing-be.
- ...and you've got that one thing.- fejeztük be. Mivel ugye mi a végén kicsit teszünk hozzá. Igen ezt is hatalmas ovációval fogadta a közönségünk. Amíg behoztak két kanapét a színpadra mi lefoglaltuk a közönséget. Aztán pedig kezdtük a LWWY-ot. Az egész azzal kezdődik, hogy leülünk a kanapéra mintha aludnánk, majd aki énekel az mindig "felébred". Az elsők ugyebár az én meg Liam. Ezt a kanapésat pedig a mi klipünk szerint ötöltük ki. Mint az eddigi gipszes koncertjeimen mindig, most is szomorú voltam mivel nem táncolhattam. De most is megpróbáltam egy mosollyal elfedni a szomorúságomat. Mikor vége lett mi levonultunk. És kezdődött a srácok koncertje. A Best Song Everrel kezdték majd jöttek szép sorba: Magic, Up All Night, Little Things, Over Again, Kiss You és végül One Way Or Another.
Az utolsó két dal között pedig ezeket mondták:
- Nos mi már voltunk itt Londonban koncerten és tudjuk milyenek vagytok.- kezdte Louis.
- De a lányok még nem voltak itt. És ezt nem tudják...- folytatta Niall.
- Arra szeretnénk titeket kérni, hogy 3-ra sikítsátok el magatokat teljes erőből. Ne hozzunk szégyent az angol rajongókra.- mondta Louis. Azzal Liam elszámolt háromig és aztán egy olyan erejű sikítást hallottam, hogy majd megsüketültem.
- Köszönjük.- azzal kezdték is a OWOA-t. Ezután mi vonultunk a színpadra a fiúk meg le.
- Még mielőtt elkezdenénk szeretném szívből megköszönni a halláskárosodást a fiúknak.- szólaltam meg.
- Nagyon szívesen!- hallottam a fiúk hangját kintről.
- Hát akkor szerintem kezdjük a legismertebb dalunkkal.- mondta Christina. Majd megcsendültek a Made in America ismerős kezdő akkordjai. Ezt nagyon jól fogadták. Bár szerintem direkt sikítottak. Majd jött a Whatca Tink About Us, aztán a The Way We Live, Million Bucks. Ezután pedig az I Coming Home.
- Mielőtt elkezdenénk megszeretnék mindenkit kérni arra, hogy vegye fel.- szólt Kath. Én semmit nem értettem ebből de úgy látszik ezzel egyedül voltam. A lányok eltűntek és a közönség is mozgolódni kezdett. Én meg ott álltam egyedül. Majd a lányok visszajöttek és a kezükön gipsz szerűség volt. Ezenkívül még a fiúk is visszajöttek a színpadra. Ránéztem a közönségre és ott is szinte mindenkin volt egy gipsz. Jó hazudtam a szinte nem is kell oda, mindenkin volt.
- Lauren, tudom hogy nagyon izgultál, hogy nem fognak elfogadni téged törött karral. És, hogy szomorú vagy mivel nem táncolhatsz. És most mindenki ezért vett fel gipszet.- mondta Lisa. Eléggé meghatódtam, majd megláttam egy táblát amin nagy színes betűkkel ez állt: MI ÍGY IS SZERETÜNK LAU! Ezek után már nem bírtam tovább és kicsit megkönnyeztem. Ezután leültünk törökülésbe és elkezdtünk énekelni. A lassú szám után újra gyorsítottunk és jött a Call Me Maybe. Aztán végül a Beleive It. És a lányok nem is táncoltak. Ezután ugyebár sötétség jött és mindenki beállt a helyére. Akik hangszeren játszottak kicsit igazítottak, hogy kényelmesen játszanak. A dal után levonultunk a színpadról. És még csak akkor jött a java. Legalábbis számomra. Mivel azt is mondhatjuk, hogy én voltam nap kedvence. Mindenki velem akart fotót. Kicsit sajnáltam, hogy olyan hamar vissza kellett mennünk a hotelbe, de én holnap korán kelek. Mikor beszálltunk a kocsiba még kaptam pár "Jó utat Lauren!" kiáltást.
