5000 oldalmegjelenítés!!!!!!!!!!! :O

SZI-ASZ-TOK! Hát el sem hiszem, hogy sikerült az 5000 oldalmegjelenítés. :):):) Nagyon, de nagyon szépen köszönöm. Nálatok jobb olvasók szerintem nincsenek. :D Ugyebár ígértem meglepetést. Hát az lenne, hogy megváltoztatom a blog kinézetét. Tudom nem nagy dolog, de mindig jól jön az újdonság. :D Majd írjátok meg kommentbe a véleményeteket. hideg és meleg is jöhet. :) 
A másik pedig, hogy meg szeretnélek titeket jobban a szereplőkkel és, hogy igazából mit is veszek figyelembe amikor írok. Hát akkor lássunk is neki. :)




Érdekességek Daniről:
- Kedvenc színe a rózsaszín
- Tud játszani bongó dobon és zongorán
- Lisaval és Laurennel osztozik egy hálószobán
- Szereti a westernt, a rég cowboyos filmeket
- Ha felnő divattervező szeretne lenni
- Dani balkezes
- Szemüveges
- A hozzá legközelebb álló személy a bandából Lauren
- Kedvenc étele a mangó
- Kedvenc filmje a Megaagy
- Kedvenc dala: Big Time Rush - Oh Yeah
- Ha egy szuperhős lene, akkor szuper erőnek a teleportálást választaná
- Fél a magasban, tériszonya van
- Dani szerint ő maga leginkább Katherinere és Lisara hasonlít


Érdekességek Laurenről:
- Tud zongorázni
- Szeret gördeszkázni, kiskorában profi deszkás akart lenni
- Christina-val egy napon ünneplik születésnapjukat
- Lisaval és Danivel osztozik egy hálószobán
- Ő és Christina írta az összes dalt első albumukra a "Hello There"-re
- Kedvenc étele a spagetti
- Kedvenc filmje a Megaagy
- Kedvenc dala: Justin Bieber - Stuck in the Moment
- Ha szuperhős lenne, akkor szuper képességnek az alakváltoztatást választaná
- Ő és testvérei főként angolul beszélnek, de Lauren tud egy kicsit, spanyolul, portugálul és németül is
- Kedvenc gyümölcse a görögdinnye
- Kedvenc színei a kék és a piros
- Kedvenc állata a panda és a koala
- Szeret rajzolni és festeni
- A kedvenc Disney filmje a Szépség és a Szörny
- Fél a kutyáktól és a pókoktól
- Lauren szerint leginkább a testvérei közül Lisa-ra hasonlít

 Érdekességek Amyről:
- Szereti a countryt, mint zene és szeret is úgy öltözködni
- Christinaval és Katherinnel osztozik egy hálószobán
- Szemüveges
- Szeret olvasni
- Tud zongorázni is
- Ha az énekesi pálya nem jön össze, akkor óvónő szeretne lenni, mert a gyerekek nem magasabbak nála
- Szereti a lovakat
- Kedvenc színe a kék
- Kedvenc étele a taco
- Kedvenc filmje az Aquamarine
- Kedvenc dala: Band Perry - You Lie
- Ha egy szuperhős lehetne, akkor szuper erőnek a repülést választaná
- Kedvenc évszaka a nyár
- Kedvenc sztár: Tim Tebow

Érdekességek Lisaról:
- Tud zongorázni, dobolni és gitározni is
- Egy napon ünnepli születésnapját kisöccsével, Nickkel
- Szeretne zenét tanulni főiskolán
- Kedvenc énekesei közé tartozik főként: Jessie J, Demi Lovato és JoJo
- Ő és testvérei főként angolul beszélnek, de Lisa tud egy kicsit, spanyolul, portugálul és németül is
- Danivel és Laurennel kell osztoznia egy hálószobán
- Fél a pókoktól
- Olasz és ír vér is folyik az ereiben
- Kedvenc színei a kék és a narancssárga
- Kedvenc Disney filmje a Hamupipőke
- Kedvenc étele a margherita pizza
- Kedvenc filmje az Eat, Pray, Love (Ízek, imák, szerelmek)
- Kedvenc dala: Onitsha and Eric Dawkins - Holdong Me Down
- Testvérei szerint Lisara leginkább Lauren hasonlít (és amúgy ezt én is így gondolom)

