36.) Turnézzunk a Brit-szigeteken!

Sziasztok! Jelentkezem egy új résszel igaz november utolsó napján ráadásul este. Jó igen tudom, hogy ez a "legjobb" időzítés, nem kell mondani. De viszont az hatalmas örömmel tölt el, hogy már 3 rendszeres olvasóm van.Ez egyszerűen szuper. Nem ígérek semmit a részekkel kapcsolatban, mert szerintem tudjátok, hogy eddig nem sikerült betartanom. A minimum amit mondhatok a havi egy rész. Mert talán ezt be tudom tartani. De az is lehet, hogy több is lesz egy hónapban. De az egy azt most már tutira szeretné mondani. Na tudom nem azért jöttetek, hogy az én dumálásomat olvassátok... Jó olvasást! Én pedig sietek a kövi résszel. ;) ;) ;)
Xoxo: Lola

Reggel sikerült 9-kor kelnem. Nem tudom, hogy csináltam, mert nem annyira szokásom ilyenkor ébredni.
Mire felöltöztem és kimentem a konyhába -hátha találok valami reggelinek valót- már a feje tetején volt minden. Igazából csak a Cimorelli család ivadékai körül, de ez szerintem ilyen örökletes dolog. Lehet az ilyet örökölni? Mindenesetre megtanultam, hogy ilyenkor ne szóljak hozzá a többiekhez. Így inkább szép csendben megreggeliztem, majd indultam pakolni.
Azt hiszem elég rutinosnak számítok ebben, valahogy mindig sikerül két óra alatt bepakolnom. Aztán meg többnyire Dani-vel nézem ahogy a többiek összevissza kapkodnak. És ez most se volt másképp. Ilyenkor jót szoktunk röhögni mivel furcsa képeket és videókat csinálunk. Jó, hogy ilyen húgom van. Bár már olyan magas, mint én, szóval van, hogy egy idősnek néznek.
A lényeg, hogy mi nagyban elvoltunk, a lányok pakoltak és rohangáltak a srácok pedig..... videojátékoztak???
- Ti már be is pakoltatok?- kérdeztem miután vagy egy perce néztem amit csinálnak.
- Nem.- felelték kórusban.
- Akkor nem vagytok szívbajosak!- vetette oda Dani.
- Miért ti már bepakoltatok?- vette le a szemét a képernyőről Louis.
- Természetesen.- válaszoltam.
- Én meg el is hiszem. A francba!- mondta Niall, a vége annak szólt, hogy meghalt. A konzolt ledobva felállt és odajött hozzánk.
- Ha nem hiszed nézz ki az előtérbe.- dünnyögte Dani miközben nagyban játszott a telefonján. Nem is kellett több Niallnek kisétált, ahol gondolom megpillantotta a szépen egymás mellé rakott bőröndjeinket, majd visszasétált. Önkéntelenül is elvigyorodtam amikor megláttam az elképedt arcát.
- Nyugi van már! Még van egy csomó időnk!- mondta Harry.
- Ja nincs gáz!- helyeselt Liam is. Erre bejött Lisa és megváltoztatta az álláspontjukat.
- Most beszéltem Tommal. Másfél óra múlva innen le kell indulnunk.- rázta meg a telefonját.
- Na most van gáz!-szólt Zayn. És mint a rajzfilmekben, egy másodperc alatt tűztek el pakolni.
- Ez mi volt?- kérdezte Lisa.
- Nem pakoltak még össze semmit.- vigyorogtam kárörvendőn. Lisa megforgatta a szemeit.
- Mi lenne ha mi nem lennénk itt?- tűnődött el. Válaszul csak megrándítottam a vállam afféle *kitudja* típusban.
- Te már kész vagy?- kérdeztem.
- Ja, és már a többiek is csak kicipelik az előtérbe.- válaszolt.
- Értem.- bólogattam.
- Te!- csillant fel a szeme.- Nincs kedvetek játszani azzal?- mutatott az ott hagyott konzolokra.
- Még jó hogy van!- pattant fel Dani és már kapott is fel egy konzolt. Én követtem a példáját. Majd Lisa is leült és kezdhettük. Vicces, mert otthon néha szoktunk játszani. De csak titokban amikor Joey-ékat elküldjük tanulni aztán meg mi hárman plusz Mike és Alex leülünk és játszunk.
- Amúgy mi ez a játék?- kérdeztem meg amikor már összevissza mentem a karakteremmel.
- Fogalmam sincs.- vont vállat Lisa.- Valami katonás.
- Nem mondod?- vágtam rá. Mivel azt én is láttam. Igazából összevissza lövöldöztünk. Csak néha el is találtunk valakit. Eközben Amy leült minket nézni. Aztán pedig a fiúk rajtakaptak minket.
- Mi a franc?- jött be Harry és annyira lesokkolta a látvány, hogy lépés közben lemerevedett.
- Neked is szia.- köszönt Amy. Majd sorban jöttek be a fiúk és hallottam ezeket a "Hát ezek?" "WTF?" és hasonlókat. A végén egy olyan csodát alkottunk, hogy lelőttük egymást pont egyszerre. Szerintem ez a világ nyolcadik csodája (és bénázása). A fiúktól kaptunk is egy hatalmas kiröhögést.
- Ti még ilyet se tudtok.- vágott vissza Dani. És igen mondanom sem kell, hogy a maradék időt azzal töltöttük, hogy néztük, ahogy a fiúk próbálják pont egyszerre lelőni egymást. De nem ment nekik...
- Oké akkor háromra. 1.... 2..... 3.....- és nem sikerült. Ekkor Lisának pittyent a telója.
- 5 perc és indulás.- jelentette ki. Ami annyit tett, hogy mi elmentünk a kisebb hátizsákunkért a fiúk meg gyors szétszerelték a videojátékot. 
Mire felvettük a tatyóinkat már minden olyan rendben volt ahogy azelőtt, hogy idejöttünk volna. Az ajtón elsőnek a fiúk mentek.
- Előre a lányok.- vetette oda szarkasztikusan Dani. Persze nem hallották meg de mindegy. Mi Danivel elkezdtük a fiúknak lány neveket kreálni, csak azért, hogy így fogjuk őket mától hívni. 
Végül is ezek a nevek születtek:
Zayn- Zina
Harry- Heidi
Liam- Lilly
Louis- Louise
Niall- Nina
Jó tudom nem ezek a világ legjobb nevei de....korán volt. (Délután negyed egy... de pszt!) 
A hotel előtt egy csomó rajongó volt így minket a hátsó ajtón vezettek ki a buszhoz. De előtte, hogy ne tűnjünk bunkónak kimentünk autogram kártyákat osztani. Aztán meg iszkolhattunk föl a buszra, hogy ne nyomjanak össze. Most is ugyanazok a buszok voltak amikkel Amerikában voltunk. Gondolom én... Mindenesetre ugyanúgy nézett ki és ugyanazokat a helyeket foglaltuk el, mint múltkor. Én úgy gondoltam volna, hogy felfekszek és megnézek egy DVD-t, olvasok esetleg telózok. De ehelyett rám lett parancsolva, hogy toljam hátra magamat kártyákat aláírni. Ezeket szoktuk szétosztani ha nincs idő külön dedikálni. Ilyenkor addig írok amíg el nem fogynak a kártyák vagy be nem görcsöl a kezem. 
Szóval a busz hátsó részében leültem és egy alkoholos filcet meg vagy fél tucat kártyát/plakátot magamhoz véve nekiláttam, hogy gyakoroljam a nevem írását...

Itt egy régebbi kép