28.) Vajon meggyógyul?

Sziasztok! 11 nap múlva meg is hoztam az új részt! :D:D:D Megpróbálok, most nagyon hamar részeket hozni mivel elhatároztam, hogy augusztus 12.-ére be kell hoznom a történésekre vonatkozó lemaradásomat. Szóval elég sokszor és nagy mennyiségű részt szeretnék hozni. Kicsit lehetetlen küldetés de mindegy. Remélem mindenkinek jól telik a nyári szünet. A szünetnek köszönhető, hogy nem lesznek egy hónapos késések. Jó olvasást! 

Xoxo: Lola

"Dani szemszöge:"

Az éjszaka kész borzalom volt. Rémálom követett rémálmot. Így nem meglepő, hogy alig tudtam aludni. Reggel szörnyen éreztem magam. Csodálkoznék ha a tegnapi sírásözön után még maradt volna könnyem. Az első az volt miután felkeltem, hogy elmentem felöltözni. Jobban mondva előbb fürödni mivel tegnap nem volt hozzá lelki erőm. Nagyon jó érzés volt tisztának lenni. Miután megfürödtem jöhetett az öltözés. Egyszerű öltözéket vettem fel, mivel ha rajtam múlik egész nap a szobába fogok kuksolni. Miután felvettem az utolsó ruhadarabot is elkezdtem energiát gyűjteni ahhoz, hogy a tükör elé álljak. Amikor ez sikerült kisebb sokkot kaptam. Ha nem tükör előtt állnék még szerintem az is letagadnám, hogy én vagyok az. Karikás, kisírt szemek, sírástól feldagadt arc, össze-vissza álló kócos haj és kipirosodott orr. Legelsőnek a legnehezebbel kezdtem: nekiálltam kifésülni a hajamat. Vagy fél óráig azt fésülhettem. Irtó kócos voltam. Fésülködés után megmostam az arcom, hogy kicsit jobb legyen. Fogat mostam majd végül visszamentem a szobába. Beágyaztam majd szellőztettem egy kicsit. Jó lesett a friss, hideg levegő. Nem sokáig hagytam nyitva az ablakot mivel nagy volt a szél így nem kellett sok idő, hogy kiszellőzzön a szoba. Bekapcsoltam a tévét aztán leültem az egyik fotelba. Nem igazán kötött le a műsor. Egyrészt mert nem értettem mit mondanak, másrészt meg inkább a gondolataim foglalkoztattak. A gondolataim közben elbambultam. A kopogás riasztott fel.
- Szabad.- mondtam, de elég rekedt voltam. Lisa lépett be az ajtón.
- Szia.- mosolyodott el mikor bejött. Intettem neki.- Látom nem sokat aludtál.- ült le az ágyra.
- Van valami hír.- kérdeztem. Lisa szomorúan megrázta a fejét.
- Este bemegyünk hozzá.- mondta.
- De hát kómában van.- kezdtem értetlenkedni. Lisa csak vállat vont. Elkezdte a tévét bámulni.
- Te érted mit mondanak?- kérdeztem hitetlenkedve.
- Nem. De a képeket látom.- mondta. Ez kicsit megmosolyogtatott. Egy idő múlva Lisa felállt.
- Nem jössz át hozzánk?- kérdezte.
- Miért is ne.- álltam fel és utána mentem. Amikor beléptünk hatalmas rumli fogadott.
- Sziasztok!- köszöntem.
- Szia Dani!- köszönt Christina.- Lennél oly kedves és kivinnéd ezt a folyosó végén lévő kukába?
Bólintottam és elvettem tőle a csomagot. Megtettem amire kért aztán vissza is mentem. Varázslatos módon most már nem volt rumli.
- Gyorsak voltatok.- mondtam.
- Még is miben?- kérdezett vissza Amy.
- Hát a rendrakásban.- mondtam.
- Ja abban!- csapott a fejére. A nap további részét náluk töltöttem. Kártyáztunk, beszélgettünk és neteztünk. Csak alig volt észrevehető, de tudtam, hogy el akarják vonni a figyelmemet a balesetről. Amikor már egy kicsit elegem lett ebből a láthatatlan fezültségből és erőltetett jókedvből elmentem.
- Hova mész Dani?- kérdezte Chris.
- Csak iszok egy forrócsokit és levegőzöm.- mondtam, majd kint is voltam a szobából. Lementem a hallba és egészen a büféig meg sem álltam.
- Ich möchte eine heiße Schokolade.- mondtam a pultosnak. (Szeretnék egy forró csokit. -szerk.) Egy pöttyös bögrében adta és tett bele pillecukrot is.
- Danke schön.- mondtam (Köszönöm.-szerk.) és elmentem a halban lévőkanapéhoz. Ott foglaltam helyet amíg megittam a forró italt. Miután megittam visszamentem és odaadtam a bögrét. Majd visszaballagtam a saját szobámhoz. Mivel elég nagy volt a rendetlenség ezért gondoltam rendet rakok, mert ha Lauren hazajön ne legyen ekkora mocsok. Meg addig is elvonom a figyelmemet... gondoltam én. De persze mindig találtam valamit ami hozzá köthető. Nem volt nehéz hisz egy szobában lakunk. Hamar végeztem ezzel is így nem nagyon tudtam mit csinálni. Egyszer csak eszembe jutott, hogy elhoztuk a laptopot is. Elővettem és elkezdtem blogot olvasni rajta. Egész érdekeseket is találtam. Már csak arra emlékszem, hogy kopognak. 
- Elaludtam?- kérdeztem magamban. És igen minden jel arra utalt, hogy elaludtam. Még egyszer kopogtak.
- Szabad!- kiáltottam ki.
- Danielle, öltözz nemsokára indulunk!- szólt be anyu. Nem kellett mondania, hogy hova megyünk, mert jól tudtam..... a kórházba. Nagyot sóhajtottam, majd elkezdtem a bőröndömben turkálni valami felvállalható szerelés reményében. Amit meg is találtam.