Érdekességek Katherineről:
- Szeret sütni, főzni
- Tud játszani basszusgitáron és zongorán
- Christinaval és Amyvel osztozik egy hálószobán
- Szeret verseket írni
- Kedvenc sportja a futás, a gördeszka és a boksz
- Megszállottja Steve Wonder-nek
- Kedvenc színe a sárga és a lila
- Ha egy szuperhős lenne, szuper képességnek a repülést választaná
- Kedvenc filmje az Oroszlánkirály
- Szerinte a hozzá legközelebb álló testvére, kisöccse Joey
- Fél a pókoktól
- Szemüveges
- Ő és testvérei főként angolul beszélnek, de Lauren tud egy kicsit, spanyolul, portugálul és németül is

Érdekességek Christinaról:
- Van egy barátja Nick Reali, akivel már 2 éve együtt vannak
- Tornázott 8 évig
- Laurennel egy napon ünneplik születésnapjukat
- Katherinnel és Amyvel osztozik egy hálószobán
- Szeret varrni
- Szemüveges
- Nagy rajongója JoJo-nak és Chris Brownnak
- Kedvenc színe a rózsaszín
- Kedvenc állata az oroszlán
- Kedvenc sportja a torna, az úszás és az ökölvívás
- Kedvenc étele a szendvics
- Kedvenc dala: JoJo - Too Little Too Late
- Ha egy szuperhős lenne, akkor erpnek a szuper erőt választaná
- Érdekli a pszichológia
- Kedvenc filmjei közé tartozik a Csajok háborúja és a Hamupipőke történet
- Allergiás a macskákra

Na hát ezek lennének a lányok. (Forrás: http://starity.hu/sztarok/)

Még azt hozzá tenném megjegyzésnek, hogy tudom, hogy nincs minden lánynak külön szobája, de valahogy így képzeltem el. :)

Ja és amúgy azt szeretném még írni, hogy vannak kisebb mellékszereplők (pl.: Nick, Ellie...) Nekik is lesz egy felsorolásuk és néhány sort is írok róluk. De ezt egy külön oldalon teszem meg. :)

És az 1D-ről azért nem hozok érdekességeket mivel szerintem aki directioner az már mindent tud. De a Cimorelli kevésbé ismert így ezt nem biztos, hogy tudhattátok. :)

Na ennyi és még egyszer nagyon szépen köszönöm az 5000 (!!!) oldalmegjelenítést.

Még ma megpróbálok részt hozni ;)

Xoxo: Lola

( U.i.: tudom, hogy itt alul fehér, de sajnos nem tudok neki mit csinálni :( )

29.) Ébredés

Sziasztok! Meghoztam az új részt kicsit kevesebb mint egy hét alatt. Remélem tetszeni fog. ;)
És már csak kevesebb mint 100 látogatás és jön a meglepetés! :D Hajrá! 
Na de most nem akarok olyan sokat írni mint szoktam. :) Szóval jó olvasást!
Xoxo: Lola
(u.i. a kép a szöveg mellett nem azért van mert ide illik csak mert szerintem tök jó)



"Lauren szemszöge"