Otthon már csak fürdeni volt erőm. Bevetettem magam az ágyba és aludtam......volna. Csak kicsit sok gondolat járt a fejemben. Az biztos, hogy ezt a koncertet nem felejtem el egyhamar.........
Sziasztok! Meghoztam egy újabb részt. Igen tudom, hogy eléggé rövid, de sok kicsi sokra megy. Nagyon sajnálom, hogy nem sikerült a nyáron bepótolni a lemaradást. De most már tényleg megpróbálok belehúzni és behozni a több hónapnyi (!!!) lemaradásomat. Jó olvasást! Remélem ez a rész is tetszeni fog.
Xoxo: Lola ;)
Jó sok órányi repülőút és egy kisebb nyomorgás a rajongók és testőrök között... És már itt is vagyunk a hotelbe. Még hozzá kell szoknom a brit angol hangzásához (mert itt mindenki így beszél). A fellépésig még sok idő volt és még a menedzserek sem érkeztek meg ezért gondoltam felfedezem a helyet. A legfelső emeleten voltunk. Csináltam is egy képet mivel a kilátás csodaszép volt. Plusz még a London Eye-ra is ráláttunk. Csináltam is egy fotót.
-Ugye milyen szép?- kérdezte meg a hátam mögött Niall. Ütöttem volna de a karom amelyik közelebb volt hozzá gipszbe volt.
- A frászt hoztad rám, ugye tudod?- kérdeztem meg szúrós tekintettel. Megvonta a vállát és leült a fotelba.
- Nem ülsz le?- kérdezte rám emelve a tekintetét. Megráztam a fejem.
- Még ki kell pakolnom.- magyaráztam majd odahagytam. Egy szobába voltam Christinaval. Ő már nagyon benne volt a pakolásban.
- Szia.- köszöntem. Nem hiszem, hogy meghallotta.- Szia!
Most már kicsit hangosabban mondtam és észre vette. Visszaköszönt majd megkérdezte, hogy segítsen-e. Nem tudtam rá mit válaszolni így inkább nekiláttam. Furcsa, hogy mennyire hozzászoktam a félkezes munkához.
Úgy másfél óra alatt sikerült kipakolni. Egy hetet maradunk itt majd indul a buszos túra. Apropó 18.-án leveszik a gipszemet. Mondjuk ez lehet kicsit macerás lesz mert visszautazok az orvoshoz, hogy levegye és tanácsokat adjon. Ezt még nem is mondtam Tom-nak. A fejemet veszi, hogy csak most fogok szólni. De jobb később, mint soha...Vagy nem? Mindenesetre tárcsáztam a menedzserünk számát, hogy még most túl legyek a leszidáson. Kicsöng...Kicsöng...és felvette.
- Szia Lauren.- szólt bele.
- Szia Tom.- köszöntem.- Lenne egy kis gond.
- Mégpedig?
- A gipszemet majd 18.-án le kell venni. És annak az orvosnak kéne levennie aki rám tette. -mondtam el egy szuszra.
- Lauren!- csattant fel.- Mégis miért nem mondtad ezt hamarabb?! Az jövőhét kedd. Ráadásul azon a napon van az utolsó koncert indulás előtt. És az a koncert elég fontos.
Eléggé haragos volt miattam, de hát végül is igaza van. Megkaptam egy kisebb leszidást arról, hogy nem gondolta, hogy ilyen feledékeny vagyok meg satöbbi.
- De megpróbálom minél hamarabb megszervezni az oda-visszautadat. De figyelmeztetlek korén fogsz kelni.-fejezte be egy kicsit nyugodtabb hangnemben. Azzal elköszönt és letette. Eléggé szégyelltem magamat. Leültem az ágyra és csak bámultam ki az ablakon. Hogy lehetek ekkora balfék??? Egyszer csak bejött Chris (igen azt elfelejtettem hogy nem volt bent mikor telefonáltam.).
