33.) Megérkeztünk + az első koncert :D

Sziasztok! Meghoztam egy újabb részt. Igen tudom, hogy eléggé rövid, de sok kicsi sokra megy. Nagyon sajnálom, hogy nem sikerült a nyáron bepótolni a lemaradást. De most már tényleg megpróbálok belehúzni és behozni a több hónapnyi (!!!) lemaradásomat. Jó olvasást! Remélem ez a rész is tetszeni fog. 
Xoxo: Lola ;)

Jó sok órányi repülőút és egy kisebb nyomorgás a rajongók és testőrök között... És már itt is vagyunk a hotelbe. Még hozzá kell szoknom a brit angol hangzásához (mert itt mindenki így beszél). A fellépésig még sok idő volt és még a menedzserek sem érkeztek meg ezért gondoltam felfedezem a helyet. A legfelső emeleten voltunk. Csináltam is egy képet mivel a kilátás csodaszép volt. Plusz még a London Eye-ra is ráláttunk. Csináltam is egy fotót.

-Ugye milyen szép?- kérdezte meg a hátam mögött Niall. Ütöttem volna de a karom amelyik közelebb volt hozzá gipszbe volt.
- A frászt hoztad rám, ugye tudod?- kérdeztem meg szúrós tekintettel. Megvonta a vállát és leült a fotelba.
- Nem ülsz le?- kérdezte rám emelve a tekintetét. Megráztam a fejem.
- Még ki kell pakolnom.- magyaráztam majd odahagytam. Egy szobába voltam Christinaval. Ő már nagyon benne volt a pakolásban.
- Szia.- köszöntem. Nem hiszem, hogy meghallotta.- Szia!
Most már kicsit hangosabban mondtam és észre vette. Visszaköszönt majd megkérdezte, hogy segítsen-e. Nem tudtam rá mit válaszolni így inkább nekiláttam. Furcsa, hogy mennyire hozzászoktam a félkezes munkához. 
Úgy másfél óra alatt sikerült kipakolni. Egy hetet maradunk itt majd indul a buszos túra. Apropó 18.-án leveszik a gipszemet. Mondjuk ez lehet kicsit macerás lesz mert visszautazok az orvoshoz, hogy levegye és tanácsokat adjon. Ezt még nem is mondtam Tom-nak. A fejemet veszi, hogy csak most fogok szólni. De jobb később, mint soha...Vagy nem? Mindenesetre tárcsáztam a menedzserünk számát, hogy még most túl legyek a leszidáson. Kicsöng...Kicsöng...és felvette.
- Szia Lauren.- szólt bele.
- Szia Tom.- köszöntem.- Lenne egy kis gond.
- Mégpedig?
- A gipszemet majd 18.-án le kell venni. És annak az orvosnak kéne levennie aki rám tette. -mondtam el egy szuszra.
- Lauren!- csattant fel.- Mégis miért nem mondtad ezt hamarabb?! Az jövőhét kedd. Ráadásul azon a napon van az utolsó koncert indulás előtt. És az a koncert elég fontos.
Eléggé haragos volt miattam, de hát végül is igaza van. Megkaptam egy kisebb leszidást arról, hogy nem gondolta, hogy ilyen feledékeny vagyok meg satöbbi. 
- De megpróbálom minél hamarabb megszervezni az oda-visszautadat. De figyelmeztetlek korén fogsz kelni.-fejezte be egy kicsit nyugodtabb hangnemben. Azzal elköszönt és letette. Eléggé szégyelltem magamat. Leültem az ágyra és csak bámultam ki az ablakon. Hogy lehetek ekkora balfék??? Egyszer csak bejött Chris (igen azt elfelejtettem hogy nem volt bent mikor telefonáltam.). 
- Lau indulunk.- szólt. Gyorsan összekaptam magam. Christina segített felöltözni. Mivel már csak rám vártak ezért rögtön indultunk. Közel volt a koncert helyszíne így gyalog mentünk. Nem mondanám a legokosabb dolognak egy szupersztár bandával kilépni az utcára. Szerintem a Londonban élő összes rajongójuk észrevettek minket. Egy idő után (fogalmam sincs hogyan) de érkeztek testőrök így sikerült épp bőrrel megúsznunk ezt. A helyszínen elkezdtük a próbát a szokásos módon. És amíg a fiúk próbáltak gyors megosztottuk a tervünket Christinaval is aki benne volt. 