De fura. Egy olyan helyen vagyok ahol minden egy hatalmas fehérség. Teljesen egyedül voltam.
- Hahó!- szóltam. A hangom visszhangzott. Elindultam egy irányba, de egy idő után rájöttem, hogy ez nem vezet sehová. Úgyhogy inkább leültem és elkezdtem gondolkodni. Hol vagyok? Miért vagyok itt? És miért vagyok egyedül? Teljesen fura volt, mintha egy másik dimenzióban lettem volna. Aztán egyet pislantottam és már nem ott voltunk. Egy tengerparton voltam. Mily meglepő nagy valószínűséggel egy lakatlan szigeten...
Mivel unalmas volt üldögélni ezért megindultam a sziget belsejébe. Nem sok minden volt a fákon kívül.
- Szervusz!- köszönt egy hang.
- Szia!- néztem körül. Senki nem volt itt.- Ki vagy?
Biztos bediliztem, hogy itt beszélek egy hanggal.
- Óóó Lauren! Hisz nagyon régóta ismerjük egymást.- szólt a hang.
- Hol vagy? Nem látlak!- és elkezdtem futni.
- Nyisd ki a szemed!- mondta a hang. Megálltam és körül néztem.
- De nem látlak!- már nagyon kétségbe voltam esve.
- Nézz fel!- úgy tettem ahogy a hang mondta.
- Tia?- kérdeztem. Na jó én száz százalék, hogy hallucinálok. Mégis mit keres itt a régen a padlásra száműzött majmom. Ami plüss.(!!!) Ehhez le kellett ülnöm. A kis majom odajött hozzám.
- De hát hogyan? Te egy.... Hol vagyok?- kérdeztem.
- Ott vagyunk ahol én még számodra éltem.- válaszolt. Legutoljára ovis koromba játszottam vele úgy, hogy élt. De azt csak eljátszottam. És elhittem. De ez csak az elmémben...........volt.
- Az agyamba vagyunk?- kerekedett el a szemem. Tia bólintott majd hozott nekem egy banánt, meg magának.
- Ez hihetetlen.- mondtam a banánt pucolva.- Mi történt velem?
- Hát nem emlékszel?- kérdezte mire megráztam a fejem. Erre feltápászkodott és hozott egy térképet. Érdekesen néztem rá.
- Nézz bele!- noszogatott. Sóhajtottam majd belenéztem. Mintha csak egy filmet láttam volna. Lejátszódott az utolsó pár perc. A baleset. Szóval nagy valószínűséggel kórházba vagyok. De akkor miért nem vagyok ébren.
- Mert kómában vagy.- válaszolt a gondolataimra. Ez annyira abnormális számomra. De komolyan.........
- Szia Lauren!- hallottam Danielle hangját. Kérdőn kaptam fel a fejemet. És minden kezdett elmosódni.
- Tia mi történik?- kérdeztem mielőtt még eltűnt volna.
- Gyógyulsz.- hallottam de már csak hang volt. Megint a nagy semmiben voltam. Csak most a nagy semmi fekete volt. Milyen változatos színek gondoltam magamba. De észre vettem, hogy most már a testemben vagyok.
 - Nem unalmas egy kicsit itt ebben a nagy fehér szobában. Nem vágysz valami színre esetleg? Kár, hogy nem tudsz megszólalni pedig biztosra veszem te is így véled. Igazam van? Ha igen kérlek jelezz!- megint Dani hangja. Megpróbáltam jelezni.
- DANI! ITT VAGYOK!!!- kiáltottam. Semmi. Egy hang nem jött ki a torkomon. Megpróbáltam mozogni. De a testem le volt bénulva. Megpróbáltam minden porcikámat egyesével mozgatni. Semmi nem sikerült. Már szinte feladtam volna amikor a kezemen már nem éreztem a bénaságot. Megpróbáltam megmozdítani. Nagyon nehezen de sikerült. 
- Nővér!- hallottam a húgom kiáltását. Tehát sikerült. Ajtócsapódást hallottam és kiáltásokat. Azt nem tudtam kivenni, hogy kik és mit kiáltoznak. Csak azt, hogy kezdem visszanyerni a testem felett az uralmat. 
- Lauren?- hallottam egy ismeretlen hangot.- Kérlek próbáld kinyitni a szemed!
Ez volt a legnehezebb még csak azt sem mondhatom, hogy egy mázsa lenne rajta, mert az kutyafüle ahhoz a súlyhoz képest amit éreztem. Elsőnek csak hunyorogni sikerült. Ettől kicsit megerősödtem és teljesen kinyitottam.
- Mit érzel?- kérdezte az orvos.
- Fáj...- mondtam de a hangom rekedt és halk volt.
- Mid fáj?- kérdezte. És ekkor bele nyillalt a fájdalom az oldalamba.
- Az oldalam.-suttogtam. Miközben belevilágítottak a szemembe egy nővér megnézte az oldalam.
- Ó semmi nem történt. Csak most már érzed a fájdalmat. Hozok is fájdalomcsillapítót.- azzal kiment a nővér. Persze még a doktor benn maradt. Vizsgálgatott engem majd ismertette a helyzetemet.
- Nos kisasszony... Nem tudom mennyire van tisztában a történtekkel. De balesetezett, ennek következtében pedig több bordája megrepedt, a bal karja pedig eltört. Ráadásul kisebb zúzódásai vannak.- mikor befejezte a mondandóját rápillantottam a gipszbe tett karomra. Ajtócsapódást hallottam majd megjelent a nővér.
- Ezt vedd be!- adott oda egy tablettát. A szemem kicsit kikeredett a gyógyszer mérete miatt. Bekaptam majd a nővér odaadta a pohár vizet, amit ezért hozott. Nagyot kellett nyelnem ahhoz, hogy ne maradjon a torkomon. 
- Nemsokára nem fog fájni.- mosolyodott el a nővér.- Fél óra múlva visszajövök. Addig pihenj!
Azzal itt is hagyott egyedül. Esélyem se volt megkérdezni, hogy a szüleim hol vannak. 
Mivel nagy valószínűséggel a fél óra nem fog hamar el telni ezért szétnéztem a szobába. Minden fehér... Szóval erről beszélt Danielle. Tényleg nagyon unalmas. Remélem a gyerekosztályt nem ilyen egyhangúra csinálták... A gyerekeknek azért kell a színesség. Megnéztem magamat is. A gipszem fehér volt, de rajta még volt egy kék réteg is. 
- Legalább ez nem teljesen fehér.- motyogtam. Megnéztem a másik kezem és ott csak horzsolódások voltak. 
Eszembe jutott, hogy a fejem vérzett. Homályos emlék az igaz. Hátra nyúltam hirtelen. Nem bizonyult túl jó ötletnek mivel ezzel a mozdulattal olyan fájdalom nyilallt az oldalamba, hogy sikítani bírtam volna. Ehhez képest csak összeszorítottam a fogamat. A fejem be volt kötve. Na nem teljesen.
- Miért nincs itt valami unalom űző?- kérdeztem. Magamba beszélek... ha ez így megy tovább begyogyózok. Nem maradt sok választási lehetőségem, így inkább a nővér utasítását követtem és pihentem. Lehunytam a szemem és újrajátszottam pár kedves emléket magam előtt. És sikerült bealudnom......

