32.) A maradék koncert és irány London!!!!!!!!!!!!

Sziasztok! Tudom nem tartottam be a határidőmet, hogy behozom a lemaradást. :(:(:( Nagyon sajnálom. De most hoztam új részt. Mást nem is szeretnék mondani úgyhogy: Jó olvasást!
Xoxo: Lola 

A fiúkkal ugyanúgy viszonyulunk egymáshoz. Szívatjuk egymást rendesen. Természetesen náluk sem maradhatott el az óvatosságnak a túlzásba vitele. Igen velem szemben. Az első 2 napban volt ez az egész. Szinte nem is mertek hozzám nyúlni. Nem viccelek. Aztán egyszer ezt megelégeltem és hangot adtam annak, hogy attól még, hogy eltört akarom nem lettem egy porcelán baba. De ugyanezen a napokon kellett próbálnunk is. Kicsit jobban megviselt ez, mint normális esetben de hát ez van. Igazából most nem kellett táncolnom és ennek nem örültem. El tudom képzelni, hogy milyen szomorú képet vághattam. Még otthon és olyan szomorú voltam. Ezért inkább csak a szobámba kuksoltam a hazaérkezések után. Az ajtót bezártam mert nem kértem a szánakozó tekintetekből. De pénteken elfelejtettem...
- Lauren.- lépett be Dani az ajtómon. Amint megláttam rögtön szitkozódni kezdtem a fejemben, hogy miért nem zártam be. De ennek ellenére örültem a társaságnak.
- Szia.- köszöntem és félretettem a laptopomat.
- Van kedved eljönni sütizni?- kérdezte.
- Ki megy még?- kérdeztem.
- Én meg,...- gondolkozott.- te?
- Jó rendben menjünk! De adj 10 percet elkészülni!- mondtam. Bólintott majd kiment. Viszonylag hamar felöltöztem és még a hajamat is átkeféltem nagyjából. Amikor kinyitottam az ajtót, hogy kimenjek szembe találtam magam az épp kopogni akaró Daniellel.
- Mehetünk?- kérdeztem. Vigyorogva bólintott. Ez a ruha volt rajta:

A lépcsőn ő ment előre.
- Jó a felsőd Dani.- hallottam Harry hangját.
- Köszi.- mondta Dani. Amikor engem megláttak kicsit meglepődtek.
- Hova mentek?- kérdezte Chris.
- Sütizni.- válaszoltunk egyszerre.
- Rendben. Anyuék nincsenek itthon.- tájékoztatott minket Christina. Bólintottunk majd egy intéssel elintézve a köszönést távoztunk. Végig hülyültük a cukrászdához vezető utat. Amikor beléptünk az ajtón nagyon meglepett, hogy ott találtam Ellie-t és Angela-t.
- Sziasztok!- köszöntünk nekik.
- Hát szia de búval bélelt.- ölelt meg Ellie.
- Dani ezt te tervelted ki?- kérdeztem tőle.
- Én? Dehogy......... közösen.- mosolygott.
- Most ne mond azt, hogy nem örülsz nekünk.- biggyesztette le az ajkát Ang.
- Óóó dehogy mondom én ezt Angiepoo.- öleltem meg.
Szóval így történt, hogy sütiztünk. Nagyon jó volt. Tök sokat beszélgettünk...meg persze hülyéskedtünk is. A lányok velünk jöttek haza, így ez még otthon a szobámba is folytatódott. A lányok találtak egy alkoholos filcet is így elkezdtek vicces aláírásokat csinálni. Ezt kábé mindenki megcsinálta szóval most már a gipszem kék és rajta fekete mintákkal. Louis például egy galambot rajzolt, Niall egy hotdogot, Dani egy karikatúrát (azt a mai napig nem tudjuk, hogy kiről), Lisa meg egy nyuszit rajzolt. Most így nem tudom mindenkiét elmondani. Anyuék láthatóan örültek, hogy örülök. És nem tudom, hogy ennek köszönhető-e de este volt palacsinta. Ang-éknek hamar menniük kellett (a hamar itt este 6 fele), mert nekünk másnap koncert lesz egy kicsit távolabbi városban. Ezért este 9-kor már ágyban voltam, mondjuk még fél órát telóztem de aztán elaludtam.