- Lau indulunk.- szólt. Gyorsan összekaptam magam. Christina segített felöltözni. Mivel már csak rám vártak ezért rögtön indultunk. Közel volt a koncert helyszíne így gyalog mentünk. Nem mondanám a legokosabb dolognak egy szupersztár bandával kilépni az utcára. Szerintem a Londonban élő összes rajongójuk észrevettek minket. Egy idő után (fogalmam sincs hogyan) de érkeztek testőrök így sikerült épp bőrrel megúsznunk ezt. A helyszínen elkezdtük a próbát a szokásos módon. És amíg a fiúk próbáltak gyors megosztottuk a tervünket Christinaval is aki benne volt.
*************************************
Már túl vagyunk az előkészületekkel. Megcsinálták a hajam, a sminkem és már a fellépőruhámba vagyok.
- Lányok kezdünk.- jött be az öltözőnkbe Tom.- És 3....2....1.
Azzal a fiúk felmentek a színpadra. Aztán jöttünk mi.
- Helló! Én Tina vagyok!
- Én Swiss!
- Én Pizza!
- Én Amy!- (Igen Amy-nek nincs beceneve)
- Én Lolo!
- És én pedig Big D!- szólt Dani láttam rajta, hogy alig bírja visszatartani a röhögést.
- És mi vagyunk a Cimorelli lánybanda!- mondtuk tökre egyszerre. Néma csend támadt. Még a fiúk is tátott szájjal néztek ránk. És mi meg elröhögtük magunkat erre közönség is elkezdett nevetni. Aztán normálisan bemutatkoztunk végül indult a koncert. Nagyon jó volt én nagyon élveztem. A végén ugye jött a fotózkodás és autogramm osztás. Nagyon sokan kértek inkább tőlünk (!!!). Megkérdeztem egy lánytól, hogy ez miért van. Az volt a válasza, hogy az 1D-től már több embernek van aláírása de mi itt "egzotikusabbnak" számítunk. Kicsit meglepődtem ezen.
Dög fáradt voltam mire haza értünk így gyors tusolás után már be is estem az ágyamba aludni..............
Sziasztok! Tudom nem tartottam be a határidőmet, hogy behozom a lemaradást. :(:(:( Nagyon sajnálom. De most hoztam új részt. Mást nem is szeretnék mondani úgyhogy: Jó olvasást!
Xoxo: Lola
A fiúkkal ugyanúgy viszonyulunk egymáshoz. Szívatjuk egymást rendesen. Természetesen náluk sem maradhatott el az óvatosságnak a túlzásba vitele. Igen velem szemben. Az első 2 napban volt ez az egész. Szinte nem is mertek hozzám nyúlni. Nem viccelek. Aztán egyszer ezt megelégeltem és hangot adtam annak, hogy attól még, hogy eltört akarom nem lettem egy porcelán baba. De ugyanezen a napokon kellett próbálnunk is. Kicsit jobban megviselt ez, mint normális esetben de hát ez van. Igazából most nem kellett táncolnom és ennek nem örültem. El tudom képzelni, hogy milyen szomorú képet vághattam. Még otthon és olyan szomorú voltam. Ezért inkább csak a szobámba kuksoltam a hazaérkezések után. Az ajtót bezártam mert nem kértem a szánakozó tekintetekből. De pénteken elfelejtettem...
- Lauren.- lépett be Dani az ajtómon. Amint megláttam rögtön szitkozódni kezdtem a fejemben, hogy miért nem zártam be. De ennek ellenére örültem a társaságnak.
- Szia.- köszöntem és félretettem a laptopomat.
- Van kedved eljönni sütizni?- kérdezte.
- Ki megy még?- kérdeztem.
- Én meg,...- gondolkozott.- te?
- Jó rendben menjünk! De adj 10 percet elkészülni!- mondtam. Bólintott majd kiment. Viszonylag hamar felöltöztem és még a hajamat is átkeféltem nagyjából. Amikor kinyitottam az ajtót, hogy kimenjek szembe találtam magam az épp kopogni akaró Daniellel.