***************************

Arra ébredtem, hogy a nővér rázogat.
- Lauren! Lauren!- ismételgette a nevemet.
- Igen?- nyitottam ki a szemem. A nővér ott volt mellettem egy tálcával. 
- Hoztam vacsorát neked. Ülj fel!- mondta.
- De hogyan?- kérdeztem. A nővér elvette az ágyam melletti asztalról egy.......távirányítót??? 
- Ez állítja be az ágyad, ha esetleg nem mindig feküdni szeretni.- azzal megnyomott egy gombot és én már ültem is fel.
- Tessék!- adta oda. Majd odaadta a tálcát is amin a vacsorám volt. Ahogy megláttam azt a sok kaját akkorát kordult a gyomrom.
- Köszönöm!- mondtam majd enni kezdtem.
- A gyógyszert csak evés után vedd be! És amint végeztél nyomd meg ezt a gombot! Ez a nővérhívó.- mutatta meg a távirányítón a gombot.
- Rendben. És a szüleimet mikor láthatom?- kérdeztem két falat között.
- Ma már lejárt a látogatási idő, de holnap bejönnek.- kicsit csalódott lettem Azt hittem már ma is láthatom őket. De úgy látszik nem. A nővér kiment én pedig tovább vacsoráztam. 

***************************

Bevettem a gyógyszert, majd miután a nővér elvitte a tányérokat egyedül maradtam a gondolataimmal. Minél többet gondoltam arra, hogy holnap láthatom a családom annál izgatottabb lettem. Nem tudom, hogy hány napja feküdtem itt és azt se, hogy mennyi fejfájást okoztam nekik. 
Az izgatottságnak hála csak olyan éjfél körül tudtam el aludni.............................................

28.) Vajon meggyógyul?

Sziasztok! 11 nap múlva meg is hoztam az új részt! :D:D:D Megpróbálok, most nagyon hamar részeket hozni mivel elhatároztam, hogy augusztus 12.-ére be kell hoznom a történésekre vonatkozó lemaradásomat. Szóval elég sokszor és nagy mennyiségű részt szeretnék hozni. Kicsit lehetetlen küldetés de mindegy. Remélem mindenkinek jól telik a nyári szünet. A szünetnek köszönhető, hogy nem lesznek egy hónapos késések. Jó olvasást! 