*Másnap:*

Hajnalban keltünk, hogy odaérjünk a koncertre. Seattle-be volt a koncert ami több mint 11 óra odautat jelent. Vagyis fél háromkor keltünk és 4-kor indultunk, így ha minden igaz 16 órára érünk oda és még marad 2 óra felkészülésünk. Reggel mindenki hót kóma volt kivéve én. Engem kicsit jobban felébresztett az idegesség. Elsőnek is felkaptam a vizet azon, hogy nem tudom felvenni az a szerencsétlen ruhámat. Majd, hogy nem tudok olyan gyorsan bepakolni, mint szeretnék, végül pedig, hogy a hajam tiszta kócos volt. És ezen nem segítettek a szánakozó tekintetek. Miután sikerült mindennel elkészülni (és lenyugodni) lementem bekapni pár falatot. Anya már várt rám. A kezembe nyomott egy kis ládát. Benne voltak a gyógyszereim, hányózacskó ha kell valakinek, és egy kis jegyzetfüzet amibe bele van írva, hogy mit mikor vegyek be. Megköszöntem majd eltettem a szendvicsekkel együtt. Anyának tegnap este nem volt ideje szendvicseket csinálni így rendeltünk a Subway-ből és azt visszük. Van azért jó is abban, hogy reklámot énekeltünk az étteremnek.
Nagy nehezen de mindenki beszállt a kisbuszba. (Bérelt busz.) Anyu még ellátott engem pár tanáccsal, így én szálltam be utolsóként. Dani mellé ültem le. Ő volt az ablaknál. Pár perccel indulás után a legtöbben bealudtak. Kivéve Dani, Lisa, Kath és én. Katherine olvasott, Dani zenét hallgatott, Lisa telefonozott és én mily meglepő gondolkoztam. A hangom kicsit görcsbe rándult attól, hogy majd a rajongók mit szólnak hozzám. Meg, hogy mi lesz ha száz meg százan fognak szánakozó képet vágni. Az agyam száz meg száz rémtörténést lejátszott mintegy pár perc alatt.
- Pszt!- szólt Lisa ezzel visszarángatva engem a földre.
- Igen?- fordultam oda mert egy más mellett voltak az üléseink, csak egy kicsi út volt közötte.
- Mi a baj? Olyan képet vágsz mint aki horrort néz.- kérdezte Lisa.
- Semmi, csak...- sóhajtottam.- Mi van ha nem fogadnak el a rajongók így.- mutattam magamra.
- Laur, a rajongók a hangunk miatt bírnak minket, nem pedig azért ahogy kinézünk.- nyugtatott.- Na jó talán a fiú rajongóknál az is közre játszik.
Ezen mindketten felnevettünk, de csak halkan.
- Köszi Pizza!- mosolyogtam rá miközben a becenevén neveztem. Erre egy olyan dolog történt ami elég fura. Niall nagy valószínűséggel meghallotta és beleálmodta a pizzát az álmába. Ezt onnan tudom, hogy Lisa beceneve hallatán fordult egyet és azt mondta, hogy:
- Óóó fenséges pizza... gyere közelebb had kóstoljalak meg.
Ezen úgy elkezdtünk vihogni, hogy a szánk elé kellett tenni a kezünket, nehogy felébresszünk mindenkit.
- Ne ne egyél meg ez így nincs jól én eszlek meg téged... nem én eszlek... nem hanem én.- gondolom a pizzával vitatkoztak, hogy ki kit egyen meg. A számra tapasztott kézzel röhögtem Lisával és Katherine-el együtt (ő is hallotta és hát ugyanaz volt a reakciója mint nekünk). Dani egy kicsit érdekes szemmel méregetett, de hát ismer így rám hagyta.
- Tényleg! Mi lenne ha Londonban a beceneveinken mutatkoznánk be?- kérdezte Katherine.
- Az tök vicces lenne mivel még a fiúk sem tudják, hogy hogyan hívjuk egymást.- mondta Lisa.
- Én benne vagyok. - mosolyogtam. Elkezdtük tervezni, hogy vajon, hogy sülne el, de egyszer csak Amy felébredt. Őt is beavattuk sőt Danit is visszarángattam a jelenbe. Az volt a gáz, hogy Christina előtt Harry ébredt fel így nem tudtuk neki elmondani. Mindenki sorra felébredt. Már nyolc óra volt és kezdett visszatérni a fájdalom. Minden egyes nevetésnél, sóhajtásnál és beszédnél is éreztem. Amikor eljött az idő, hogy be kell vennem előhalásztam a szendvicsemet. Enni kezdtem majd miután elpusztítottam a reggelimet bevettem a gyógyszereket. Sajnos a gyógyszer még mindig bazi nagy volt ezért inni kellett hozzá. A busz út egyben telt viccesen, unalmasan és vidáman. Az ebédhez is bevettem a gyógyszert. És ezután a fiúk kérték, hogy énekeljük el a Subway reklámzenéjét ha már ezt esszük. Így elénekeltük. Amikor végre megérkeztünk az valami felüdülés volt. Már mind elültük magunkat. A koncert kezdetéig elmentünk egy hotelbe. Majd egy órával a koncert előtt elmentünk a színpadhoz és elkezdtek minket felöltöztetni, sminkel és ilyenek. Sose hittem volna, hogy egyszer örülni fogok ennek. De most nagy megkönnyebbülés volt.
Ahogy közeledett a 18 óra egyre jobban éreztem, hogy a gyomrom remeg. Majd meghallottam a hangot ami jelezte, hogy kezdünk. Elkezdtünk kiindulni a színpadra.
Elsőnek a fiúk a színpad jobb oldaláról jöttek a színpadra. Majd aztán mi jöttünk a megszokott köszönőnkkel.
- Helló! Én Christina vagyok!
- Én Katherine!
- Én Lisa!
- Én Amy!
- Én Lauren!
- És én Dani vagyok!
- Mi vagyunk a Cimorelli!- Ez után a mondatunk után sikítozás tört ki. Majd hamar csendesebb lett. De azért elkezdtük a What Makes You Beautifult. Ezután sikítozás tört ki. De egy kicsit beszélgettünk a két szám között a rajongókkal. Egy hatalmas táblát láttam amire rá volt írva, hogy: Mi történt Lauren?
- Szeretnétek tudni mi történt velem?- kérdeztem. Erre csak egy csomó igent hallottam. Elmondtam a balesetet. Majd jött a Live Where We Young. Aztán meg jöttek szép sorban a dalok. Mi ugye a három dal után lementünk. A fiúk koncertje alatt gyorsan megvacsoráztam és bevettem a gyógyszert. Majd jöttünk mi. Aztán meg a megszokott sötétség csak most nem én ültem oda a zongorához hanem Liam. Aztán meg jött a fotózkodás a rajongókkal. Olyan fura volt mert ugyanúgy kezeltek mintha semmi sem történt volna. Ezért így viselkedtem én is. Aztán a végén indultunk is a kocsihoz. A kocsiban aludtunk..............................................