- Mehetünk?- kérdeztem. Vigyorogva bólintott. Ez a ruha volt rajta:
A lépcsőn ő ment előre.
- Jó a felsőd Dani.- hallottam Harry hangját.
- Köszi.- mondta Dani. Amikor engem megláttak kicsit meglepődtek.
- Hova mentek?- kérdezte Chris.
- Sütizni.- válaszoltunk egyszerre.
- Rendben. Anyuék nincsenek itthon.- tájékoztatott minket Christina. Bólintottunk majd egy intéssel elintézve a köszönést távoztunk. Végig hülyültük a cukrászdához vezető utat. Amikor beléptünk az ajtón nagyon meglepett, hogy ott találtam Ellie-t és Angela-t.
- Sziasztok!- köszöntünk nekik.
- Hát szia de búval bélelt.- ölelt meg Ellie.
- Dani ezt te tervelted ki?- kérdeztem tőle.
- Én? Dehogy......... közösen.- mosolygott.
- Most ne mond azt, hogy nem örülsz nekünk.- biggyesztette le az ajkát Ang.
- Óóó dehogy mondom én ezt Angiepoo.- öleltem meg.
Szóval így történt, hogy sütiztünk. Nagyon jó volt. Tök sokat beszélgettünk...meg persze hülyéskedtünk is. A lányok velünk jöttek haza, így ez még otthon a szobámba is folytatódott. A lányok találtak egy alkoholos filcet is így elkezdtek vicces aláírásokat csinálni. Ezt kábé mindenki megcsinálta szóval most már a gipszem kék és rajta fekete mintákkal. Louis például egy galambot rajzolt, Niall egy hotdogot, Dani egy karikatúrát (azt a mai napig nem tudjuk, hogy kiről), Lisa meg egy nyuszit rajzolt. Most így nem tudom mindenkiét elmondani. Anyuék láthatóan örültek, hogy örülök. És nem tudom, hogy ennek köszönhető-e de este volt palacsinta. Ang-éknek hamar menniük kellett (a hamar itt este 6 fele), mert nekünk másnap koncert lesz egy kicsit távolabbi városban. Ezért este 9-kor már ágyban voltam, mondjuk még fél órát telóztem de aztán elaludtam.
*Másnap:*
Hajnalban keltünk, hogy odaérjünk a koncertre. Seattle-be volt a koncert ami több mint 11 óra odautat jelent. Vagyis fél háromkor keltünk és 4-kor indultunk, így ha minden igaz 16 órára érünk oda és még marad 2 óra felkészülésünk. Reggel mindenki hót kóma volt kivéve én. Engem kicsit jobban felébresztett az idegesség. Elsőnek is felkaptam a vizet azon, hogy nem tudom felvenni az a szerencsétlen ruhámat. Majd, hogy nem tudok olyan gyorsan bepakolni, mint szeretnék, végül pedig, hogy a hajam tiszta kócos volt. És ezen nem segítettek a szánakozó tekintetek. Miután sikerült mindennel elkészülni (és lenyugodni) lementem bekapni pár falatot. Anya már várt rám. A kezembe nyomott egy kis ládát. Benne voltak a gyógyszereim, hányózacskó ha kell valakinek, és egy kis jegyzetfüzet amibe bele van írva, hogy mit mikor vegyek be. Megköszöntem majd eltettem a szendvicsekkel együtt. Anyának tegnap este nem volt ideje szendvicseket csinálni így rendeltünk a Subway-ből és azt visszük. Van azért jó is abban, hogy reklámot énekeltünk az étteremnek.
Nagy nehezen de mindenki beszállt a kisbuszba. (Bérelt busz.) Anyu még ellátott engem pár tanáccsal, így én szálltam be utolsóként. Dani mellé ültem le. Ő volt az ablaknál. Pár perccel indulás után a legtöbben bealudtak. Kivéve Dani, Lisa, Kath és én. Katherine olvasott, Dani zenét hallgatott, Lisa telefonozott és én mily meglepő gondolkoztam. A hangom kicsit görcsbe rándult attól, hogy majd a rajongók mit szólnak hozzám. Meg, hogy mi lesz ha száz meg százan fognak szánakozó képet vágni. Az agyam száz meg száz rémtörténést lejátszott mintegy pár perc alatt.