Mint látható nem mosolygok. Amúgy erre természetesen felvettem még egy réteg ruhát (pulóver+kabát+sapka és stb.) mivel természetesen még hideg volt odakint. Mikor végeztem bezártam a szobánk ajtaját és lementem a halba várakozni. A telefonomon böngésztem amikor hirtelen Katherine megállt mellettünk.
- Szia!- köszönt.
- Szia!- köszöntem vissza és el is tettem a telefonom. Mert azért még is bunkóság telefonozni miközbe valakivel beszélgetsz.
- Anyuék mindjárt jönnek.- mondta egy halvány mosoly kíséretében. 
- Az jó.-bólintottam.- Kath!
- Igen?
- Kérdezhetek valamit?
- Persze, mondd csak!- mosolygott. Itt nagy levegőt vettem.
- Szerintem meg fog gyógyulni?- kérdeztem.
- Természetesen meg fog. Csak kómában van. És ez is csak óv intézkedés, nehogy baj történjen. De nagy valószínűséggel meg fog gyógyulni. Lauren erős lány.- válaszolt. Egy induri-pindurit megnyugodtam. Épp, hogy válaszolt már jöttek is a többiek. Illetve a nagy részük.
- Joey-ék?- kérdetem anyához fordulva.
- Joey, Nick, Christian, Christina, Alex és Mike itt maradnak. És nem én mondtam, hanem ők.- válaszolt. Ezután el is indultunk. Nagyon hosszúnak tűnt az oda vezető út. Egész végig idegesen doboltam az ujjaimmal az ülésen. Mikor odaértünk nyugodtan kiszálltam és megvártam a többieket. Az épületben anyu beszélt a recepcióssal. Majd elindultunk Lauren szobájához. Gondolom én...
- Kérem csak egyesével menjenek be hozzá! Még mindig kómában tartjuk.- mondta az orvos és már el is tűnt. Felosztottuk, hogy mindenki 5 percet lesz bent. Elsőnek anya, aztán apa, Lisa, Amy, Katherine és végül én. Amíg kivártam, hogy a többiek bementek, zenét hallgattam............. Majd végül én is sorra kerültem. Bizonytalanul léptem be a szobába. Becsuktam magam mögött az ajtót majd körül néztem. Minden teljesen fehér. Szerintem elég unalmas, de hát ez egy kórház. Majd megnéztem az ágyat ahol ott feküdt Ő. Körülötte mindenféle gépek. A gépek csipognak, gondolom a szívverését mutatják. Leültem az ágy melletti székre.
- Szia Lauren!- köszöntem bár tudtam úgyse hallja.
- Nem unalmas egy kicsit itt ebben a nagy fehér szobában. Nem vágysz valami színre esetleg? Kár, hogy nem tudsz megszólalni pedig biztosra veszem te is így véled. Igazam van? Ha igen kérlek jelezz!-nem vártam semmit erre a mondatomra. Ezért elég fura volt amikor nagyon kicsit de megemelte a kezét.
- Nővér!- kiáltottam izgatottan................................................................