*Másnap:*

Reggel a kocsiban ébredtem fel. Nem tudtam hány óra csak éreztem, hogy már elmúlt a gyógyszer bevétel ideje. Kikötöttem magam majd megpróbáltam kibotorkálni a kocsiból. Ezután meg persze be a házba. A küszöböt átlépve már éreztem a reggeli illatát.
- Szia Lauren!- nyújtotta anya a reggelimet és a gyógyszereket. Elvettem tőle majd leültem az asztalhoz és elfogyasztottam. Ezután felmentem a szobámba és aludtam még egy kicsit................

***********************

- Lauren! Lauren! Ébresztő el fogunk késni!- rázogatott Christina. Csak morogtam és elfordultam tőle.
- Lauren, kelljél fel amíg szépen mondom!- utasított a nővérem.
- Mégis mit csinálnál?- kérdeztem csukott szemmel. Már nem hallottam semmi mást minthogy csukódik az ajtó. Mivel nem tudtam mit tervez ezért fogtam és a párnákat úgy rendeztem mintha én lennék ott, majd kimentem a fürdőbe. Megfésülködtem mivel sikeresen elaludtam a hajamat. Amikor vissza jöttem csak annyit láttam, hogy Christina egy hatalmas pohár vízzel akar "engem" felkelteni.
- Szia!- köszöntem a hát mögött. Akkorát ugrott ijedtében.- Köszi az ébresztőt.- vettem elő a vizes párnákat.
- Argh...- forgatta meg a szemét és kiment. Most úgy látszik nincs jókedvében... Amúgy megpróbáltam lehúzni a dolgokat az ágyamról de felidegesítettem magam így inkább csak mérgesen széttúrtam mindent. Inkább felöltöztem a koncertre. Ma lesz az utolsó koncertünk Amerikába és ez itt lesz a szülővárosunkba. Kivételesen elhívtam Ellie-t és Ang-et. Nem igazán jönnek a koncertjeimre de mivel holnaptól egy jó ideig nem találkozunk ezért eljönnek. Mikor elkészültem lementem mivel durván fájt az oldalam és mint megtudtam az óráról már délután fél kettő volt. Még szinte sose volt olyan, hogy nem vettem be a gyógyszert időben, de most megtudtam, hogy milyen. Pokoli volt míg a szobámból elértem a konyhába. Anya éppen ott volt és látta, hogy hogy érzem magam ezért csak leültetett. Elém tette az ebédet. Hogy milyen érzés volt enni miközben sajgott mindkét oldalam inkább nem részletezem. A lényeg annyi, hogy legyűrtem a kaját bevettem a gyógyszereket és aztán anya lefektetett a kanapéra amíg nem kezd hatni a gyógyszer. A hatási idő negyed óra szóval negyed óráig ott voltam. A többiek már elindultak a főpróbára míg én a kanapén szenvedtem...szuper érzés volt. A próbára apa vitt el. Szabad színpad volt így a kocsiból kiszállva már hallottam a dalokat. Apával mentem oda a többiekhez. Mikor odaértünk a kezembe nyomta a gyógyszereket és elköszönt. Épp a WMYB-t próbálták. Tom mellett állva tapsoltam a végén.
- Rendben, akkor most a fiúk próbálnak. Lányok gyertek le!- mondta Tom.
- Látom megjöttél.- mosolygott Katherine. Bólintottam majd együtt vártuk meg amíg a fiúk lepróbálják. Aztán jöttünk mi. Most is megtapasztaltam, hogy nagyon rossz érzés amikor szinte hasztalan vagy a színpadon. Mi utánunk elpróbáltuk a közös dalt. A koncert ötkor kezdődött így utána mehettünk a szépítkezés részleghez. Egy buszban volt. Ott öltöztünk át. Rám adták azt a ruhát amit a Made in America klipünkbe van rajtam.

*************************************

A koncert most is nagyon jól telt. Aztán jöttek a fotózkodások. Igazából ez is szinte ugyanúgy telt, kivéve:
Hogy odajött hozzám egy 6 éves körüli kislány akinek szintén gipsz volt a kezén.
- Szia!- köszöntem mosolyogva a kislány kicsit szégyenlős volt. Majd jött az anyukája.
- Óóó Katy, végre megvagy! Ne császkálj el kérlek soha többet!- ölelte meg. Aztán észrevett engem.- Lauren Cimorelli. Te vagy Katy-nek a kedvence. Esetleg lehetne egy közös fotó?
- Persze!- mosolyogtam majd magam mellé invitáltam a kislányt. Leguggoltam hozzá és átöleltem a jobb karommal. A fénykép után az anyukája odatartott egy képet amit aláírtam majd a lányoknak is tovább adtam.
- Esetleg..- szólalt meg a kislány, akinek megjegyzem olyan hangja volt mint egy angyalnak.- ...aláírnád a gipszem?
- Igen. De csak egy feltétellel...- mosolyogtam.- Ha te is írsz az enyémre.
Még soha életemben nem láttam olyan felcsillanó örömet, mint az övét. Hevesen bólogatott. Fogtam egy filctollat és aláírtam az gipszét, majd odaadtam neki a filctollat és nyújtottam felé a karomat. Elvette az íróeszközt majd szép nagy nyomtatott betűkkel ráírta a nevét. És még rajzolt mellé egy mosolygós napocskát is.
- Nagyon szépen rajzolsz.- dicsértem.- A többiek is aláírhatják a gipszedet?
Itt a kislány sikkantott egyet és bólintott. Odahívtam a lányokat meg a fiúkat is. Mind aláírták. Majd odaadtam az aláírt papírlapot is. Még elköszönés képen megöleltem a kislányt.
- Kitartás.- suttogtam a fülébe. Hatalmas mosollyal hagyta el a koncert helyszínét.
Egész hazafele úton ez a kislány járt a fejemben... Sőt még elalvásnál is.

*Másnap (Az indulás napja):*

Nagyon frissen keltem fel. Ránéztem a naptáramra és ez állt benne a mai napra: IRÁNY LONDON!!!!!! :):):)
Erre még vidámabb lettem és elkezdtem készülődni. Felöltöztem, a hajamat egy copfba gumiztam majd beágyaztam. Azután rájöttem, hogy még csak 8 óra múlt (rájöttem, persze... csak ránéztem az órámra). Mivel nem volt jobb dolgom ezért lementem és megreggeliztem. Reggeli után bevettem a gyógyszereket és leültem tévézni. 9 órakor még mindig nem volt senki ébren. Kicsit furcsálltam. Meguntam a tévézést így elkezdtem bepakolni a turnéra. Mikor végeztem már mindenki fent volt és pakolt. Illetve csak mi a család többi tagja csak úgy el volt. 

****************************************

Elindultunk. A gépünk pontos volt. És igen most a fiúk magángépével megyünk, szóval nehezen fogunk tudni leszállni, de mindegy...