Xoxo:Lola
17.-e van, hétfő. Ha minden igaz holnap megyek hajnalok hajnalán egy magánrepülővel Ausztriába, hogy levegyék a gipszemet. A gipszet majd elszeretném rakni mivel sokan írtak/rajzoltak rá.
Az utóbbi pár napban a fiúk bemutatták a környéket. Annyi időnk ugyan nem volt, hogy a nagyobb nevezetességeket közelről megnézzük mivel próbálnunk kellett mert elég fontos a keddi koncertünk. Hogy miért fontos azt még most sem tudom, de ha megkérdezném Tomot ezt mondaná: ,,Mindent megtudsz a maga idejében." Egy ideje ez válaszolgatja nekünk...
Mint minden itt töltött napon eddig a mai napon is korán keltem. Senki más nem volt hajlandó 9 előtt kikászálódni az ágyból. Én már megreggeliztem és fel voltam öltözve mire az első ember felkelt. Unalmamban többnyire laptopoztam vagy olvastam, esetleg halkan nézem a tévét. Most az olvasás mellett döntöttem. Danitől kölcsön kaptam a Harry Pottert így azt olvastam. Már a 3. résznek a közepén tartok. Épp egy elég izgalmas résznél voltam amikor teljesen frissen (és futócuccban) megérkezett Lisa a nappaliba.
- Ilyen hamar?- pillantottam az órára ami 08:16-ot mutatott.
- Neked is jó reggelt!- köszönt.- Én elmentem futni. Majd jövök.
Azzal felkapott egy almát (gondolom reggeli gyanánt) és már kint is volt az ajtón túl. Vállat vontam és visszasüllyedtem a varázslatos Roxfort történetébe. Lisán kívül senki más nem tanúsított ilyen furcsa viselkedést, így meg sem lepődtem amikor Christina és Dani negyed 10 körül sétált be a szobába. Előbbi a szülinapjára kapott pizsi felsőt egy fehér pöttyös kék pizsama gatyát és piros mamuszt viselt, míg utóbbi egy BTR-es pólót egy baris pizsi gatyát és egy macis mamuszt viselt.
- Jó reggelt!- köszöntem, majd olvastam is tovább.
- Neked is.- mondta Dani.
- Te már reggeliztél?- kérdezte Chris.
- Ahaaa.- mondtam de nem teljesen figyeltem arra amit mond. Kimentek a konyhába reggelit készíteni. Ezután szép sorban mindenki ébredezett és ezzel egyre nagyobb hangzavar is keletkezett. Én beletörődve, hogy most már nem fogok tudni nyugodtan olvasni becsuktam a könyvet. (Persze előtte beletettem a könyvjelzőmet.) Nem tudom, hogy lehet ekkora hangzavar mikor kajálnak, hisz pont, hogy szájukba teszik az ételt. Vagy ezzel csak én vagyok így?
Ezen merengtem amikor egyszer csak meghallottam miről beszélgetnek.
- Amúgy Lisa hol van? Még mindig alszik?- kérdezte Niall.
- Nem, nem alszik. Nincs az ágyában.- felelte Amy. Ő van egy szobába Lisával.
- Várj mindjárt megkérdezem.- mondta Dani.- LAUREN!!!
A szemeimet megforgattam majd a kanapéról felállva kislattyogtam a konyhába.
- Igen?- kérdeztem.
- Lisa hol van?- kérdezte Chris.
- Elment futni úgy egy órája. Miért?- kérdeztem vissza.
- Azért mivel ebéd után próba van.- válaszolt Liam.
- Addig még van idő.- legyintettem. És már nyitódott is az ajtó.
- Lisa te vagy az?- kiáltotta Louis. Léptek közeledése majd Lisa állt meg mellettem.
- Nem a mumus.- válaszolt.
Ezután a beszélgetés után mindenki elment elfoglalni magát. Liam elment Sophiához, a barátnőjéhez. Louis is elment El-hez. Én, Kath-el és Christinaval bevásárolni mentem. A többiek.....a többiek meg csak úgy elvoltak. Mikor elmentünk épp DvD-zni készültek.
A bevásárlás során vettünk még egy kis kaját (nem sokat, csak ami 2 napra elég), majd úgy döntöttünk elmegyünk ruhaboltokba is. Elmentünk a Forever 21-ban. Ez kihagyhatatlan volt mivel Christinanak ez a kedvenc ruha boltja. Én meg Katherine is szeretünk itt vásárolni ezért miért ne alapon bementünk. Természetesen kicsit más volt a berendezkedése mint az otthoninak, de hát azért csak egy másik üzlet...
Itt elég sok időt töltöttünk szóval mire észbe kaptunk már ideje volt hazaindulni.
Otthon még mindig ment a film mikor megérkeztünk. Szóval a "Megjöttünk!" kijelentésünket egy csomó "Pszt!" fogadta. Megvontuk a vállunkat majd Chris elkezdett bepakolni a hűtőbe Kath pedig elindult a szobájuk felé. Én pedig.... hát én is mentem a saját szobánkba.