Xoxo: Lola

"Dani szemszöge:"

Az éjszaka kész borzalom volt. Rémálom követett rémálmot. Így nem meglepő, hogy alig tudtam aludni. Reggel szörnyen éreztem magam. Csodálkoznék ha a tegnapi sírásözön után még maradt volna könnyem. Az első az volt miután felkeltem, hogy elmentem felöltözni. Jobban mondva előbb fürödni mivel tegnap nem volt hozzá lelki erőm. Nagyon jó érzés volt tisztának lenni. Miután megfürödtem jöhetett az öltözés. Egyszerű öltözéket vettem fel, mivel ha rajtam múlik egész nap a szobába fogok kuksolni. Miután felvettem az utolsó ruhadarabot is elkezdtem energiát gyűjteni ahhoz, hogy a tükör elé álljak. Amikor ez sikerült kisebb sokkot kaptam. Ha nem tükör előtt állnék még szerintem az is letagadnám, hogy én vagyok az. Karikás, kisírt szemek, sírástól feldagadt arc, össze-vissza álló kócos haj és kipirosodott orr. Legelsőnek a legnehezebbel kezdtem: nekiálltam kifésülni a hajamat. Vagy fél óráig azt fésülhettem. Irtó kócos voltam. Fésülködés után megmostam az arcom, hogy kicsit jobb legyen. Fogat mostam majd végül visszamentem a szobába. Beágyaztam majd szellőztettem egy kicsit. Jó lesett a friss, hideg levegő. Nem sokáig hagytam nyitva az ablakot mivel nagy volt a szél így nem kellett sok idő, hogy kiszellőzzön a szoba. Bekapcsoltam a tévét aztán leültem az egyik fotelba. Nem igazán kötött le a műsor. Egyrészt mert nem értettem mit mondanak, másrészt meg inkább a gondolataim foglalkoztattak. A gondolataim közben elbambultam. A kopogás riasztott fel.
- Szabad.- mondtam, de elég rekedt voltam. Lisa lépett be az ajtón.
- Szia.- mosolyodott el mikor bejött. Intettem neki.- Látom nem sokat aludtál.- ült le az ágyra.
- Van valami hír.- kérdeztem. Lisa szomorúan megrázta a fejét.
- Este bemegyünk hozzá.- mondta.
- De hát kómában van.- kezdtem értetlenkedni. Lisa csak vállat vont. Elkezdte a tévét bámulni.
- Te érted mit mondanak?- kérdeztem hitetlenkedve.
- Nem. De a képeket látom.- mondta. Ez kicsit megmosolyogtatott. Egy idő múlva Lisa felállt.
- Nem jössz át hozzánk?- kérdezte.
- Miért is ne.- álltam fel és utána mentem. Amikor beléptünk hatalmas rumli fogadott.
- Sziasztok!- köszöntem.
- Szia Dani!- köszönt Christina.- Lennél oly kedves és kivinnéd ezt a folyosó végén lévő kukába?
Bólintottam és elvettem tőle a csomagot. Megtettem amire kért aztán vissza is mentem. Varázslatos módon most már nem volt rumli.
- Gyorsak voltatok.- mondtam.
- Még is miben?- kérdezett vissza Amy.
- Hát a rendrakásban.- mondtam.
- Ja abban!- csapott a fejére. A nap további részét náluk töltöttem. Kártyáztunk, beszélgettünk és neteztünk. Csak alig volt észrevehető, de tudtam, hogy el akarják vonni a figyelmemet a balesetről. Amikor már egy kicsit elegem lett ebből a láthatatlan fezültségből és erőltetett jókedvből elmentem.
- Hova mész Dani?- kérdezte Chris.
- Csak iszok egy forrócsokit és levegőzöm.- mondtam, majd kint is voltam a szobából. Lementem a hallba és egészen a büféig meg sem álltam.
- Ich möchte eine heiße Schokolade.- mondtam a pultosnak. (Szeretnék egy forró csokit. -szerk.) Egy pöttyös bögrében adta és tett bele pillecukrot is.
- Danke schön.- mondtam (Köszönöm.-szerk.) és elmentem a halban lévőkanapéhoz. Ott foglaltam helyet amíg megittam a forró italt. Miután megittam visszamentem és odaadtam a bögrét. Majd visszaballagtam a saját szobámhoz. Mivel elég nagy volt a rendetlenség ezért gondoltam rendet rakok, mert ha Lauren hazajön ne legyen ekkora mocsok. Meg addig is elvonom a figyelmemet... gondoltam én. De persze mindig találtam valamit ami hozzá köthető. Nem volt nehéz hisz egy szobában lakunk. Hamar végeztem ezzel is így nem nagyon tudtam mit csinálni. Egyszer csak eszembe jutott, hogy elhoztuk a laptopot is. Elővettem és elkezdtem blogot olvasni rajta. Egész érdekeseket is találtam. Már csak arra emlékszem, hogy kopognak. 
- Elaludtam?- kérdeztem magamban. És igen minden jel arra utalt, hogy elaludtam. Még egyszer kopogtak.
- Szabad!- kiáltottam ki.
- Danielle, öltözz nemsokára indulunk!- szólt be anyu. Nem kellett mondania, hogy hova megyünk, mert jól tudtam..... a kórházba. Nagyot sóhajtottam, majd elkezdtem a bőröndömben turkálni valami felvállalható szerelés reményében. Amit meg is találtam.