- Pszt!- szólt Lisa ezzel visszarángatva engem a földre.
- Igen?- fordultam oda mert egy más mellett voltak az üléseink, csak egy kicsi út volt közötte.
- Mi a baj? Olyan képet vágsz mint aki horrort néz.- kérdezte Lisa.
- Semmi, csak...- sóhajtottam.- Mi van ha nem fogadnak el a rajongók így.- mutattam magamra.
- Laur, a rajongók a hangunk miatt bírnak minket, nem pedig azért ahogy kinézünk.- nyugtatott.- Na jó talán a fiú rajongóknál az is közre játszik.
Ezen mindketten felnevettünk, de csak halkan.
- Köszi Pizza!- mosolyogtam rá miközben a becenevén neveztem. Erre egy olyan dolog történt ami elég fura. Niall nagy valószínűséggel meghallotta és beleálmodta a pizzát az álmába. Ezt onnan tudom, hogy Lisa beceneve hallatán fordult egyet és azt mondta, hogy:
- Óóó fenséges pizza... gyere közelebb had kóstoljalak meg.
Ezen úgy elkezdtünk vihogni, hogy a szánk elé kellett tenni a kezünket, nehogy felébresszünk mindenkit.
- Ne ne egyél meg ez így nincs jól én eszlek meg téged... nem én eszlek... nem hanem én.- gondolom a pizzával vitatkoztak, hogy ki kit egyen meg. A számra tapasztott kézzel röhögtem Lisával és Katherine-el együtt (ő is hallotta és hát ugyanaz volt a reakciója mint nekünk). Dani egy kicsit érdekes szemmel méregetett, de hát ismer így rám hagyta.
- Tényleg! Mi lenne ha Londonban a beceneveinken mutatkoznánk be?- kérdezte Katherine.
- Az tök vicces lenne mivel még a fiúk sem tudják, hogy hogyan hívjuk egymást.- mondta Lisa.
- Én benne vagyok. - mosolyogtam. Elkezdtük tervezni, hogy vajon, hogy sülne el, de egyszer csak Amy felébredt. Őt is beavattuk sőt Danit is visszarángattam a jelenbe. Az volt a gáz, hogy Christina előtt Harry ébredt fel így nem tudtuk neki elmondani. Mindenki sorra felébredt. Már nyolc óra volt és kezdett visszatérni a fájdalom. Minden egyes nevetésnél, sóhajtásnál és beszédnél is éreztem. Amikor eljött az idő, hogy be kell vennem előhalásztam a szendvicsemet. Enni kezdtem majd miután elpusztítottam a reggelimet bevettem a gyógyszereket. Sajnos a gyógyszer még mindig bazi nagy volt ezért inni kellett hozzá. A busz út egyben telt viccesen, unalmasan és vidáman. Az ebédhez is bevettem a gyógyszert. És ezután a fiúk kérték, hogy énekeljük el a Subway reklámzenéjét ha már ezt esszük. Így elénekeltük. Amikor végre megérkeztünk az valami felüdülés volt. Már mind elültük magunkat. A koncert kezdetéig elmentünk egy hotelbe. Majd egy órával a koncert előtt elmentünk a színpadhoz és elkezdtek minket felöltöztetni, sminkel és ilyenek. Sose hittem volna, hogy egyszer örülni fogok ennek. De most nagy megkönnyebbülés volt.
Ahogy közeledett a 18 óra egyre jobban éreztem, hogy a gyomrom remeg. Majd meghallottam a hangot ami jelezte, hogy kezdünk. Elkezdtünk kiindulni a színpadra.
Elsőnek a fiúk a színpad jobb oldaláról jöttek a színpadra. Majd aztán mi jöttünk a megszokott köszönőnkkel.
- Helló! Én Christina vagyok!
- Én Katherine!
- Én Lisa!
- Én Amy!
- Én Lauren!
- És én Dani vagyok!