*************************************
A próba nagyon hamar eltelt. Azután már csak annyi időnk maradt, hogy kicsit pihenjünk és már rögtön jöttek értünk a kocsik, hogy elvigyenek a koncert helyszínére. Ott már tolongtak a rajongók így testőrök segítségével jutottunk be a backstage-be. Ott rögtön eltereltek minket a szépítkező részlegbe. Leültem a saját helyemre és már jöttek is a sminkesek. Nem sok sminket kaptam. Csak kihúzták kicsit a szemem szemceruzával, spirállal növeltek a szempilláim hosszúságán és egy kis szájfényt is raktak a számra. Ja és még kipúdereztek, hogy ne csillogjon annyira az arcom. Épp, hogy a sminkesek elmentek és megnéztem egy kicsit magam tükörben már jöttek is a fodrász. Ma úgy döntött, hogy hullámos hajam lesz így a hajvasalóval elkezdett nekem loknikat csinálni. Mikor végzett a stylist odajött hozzám a ruhával. Megkérdezte, hogy segítsen és én igent mondtam mert egyedül nem bírtam volna normálisan felvenni. Főleg, hogy vigyáznom kellet, hogy amit eddig csináltak rajtam az ne jöjjön szét. Amúgy ezt a ruhát vettem föl:
Kivonultunk az öltözőkből és megkaptuk a mikrofonokat. Majd egy kisebb sikító roham jelezte, hogy a fiúk bevonultak. Aztán következtünk mi.
- Helló! Én Christina vagyok! - Én Katherine! - Én Lisa! - Én Amy! - Én Lauren! - És én Dani vagyok! - Mi vagyunk a Cimorelli!- na ezt a mondatot nem csak mi mondtuk hanem az egész stadion. Ááá kicsit se lepődtem meg... dehogy. És ez még csak a kezdet volt...
Az üdvözés után belekezdtünk a WMYB-ba.
- Na jól érzitek magatokat?- kérdezte Lisa a dal végén. Erre csak hatalmas sikítás lett a válasz.
- Szerintem akkor folytassuk is nehogy elunjátok magatokat.- szólt Niall. És azzal bele is vágtunk a One Thing-be.
- ...and you've got that one thing.- fejeztük be. Mivel ugye mi a végén kicsit teszünk hozzá. Igen ezt is hatalmas ovációval fogadta a közönségünk. Amíg behoztak két kanapét a színpadra mi lefoglaltuk a közönséget. Aztán pedig kezdtük a LWWY-ot. Az egész azzal kezdődik, hogy leülünk a kanapéra mintha aludnánk, majd aki énekel az mindig "felébred". Az elsők ugyebár az én meg Liam. Ezt a kanapésat pedig a mi klipünk szerint ötöltük ki. Mint az eddigi gipszes koncertjeimen mindig, most is szomorú voltam mivel nem táncolhattam. De most is megpróbáltam egy mosollyal elfedni a szomorúságomat. Mikor vége lett mi levonultunk. És kezdődött a srácok koncertje. A Best Song Everrel kezdték majd jöttek szép sorba: Magic, Up All Night, Little Things, Over Again, Kiss You és végül One Way Or Another.
Az utolsó két dal között pedig ezeket mondták:
- Nos mi már voltunk itt Londonban koncerten és tudjuk milyenek vagytok.- kezdte Louis.
- De a lányok még nem voltak itt. És ezt nem tudják...- folytatta Niall.
- Arra szeretnénk titeket kérni, hogy 3-ra sikítsátok el magatokat teljes erőből. Ne hozzunk szégyent az angol rajongókra.- mondta Louis. Azzal Liam elszámolt háromig és aztán egy olyan erejű sikítást hallottam, hogy majd megsüketültem.
- Köszönjük.- azzal kezdték is a OWOA-t. Ezután mi vonultunk a színpadra a fiúk meg le.
- Még mielőtt elkezdenénk szeretném szívből megköszönni a halláskárosodást a fiúknak.- szólaltam meg.
- Nagyon szívesen!- hallottam a fiúk hangját kintről.
- Hát akkor szerintem kezdjük a legismertebb dalunkkal.- mondta Christina. Majd megcsendültek a Made in America ismerős kezdő akkordjai. Ezt nagyon jól fogadták. Bár szerintem direkt sikítottak. Majd jött a Whatca Tink About Us, aztán a The Way We Live, Million Bucks. Ezután pedig az I Coming Home.
- Mielőtt elkezdenénk megszeretnék mindenkit kérni arra, hogy vegye fel.- szólt Kath. Én semmit nem értettem ebből de úgy látszik ezzel egyedül voltam. A lányok eltűntek és a közönség is mozgolódni kezdett. Én meg ott álltam egyedül. Majd a lányok visszajöttek és a kezükön gipsz szerűség volt. Ezenkívül még a fiúk is visszajöttek a színpadra. Ránéztem a közönségre és ott is szinte mindenkin volt egy gipsz. Jó hazudtam a szinte nem is kell oda, mindenkin volt.
- Lauren, tudom hogy nagyon izgultál, hogy nem fognak elfogadni téged törött karral. És, hogy szomorú vagy mivel nem táncolhatsz. És most mindenki ezért vett fel gipszet.- mondta Lisa. Eléggé meghatódtam, majd megláttam egy táblát amin nagy színes betűkkel ez állt: MI ÍGY IS SZERETÜNK LAU! Ezek után már nem bírtam tovább és kicsit megkönnyeztem. Ezután leültünk törökülésbe és elkezdtünk énekelni. A lassú szám után újra gyorsítottunk és jött a Call Me Maybe. Aztán végül a Beleive It. És a lányok nem is táncoltak. Ezután ugyebár sötétség jött és mindenki beállt a helyére. Akik hangszeren játszottak kicsit igazítottak, hogy kényelmesen játszanak. A dal után levonultunk a színpadról. És még csak akkor jött a java. Legalábbis számomra. Mivel azt is mondhatjuk, hogy én voltam nap kedvence. Mindenki velem akart fotót. Kicsit sajnáltam, hogy olyan hamar vissza kellett mennünk a hotelbe, de én holnap korán kelek. Mikor beszálltunk a kocsiba még kaptam pár "Jó utat Lauren!" kiáltást.
Otthon már csak fürdeni volt erőm. Bevetettem magam az ágyba és aludtam......volna. Csak kicsit sok gondolat járt a fejemben. Az biztos, hogy ezt a koncertet nem felejtem el egyhamar.........
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése