31.) Újra munkába állunk

Na sziasztok! *ásítás* A napnak késői részén hozom a részt. De most sikerült végeznem. Mivel megmondtam, hogy behozom a lemaradást ezért megpróbálok pár nap múlva részt hozni. Addig is itt az új rész amiben szerintem nem sok minden történik, de kellenek ilyen részek is. :) Jó olvasást!
Xoxo: Lola

Pont egy hete jöttünk haza de máris munkába álltunk. Amikor hazaértünk, már másnap hívott is Tom, hogy beszélnie kell velem. Megbeszéltünk mindent. Ott volt a koreográfusunk is. A táncot egy jó ideig hanyagolnom kell és majd szinte csak állok vagy ülök a színpadon. Ezek alapján már két nap múlva próbáltunk is. Nagyon rossz volt, hogy mindenki mozog csak nekem nem szabad. És ráadásul még azt is meg kellett szoknom, hogy  mikrofont nem tudom átvenni egyik kezemből a másikba.
Ezek mellett hozzá kellett szoknom az egykezes öltözködéshez, evéshez, iváshoz és ilyenekhez. Meg is tanultam, hogy miért két kezünk van és nem egy. Ellie és Ang néha átjöttek felvidítani és mindenki próbált. De amikor egyedül voltam és eszembe jutott, hogy most átmenetileg "fogyatékos" vagyok kicsit elszomorodtam. A próbák mellett még jártunk stúdiózni is.
Ma van január 30.-a és anya kitalálta, hogy legyen nagy takarítás. Természetesen engem ennek idejére elküldtek mamához. Ami szép és jó mert szeretem a nagyszüleim, de kicsit se feltűnő ám, hogy jelentéktelen lettem egy jó időre. Áááá dehogy! Mamánál társasoztunk. Kimentem a kutyákhoz egy kicsit gondolkodni. Fejben átnéztem a naptáram. Harry-nek szombaton lesz a szülinapja és nagy valószínűséggel a postán megérkezik az ajándéka. Aztán február 10-én hétfőn fogunk újra találkozni a fiúkkal. Azt a hetet még próbákkal töltjük, mivel ők még nem tudják a helyzetet. Aztán meg még február végéig Amerikában koncertezünk. Majd megyünk az Egyesült Királyságba. Így a két banda szülőországában koncertezünk.
Anyuék amikor végeztek a nagytakarítással, eljöttek értem. Otthon nem sok minden történt. Már nyolckor aludtam is.

*Hétfőn:*

Harry megkapta az ajándékát. Ezt onnan tudom, hogy felhívott minket, hogy megköszönje.

Ma fogunk újra találkozni a fiúkkal. Fogalmam sincs miért izgultam ennyire ezen. De sikerült e miatt rémálmot szereznem magamnak. Az álmom arról szólt, hogy találkoztunk a fiúkkal. Amint megtudták, hogy el van törve a karom rögtön undokok lettek velem. Majd azt mondták, hogy inkább ne folytassuk a turnét mert nem lépnek fel egy "félkarúval". Emiatt a csajok is megutáltak és Tom is mert egy remek lehetőséget szalasztottak el miattam. Már csak az volt, hogy könnyezve keltem fel. Hogy megnyugodjak lementem írni egy pohár vizet. Hajnali 3 volt megjegyzem. (Hülye szokásom hogy ha éjjel fölkelek megnézem mennyi az idő.) Ivás után visszafeküdtem és rögtön elaludtam............................................................

Reggel arra keltem, hogy a nap besüt az ablakomon... Meg, hogy Dani, Lisa és Amy körbeállja az ágyamat és néz.

- Jó reggelt!- vigyorgott Dani.

- Mi van már?- kérdeztem a fejemre húzva a takarót. A lányok ezt nem hagyták szó nélkül és lehúzták a takarót rólam a földre. 

- Lau kelj fel. Ma 11-re ott kell lennünk a megbeszélésen.- rázogatta a vállam Amy.

- Tudnak várni.- mondtam miközben a jobb karommal takartam a szemem. (Majdnem megvakultam a naptól.)

- De a gyógyszered nem.- mondta Lisa. Sajnos erre már nem tudtam mit mondani, így kitessékeltem őket és elkezdtem felöltözni. Hogy tudjam milyen idő van kinyitottam az ablakot. Ennek következtében rájöttem, hogy kicsit hűvösebb van. Ezért ezt az öltözetet vettem fel.

Ez egy régebbi kép, de a ruha ugyanaz. Azért is választottam ezt mert így nem annyira látszik a gipsz. Kicsit nehéz is volt felvenni. A sapkát természetesen a házban levettem, csak akkor vettem fel amikor már elindultunk...
Az öltözködés után lementem reggelizni. Mint eddig mindig anya nekem elkészítette a reggelit, hogy ne vesződjek annyit. Reggeli után bekaptam a gyógyszert. Indulásig a szobámban kockultam.
- Lauren, indulunk!- jött be Christina. Nagyot sóhajtva emelkedtem fel az ágyból. Majd követtem a nővéremet. Közbe felvettem a full capet és a telefont a zsebembe csúsztattam. A kocsiban az anyósülésen kellett ülnöm. És Christina vezetett. Az úton végig kibámultam az ablakon. Mikor megérkeztünk és már le voltunk parkolva ki kellett szállni. Csak kicsit nehezebben ment mint gondoltam. De pár perc alatt végül is sikerült kiszállnom a kocsiból. Be indultunk a stúdióba. Igen itt találkoztunk, mert nekünk amúgy is kellett felvennünk dalokat. Szótlanul sétáltam a többiek után a folyosón. A többiek beszélgettek. Egyszer csak ismerős hangot hallottam a távolból.

https://vine.co/v/h2VvBt9tO0P

Igen ilyen Niall röhögése. Kicsit görcsbe rándult a gyomrom. Igen, féltem attól, hogy az álmom igazi. Próbáltam elbújni a lányok mögött. Amikor odaértünk ahhoz az ajtóhoz ahonnan a hangok jöttek Dani észre vette, hogy van valami bajom ezért hátra jött mellém. A többiek bementek de ő kint marasztalt.
- Lau jól vagy?- nézett végig rajtam aggódva. 
- Persze.- és hogy ha nem remeg a hangom akkor talán, de csak talán be is jön.
- Látszik rajtad, hogy valami baj van.- nézett rám amolyan *napersze* nézéssel. 
- Jó oké rémálmom volt amiben a miattam felbomlott a munkák az 1D-vel és ti megutáltatok.- szugeráltam a talajt.
- Ilyen sose történhet.- mondta Dani. És már hallottam ahogy Tom érdeklődik a hol létünk felől.
- Be tudsz jönni?- kérdezte. Bólintottam. Mivel Danivel egyszerre ezeket hallottam odabentről.
- Tudjátok fiúk beszéltem arról, hogy Laurennel történt egy kis baleset. Ami változtat a terveken...- ezeket mondta Tom.- Lauren be tudnátok végre jönni?
Ezután nem volt mese be kellett lépnem az ajtón. Elsőnek Dani ment azután én. Minden szem ránk szegeződött. Gyorsan leültem a lányokhoz a kanapé karfájára. 
- Sziasztok!- intettem a jobb kezemmel a srácoknak. Meglepő milyen kínosan éreztem magam.
- Lauren te meg mit csináltál magaddal?- kérdezte Harry. Felhúztam a pullovert, így láthatóvá vált a gipszem.
- Tom ez nem olyan kis baleset.- szólalt meg Paul. 
- Figyelj Paul! Nincs semmi vész. A koreográfussal megbeszéltem. És most választanunk kell, hogy Lauren ülni fog és énekel. Vagy nem énekel a koncerteken és ezzel egy csomó munka járna.- mondta a menedzserünk.
- Lauren most komoly mit csináltál?- suttogott Niall. Már kicsit fellélegeztem, hogy nem utált meg senki szóval el akartam mesélni csak Tomék szóltak.
- Jó Tom. Majd még ezt megbeszéljük. A lényeg a lényegben, hogy Lauren a fellépéseken nem fog táncolni egy jó darabig.- itt kis szünetet tartott.- De a turnénak mennie kell és már csak 1-2 fellépésetek van itt Amerikában. Aztán viszont menni kell az Egyesült Államokban. 
Több óráig tartott amíg minden egyes részletet megbeszéltünk. Majd a fiúk elmentek hogy még arra maradék időre hozzánk költözzenek. Mi pedig stúdióztunk. Paul itt maradt és meglepett amikor elismerést láttam az arcán.

Stúdiózás után hazaindultunk. Délután 1 volt mire hazaértünk. De anya tudta, hogy nekem MOST ennem KELL. Szóval levettem a sapkám és a cipőm és már rögtön mentem enni. Gyorsan belapátoltam mert már múlt a gyógyszer hatása. Miután bevettem a gyógyszert felmentem a szobámba és videócseteltem egyet Angelaval. Furcsán sok hülyeséget mondott most. Persze egy idő után mennie kellett. Kikapcsoltam a laptompomat majd az ágyra dőlve bámultam  plafont.
- Kop kop.- hallottam Louis hangját.
- Nem veszek semmit!- kiáltottam ki. Nyílt az ajtó és mind az öten bent voltak. A földre ültek.
- Igen mit szeretnétek?- kérdeztem miközben felültem.
- Megtudni, hogy mi történt.- mondta Harry.
- Semmiség.- válaszoltam.
- Ja tényleg nekem is semmiség miatt tört el a karom régen.- mondta Zayn. Gondoltam, hogy addig nem mennek el amíg el nem mondom így belekezdtem a kis mesémbe. És csak mondtam, mondtam és mondtam.
- És végül arra keltem fel, hogy egy kórházban fekszek.- fejeztem be. Azért a képzelgős dolgot kihagytam.
- De kis vagány valaki, hogy snowboarodzás közben történik ez.- mondta Louis vigyorogva.
- Én inkább bénának mondanám.- szólt Niall. Erre elkezdtek röhögni.
- Ez erősen beszólás akar lenni.- jegyeztem meg.- De tudod a kórházi kaja isteni volt, szóval nem panaszkodom.
- Tényleg jó volt a kaja?- kérdezte Liam.
- Aha. De ha megbocsátotok akkor nekem el kell mennem.- indultam el. Az ajtónál álltam amikor megkérdezték hova megyek.
- A nappaliba.- feleltem nemes egyszerűséggel. Egy idő után ők is lejöttek. És elkezdtünk mesélni egymásnak. Mármint ez egyik banda a másiknak. Csak vacsoránál tartottunk szünetet. 
- Amúgy fiúk Niallen kívül emlékszik valamelyikőtök, hogy beszéltünk videőcseten?- kérdezte Lisa. A fiúk zavarodottan néztek össze.
- Mi van?- kérdezte Zayn.
- Az van Zayn, hogy ti seggrészegen kitaláltátok azt, hogy beszélgessünk velük a szülinapodon.- magyarázta Niall. Nagyon össze lettek zavarva és mi ezen csak nevettünk. Valami éjfélig meséltünk egymásnak, de aztán jobbnak láttuk ha eltesszük magunkat holnapra..................