- Mi vagyunk a Cimorelli!- Ez után a mondatunk után sikítozás tört ki. Majd hamar csendesebb lett. De azért elkezdtük a What Makes You Beautifult. Ezután sikítozás tört ki. De egy kicsit beszélgettünk a két szám között a rajongókkal. Egy hatalmas táblát láttam amire rá volt írva, hogy: Mi történt Lauren?
- Szeretnétek tudni mi történt velem?- kérdeztem. Erre csak egy csomó igent hallottam. Elmondtam a balesetet. Majd jött a Live Where We Young. Aztán meg jöttek szép sorban a dalok. Mi ugye a három dal után lementünk. A fiúk koncertje alatt gyorsan megvacsoráztam és bevettem a gyógyszert. Majd jöttünk mi. Aztán meg a megszokott sötétség csak most nem én ültem oda a zongorához hanem Liam. Aztán meg jött a fotózkodás a rajongókkal. Olyan fura volt mert ugyanúgy kezeltek mintha semmi sem történt volna. Ezért így viselkedtem én is. Aztán a végén indultunk is a kocsihoz. A kocsiban aludtunk..............................................
*Másnap:*
Reggel a kocsiban ébredtem fel. Nem tudtam hány óra csak éreztem, hogy már elmúlt a gyógyszer bevétel ideje. Kikötöttem magam majd megpróbáltam kibotorkálni a kocsiból. Ezután meg persze be a házba. A küszöböt átlépve már éreztem a reggeli illatát.
- Szia Lauren!- nyújtotta anya a reggelimet és a gyógyszereket. Elvettem tőle majd leültem az asztalhoz és elfogyasztottam. Ezután felmentem a szobámba és aludtam még egy kicsit................
***********************
- Lauren! Lauren! Ébresztő el fogunk késni!- rázogatott Christina. Csak morogtam és elfordultam tőle.
- Lauren, kelljél fel amíg szépen mondom!- utasított a nővérem.
- Mégis mit csinálnál?- kérdeztem csukott szemmel. Már nem hallottam semmi mást minthogy csukódik az ajtó. Mivel nem tudtam mit tervez ezért fogtam és a párnákat úgy rendeztem mintha én lennék ott, majd kimentem a fürdőbe. Megfésülködtem mivel sikeresen elaludtam a hajamat. Amikor vissza jöttem csak annyit láttam, hogy Christina egy hatalmas pohár vízzel akar "engem" felkelteni.
- Szia!- köszöntem a hát mögött. Akkorát ugrott ijedtében.- Köszi az ébresztőt.- vettem elő a vizes párnákat.
- Argh...- forgatta meg a szemét és kiment. Most úgy látszik nincs jókedvében... Amúgy megpróbáltam lehúzni a dolgokat az ágyamról de felidegesítettem magam így inkább csak mérgesen széttúrtam mindent. Inkább felöltöztem a koncertre. Ma lesz az utolsó koncertünk Amerikába és ez itt lesz a szülővárosunkba. Kivételesen elhívtam Ellie-t és Ang-et. Nem igazán jönnek a koncertjeimre de mivel holnaptól egy jó ideig nem találkozunk ezért eljönnek. Mikor elkészültem lementem mivel durván fájt az oldalam és mint megtudtam az óráról már délután fél kettő volt. Még szinte sose volt olyan, hogy nem vettem be a gyógyszert időben, de most megtudtam, hogy milyen. Pokoli volt míg a szobámból elértem a konyhába. Anya éppen ott volt és látta, hogy hogy érzem magam ezért csak leültetett. Elém tette az ebédet. Hogy milyen érzés volt enni miközben sajgott mindkét oldalam inkább nem részletezem. A lényeg annyi, hogy legyűrtem a kaját bevettem a gyógyszereket és aztán anya lefektetett a kanapéra amíg nem kezd hatni a gyógyszer. A hatási idő negyed óra szóval negyed óráig ott voltam. A többiek már elindultak a főpróbára míg én a kanapén szenvedtem...szuper érzés volt. A próbára apa vitt el. Szabad színpad volt így a kocsiból kiszállva már hallottam a dalokat. Apával mentem oda a többiekhez. Mikor odaértünk a kezembe nyomta a gyógyszereket és elköszönt. Épp a WMYB-t próbálták. Tom mellett állva tapsoltam a végén.