Mint látható nem mosolygok. Amúgy erre természetesen felvettem még egy réteg ruhát (pulóver+kabát+sapka és stb.) mivel természetesen még hideg volt odakint. Mikor végeztem bezártam a szobánk ajtaját és lementem a halba várakozni. A telefonomon böngésztem amikor hirtelen Katherine megállt mellettünk.
- Szia!- köszönt.
- Szia!- köszöntem vissza és el is tettem a telefonom. Mert azért még is bunkóság telefonozni miközbe valakivel beszélgetsz.
- Anyuék mindjárt jönnek.- mondta egy halvány mosoly kíséretében. 
- Az jó.-bólintottam.- Kath!
- Igen?
- Kérdezhetek valamit?
- Persze, mondd csak!- mosolygott. Itt nagy levegőt vettem.
- Szerintem meg fog gyógyulni?- kérdeztem.
- Természetesen meg fog. Csak kómában van. És ez is csak óv intézkedés, nehogy baj történjen. De nagy valószínűséggel meg fog gyógyulni. Lauren erős lány.- válaszolt. Egy induri-pindurit megnyugodtam. Épp, hogy válaszolt már jöttek is a többiek. Illetve a nagy részük.
- Joey-ék?- kérdetem anyához fordulva.
- Joey, Nick, Christian, Christina, Alex és Mike itt maradnak. És nem én mondtam, hanem ők.- válaszolt. Ezután el is indultunk. Nagyon hosszúnak tűnt az oda vezető út. Egész végig idegesen doboltam az ujjaimmal az ülésen. Mikor odaértünk nyugodtan kiszálltam és megvártam a többieket. Az épületben anyu beszélt a recepcióssal. Majd elindultunk Lauren szobájához. Gondolom én...
- Kérem csak egyesével menjenek be hozzá! Még mindig kómában tartjuk.- mondta az orvos és már el is tűnt. Felosztottuk, hogy mindenki 5 percet lesz bent. Elsőnek anya, aztán apa, Lisa, Amy, Katherine és végül én. Amíg kivártam, hogy a többiek bementek, zenét hallgattam............. Majd végül én is sorra kerültem. Bizonytalanul léptem be a szobába. Becsuktam magam mögött az ajtót majd körül néztem. Minden teljesen fehér. Szerintem elég unalmas, de hát ez egy kórház. Majd megnéztem az ágyat ahol ott feküdt Ő. Körülötte mindenféle gépek. A gépek csipognak, gondolom a szívverését mutatják. Leültem az ágy melletti székre.
- Szia Lauren!- köszöntem bár tudtam úgyse hallja.
- Nem unalmas egy kicsit itt ebben a nagy fehér szobában. Nem vágysz valami színre esetleg? Kár, hogy nem tudsz megszólalni pedig biztosra veszem te is így véled. Igazam van? Ha igen kérlek jelezz!-nem vártam semmit erre a mondatomra. Ezért elég fura volt amikor nagyon kicsit de megemelte a kezét.
- Nővér!- kiáltottam izgatottan................................................................

27.) A baleset

Sziasztok! Most nem egy hónap múlva hozom az új részt. :D És ez köszönhető a hosszú hétvégének. Meg annak is, hogy meg lettem fenyegetve, hogy most már ne hozzam ilyen későn ezt a részt :) Amúgy látom, hogy haladunk az 5000 oldalmegjelenítéshez (ami a fele a 10000-nek) és már meg van a meglepetésem rá. Már egy hete kész van. Amúgy a részhez annyi a hozzáfűznivalóm, hogy..... tudjátok mit nem lövöm le a poént. Jó olvasást! És írjátok meg, hogy tetszett ez a rész. :D Ja és hangulatilag ajánlom, hogy hallgassátok közbe ezt a számot ----> Emeli Sandé - Read all about it
Xoxo: Lola

"Dani szemszöge:"

Már egy ideje lecsúszott Lauren. Mivel nem mondtuk meg neki, hogy kiabáljon föl mikor leért ezért elindultunk. Nem csúsztunk le mivel én már elég fáradt voltam hozzá. Mike-ék pedig elkísértek. Elég sokáig sétáltunk mert természetesen ez a pálya van a legtávolabb a levonótól.
- Szerintetek mit szól majd Lau a pályához?- kérdeztem a bátyáimat.
- Két lehetőség van. Vagy nagyon rosszat mond, vagy nagyon jót.- mondta Alex. Amikor a levonón leértünk egy hatalmasat ugrottam. Bele a hóba... mi se természetesebb... Amikor felálltam lesöpörtem a havat. Megpillantottam anyuékat és oda mentem.
- Szia anya!- köszöntem.
- Szia kicsim! Lauren?- kérdezte.
- Azt hittem már leért.- lepődtem meg.
- Hát ide még nem jött.- mondta Lisa. Egyszer csak a mentősök szirénáját hallottuk meg helikoptert. Nem igazán foglalkoztam vele, hisz még sose történt ilyen a családunkkal. A Halál pálya felé ment. Tovább beszélgettünk. Már egy kicsit türelmetlen voltam, hogy hol lehet a nővérem. De nem igazán gondoltam rosszra. Biztos visszament a szállásra.
- Nem lehet, hogy visszament a szállásra?- kérdeztem meg.
- De lehet.- menjünk, nézzük meg! Úgyis fázok már!- indult el Kath. A mentősök amúgy pont akkor értek le amikor mi indultunk. Egyszer csak egy ismerős sikolyt hallottam... Amyé.... baj van.
Csak azt láttam ahogy odafut a mentősökhöz. Anya is utána ment. Sőt mindenki odagyűlt. Nem értettem az egészet. Olyan szavakat értettem csak ki, hogy: baleset, szikla, ájulás, súlyos sérülés....
De kire vonatkozik? Odamentem az említett területre, hogy megértsem miért fognak mindjárt sírni anyuék. Amikor megláttam hogy ki fekszik a hordozóban a földbe gyökerezett a lábam.
- Lauren...- suttogtam magam elé. Nem az lehetetlen gondoltam magamban. Ilyen nem történhet. Olyan szintű sokkos állapotba kerültem, hogy még sírni sem bírtam. Csak bámultam. Csak akkor sikerült kibillenteni a sokkos állapotból amikor a mentősök elmentek.
- Dani! Danielle!- rázogatott anya.A könnyes szemeimet ráemeltem anyára.