- Rendben, akkor most a fiúk próbálnak. Lányok gyertek le!- mondta Tom.
- Látom megjöttél.- mosolygott Katherine. Bólintottam majd együtt vártuk meg amíg a fiúk lepróbálják. Aztán jöttünk mi. Most is megtapasztaltam, hogy nagyon rossz érzés amikor szinte hasztalan vagy a színpadon. Mi utánunk elpróbáltuk a közös dalt. A koncert ötkor kezdődött így utána mehettünk a szépítkezés részleghez. Egy buszban volt. Ott öltöztünk át. Rám adták azt a ruhát amit a Made in America klipünkbe van rajtam.
*************************************
A koncert most is nagyon jól telt. Aztán jöttek a fotózkodások. Igazából ez is szinte ugyanúgy telt, kivéve:
Hogy odajött hozzám egy 6 éves körüli kislány akinek szintén gipsz volt a kezén.
- Szia!- köszöntem mosolyogva a kislány kicsit szégyenlős volt. Majd jött az anyukája.
- Óóó Katy, végre megvagy! Ne császkálj el kérlek soha többet!- ölelte meg. Aztán észrevett engem.- Lauren Cimorelli. Te vagy Katy-nek a kedvence. Esetleg lehetne egy közös fotó?
- Persze!- mosolyogtam majd magam mellé invitáltam a kislányt. Leguggoltam hozzá és átöleltem a jobb karommal. A fénykép után az anyukája odatartott egy képet amit aláírtam majd a lányoknak is tovább adtam.
- Esetleg..- szólalt meg a kislány, akinek megjegyzem olyan hangja volt mint egy angyalnak.- ...aláírnád a gipszem?
- Igen. De csak egy feltétellel...- mosolyogtam.- Ha te is írsz az enyémre.
Még soha életemben nem láttam olyan felcsillanó örömet, mint az övét. Hevesen bólogatott. Fogtam egy filctollat és aláírtam az gipszét, majd odaadtam neki a filctollat és nyújtottam felé a karomat. Elvette az íróeszközt majd szép nagy nyomtatott betűkkel ráírta a nevét. És még rajzolt mellé egy mosolygós napocskát is.
- Nagyon szépen rajzolsz.- dicsértem.- A többiek is aláírhatják a gipszedet?
Itt a kislány sikkantott egyet és bólintott. Odahívtam a lányokat meg a fiúkat is. Mind aláírták. Majd odaadtam az aláírt papírlapot is. Még elköszönés képen megöleltem a kislányt.
- Kitartás.- suttogtam a fülébe. Hatalmas mosollyal hagyta el a koncert helyszínét.
Egész hazafele úton ez a kislány járt a fejemben... Sőt még elalvásnál is.
*Másnap (Az indulás napja):*
Nagyon frissen keltem fel. Ránéztem a naptáramra és ez állt benne a mai napra: IRÁNY LONDON!!!!!! :):):)
Erre még vidámabb lettem és elkezdtem készülődni. Felöltöztem, a hajamat egy copfba gumiztam majd beágyaztam. Azután rájöttem, hogy még csak 8 óra múlt (rájöttem, persze... csak ránéztem az órámra). Mivel nem volt jobb dolgom ezért lementem és megreggeliztem. Reggeli után bevettem a gyógyszereket és leültem tévézni. 9 órakor még mindig nem volt senki ébren. Kicsit furcsálltam. Meguntam a tévézést így elkezdtem bepakolni a turnéra. Mikor végeztem már mindenki fent volt és pakolt. Illetve csak mi a család többi tagja csak úgy el volt.
****************************************
Elindultunk. A gépünk pontos volt. És igen most a fiúk magángépével megyünk, szóval nehezen fogunk tudni leszállni, de mindegy...