:(:(:(

Majd sírni kezdtem. Anya magához vont és csitítgatott, de nem igazán ment mikor ő is a zokogás hátárán volt. Amikor már kicsit lenyugodtam anya megszólalt:
- Gyere! A szálláson átöltözünk és megyünk a kórházba!- majd el is indult.
- Ne menjünk azonnal a kórházba!- makacsoltam meg magam.
- Dani nem hiszem, hogy ebben a ruhában beengednének.- mondta Christina. Nem igazán emlékszem arra, hogy egyáltalán, hogy jutottunk el a szállásra. Az utat nem láttam a könnyeimtől. Katherine támogatott be a szobánkba. Miután szólt, hogy öltözzek át ott hagyott. Az ajtó becsukódása után éreztem magam teljesen egyedül... Nem akartam mást csak sikítani. Nem érdekelt, hogy tiszta szutykos vagyok ledőltem az ágyba. Az arcomat a párnákba temettem szorosan és sikítottam. Amíg csak volt levegőm. Majd a sikítás zokogásba torkollott. Nem tudom mennyi ideig voltam így. Egyszer amikor egy kicsit sikerült összeszednem magam elhatároztam, hogy felöltözök. Minél gyorsabban akartam ez megtenni még mielőtt egy újabb sírógörcs rám tört. Nem igazán figyeltem, hogy mit veszek föl. Miután felvettem a ruhát egy kis vizet fröcsköltem az arcomra, hogy megnyugodjak legalább addig amíg a kórházba érünk.... A kórházba.....Arra a helyre ahol Lauren fekszik és azt sem tudom, hogy mi történt vele. A mosdókagylóra hajtottam a fejem és éreztem ahogy újra elő buggyannak a könnyeim. Még azt sem vettem észre amikor Christina bejött.
- Dani, indulunk!- mondta mellém lépve. Nagy megerőltetés volt felemelnem a fejem és ránéznem. Igaz csak elmosódva láttam. Chris szomorkás mosollyal törölte le az arcomról a könnyeket, majd vizezte be az arcom.
- Minden rendben lesz.- mondta. Elindult én pedig követtem. Mert lehet, hogy végtelenül szörnyen éreztem magam, de fontosabb volt, hogy meg tudjam mi történt. Mi történt? Mi történt? MI TÖRTÉNT??? Ez a kérdés kattogott az agyamban egyre jobban. A kocsiba beülve is csak ezen rágódtam. A fejemet az ablaküvegének hajtottam és csak néztem ahogy a hópelyhek előttem cikáznak. Az odavezetőút egy örökkévalóságnak hatott. Amikor az autó megállt egy másodperc alatt vágtam ki az ajtót és rohantam. Rohantam befele a kórházba mit sem törődve semmivel és senkivel. Egyszer csak nekiütköztem valamibe.
- Hohó kisasszony hova siet?- kérdezte az orvos.
- A nővérem.... látnom kell.- szólaltam meg és a hangom igencsak erőtlennek hangzott. 
- És hogy hívják a nővéred?- kérdezte, majd egy lapot hátrahajtott a jegyzetfüzetében. Valami nagyon dühített. Még pedig az a valami a rideg hangja volt. Rideg és érzéketlen. Nem értettem, hogy lehet ilyen amikor orvos. Én a nővéremet akarom látni.... MOST AZONNAL!!!!!!!!
- Lauren Cimorelli!- válaszolt helyettem anya.
- Ááá őt a sürgősségin kezeljük. Éppen műtik.- mondta a még mindig idegesítően érzelemmentes arcával. 
- És az merre található?- kérdezte nyugodtan anya. Az "orvos" csak odabökött egy folyosóra, de oda se nézett. Elindultunk arra. Apát láttam meg a várakozó részen. Odaszaladtam hozzá.
- Mi.... történt?- kérdeztem.
- Lauren mikor lecsúszott a pályán nekiment egy sziklának. Pár síelő vettem észre és ők szóltak. Lauren ájult volt már akkor is mikor rátaláltak. A mentősök azonnal értesítve lettek amint megtalálták. Több súlyos sérülése is van amit most műtenek. A doktor aki kezelésbe vette azt mondta, hogy a bal karja eltört, több bordája megrepedt és van pár kisebb zúzódás rajta.- avatott be minket. Igyekeztem nem teljesen kiborulni. 
- És azt mondták, hogy várjunk?- kérdezte anya.
- Igen.- bólintott apa. Mindenki leült egy székre én a lehető legtávolabb tőlük, mert szerettem volna egyedül lenni a gondolataimmal. Az ablaknál találtam a legjobb helyet. Már kezdett sötétedni... Én az ablak felé fordultam és kifelé bámultam miközben a párkányon könyököltem. Hogy nem halljam a zajokat zenét kezdtem hallgatni a telefonomon fülhallgatón keresztül. Most nem volt igazán csak lassú számokhoz kedvem. De természetesen amint lehunytam a szemem előtörtek a Laurennel közös emlékeim: 

Csak azt vettem észre, hogy ismét sírok. A szememet csukva tartottam. Egyszer csak elnyomott az álom............

**************************

- Dani! Dani!- ébresztgettek. Kinyitottam a szemem és azonnal tudtam, hol vagyok.
- Danielle, megyünk haza!- mondta anya.
- És Lauren?- kérdeztem. Anya elég sokáig habozott, de végül kimondta.
- Kómában.- ennek a szónak a hallatán szédelegni kezdtem, de megpróbáltam nem sírni. A hazafele vezető út egész gyorsan telt. Amint megértünk felrohantam a szobánkba. A MI szobánkba ami az enyém és Laurené. De most Lauren nincs itt. Későre járt és én belevetettem magam az ágyba ruhástul mindenestül. Csak a kabátot, sapkát és cipőt vettem le. A szobában korom sötét volt. A plafont bámultam és azon gondolkodtam mivel érdemelhettem ezt ki. A gondolatok csak úgy cikáztak, amkor egyszer csak belém nem ütött a felismerés....... 
- Én tettem. Az egész az én hibám.- suttogtam magam elé. Nem kellett volna cukkolnom, hogy ezt bárki megteheti, hagynom kellett volna... akkor nem csúszik le és ez az egész nem történik meg. A felismeréstől csak még jobban zokogtam. A végén annyira elvette az energiámat a zokogás, hogy a fáradtságtól elaludtam..................................................................................................................