*************************************

Már túl vagyunk az előkészületekkel. Megcsinálták a hajam, a sminkem és már a fellépőruhámba vagyok. 
- Lányok kezdünk.- jött be az öltözőnkbe Tom.- És 3....2....1.
Azzal a fiúk felmentek a színpadra. Aztán jöttünk mi. 
- Helló! Én Tina vagyok!
- Én Swiss!
- Én Pizza!
- Én Amy!- (Igen Amy-nek nincs beceneve)
- Én Lolo!
- És én pedig Big D!- szólt Dani láttam rajta, hogy alig bírja visszatartani a röhögést.
- És mi vagyunk a Cimorelli lánybanda!- mondtuk tökre egyszerre. Néma csend támadt. Még a fiúk is tátott szájjal néztek ránk. És mi meg elröhögtük magunkat erre  közönség is elkezdett nevetni. Aztán normálisan bemutatkoztunk végül indult a koncert. Nagyon jó volt én nagyon élveztem. A végén ugye jött a fotózkodás és autogramm osztás. Nagyon sokan kértek inkább tőlünk (!!!). Megkérdeztem egy lánytól, hogy ez miért van. Az volt a válasza, hogy az 1D-től már több embernek van aláírása de mi itt "egzotikusabbnak" számítunk. Kicsit meglepődtem ezen.
Dög fáradt voltam mire haza értünk így gyors tusolás után már be is estem az ágyamba aludni..............

32.) A maradék koncert és irány London!!!!!!!!!!!!

Sziasztok! Tudom nem tartottam be a határidőmet, hogy behozom a lemaradást. :(:(:( Nagyon sajnálom. De most hoztam új részt. Mást nem is szeretnék mondani úgyhogy: Jó olvasást!
Xoxo: Lola 

A fiúkkal ugyanúgy viszonyulunk egymáshoz. Szívatjuk egymást rendesen. Természetesen náluk sem maradhatott el az óvatosságnak a túlzásba vitele. Igen velem szemben. Az első 2 napban volt ez az egész. Szinte nem is mertek hozzám nyúlni. Nem viccelek. Aztán egyszer ezt megelégeltem és hangot adtam annak, hogy attól még, hogy eltört akarom nem lettem egy porcelán baba. De ugyanezen a napokon kellett próbálnunk is. Kicsit jobban megviselt ez, mint normális esetben de hát ez van. Igazából most nem kellett táncolnom és ennek nem örültem. El tudom képzelni, hogy milyen szomorú képet vághattam. Még otthon és olyan szomorú voltam. Ezért inkább csak a szobámba kuksoltam a hazaérkezések után. Az ajtót bezártam mert nem kértem a szánakozó tekintetekből. De pénteken elfelejtettem...
- Lauren.- lépett be Dani az ajtómon. Amint megláttam rögtön szitkozódni kezdtem a fejemben, hogy miért nem zártam be. De ennek ellenére örültem a társaságnak.
- Szia.- köszöntem és félretettem a laptopomat.
- Van kedved eljönni sütizni?- kérdezte.
- Ki megy még?- kérdeztem.
- Én meg,...- gondolkozott.- te?
- Jó rendben menjünk! De adj 10 percet elkészülni!- mondtam. Bólintott majd kiment. Viszonylag hamar felöltöztem és még a hajamat is átkeféltem nagyjából. Amikor kinyitottam az ajtót, hogy kimenjek szembe találtam magam az épp kopogni akaró Daniellel.
- Mehetünk?- kérdeztem. Vigyorogva bólintott. Ez a ruha volt rajta:

A lépcsőn ő ment előre.
- Jó a felsőd Dani.- hallottam Harry hangját.
- Köszi.- mondta Dani. Amikor engem megláttak kicsit meglepődtek.
- Hova mentek?- kérdezte Chris.
- Sütizni.- válaszoltunk egyszerre.
- Rendben. Anyuék nincsenek itthon.- tájékoztatott minket Christina. Bólintottunk majd egy intéssel elintézve a köszönést távoztunk. Végig hülyültük a cukrászdához vezető utat. Amikor beléptünk az ajtón nagyon meglepett, hogy ott találtam Ellie-t és Angela-t.
- Sziasztok!- köszöntünk nekik.
- Hát szia de búval bélelt.- ölelt meg Ellie.
- Dani ezt te tervelted ki?- kérdeztem tőle.
- Én? Dehogy......... közösen.- mosolygott.
- Most ne mond azt, hogy nem örülsz nekünk.- biggyesztette le az ajkát Ang.
- Óóó dehogy mondom én ezt Angiepoo.- öleltem meg.
Szóval így történt, hogy sütiztünk. Nagyon jó volt. Tök sokat beszélgettünk...meg persze hülyéskedtünk is. A lányok velünk jöttek haza, így ez még otthon a szobámba is folytatódott. A lányok találtak egy alkoholos filcet is így elkezdtek vicces aláírásokat csinálni. Ezt kábé mindenki megcsinálta szóval most már a gipszem kék és rajta fekete mintákkal. Louis például egy galambot rajzolt, Niall egy hotdogot, Dani egy karikatúrát (azt a mai napig nem tudjuk, hogy kiről), Lisa meg egy nyuszit rajzolt. Most így nem tudom mindenkiét elmondani. Anyuék láthatóan örültek, hogy örülök. És nem tudom, hogy ennek köszönhető-e de este volt palacsinta. Ang-éknek hamar menniük kellett (a hamar itt este 6 fele), mert nekünk másnap koncert lesz egy kicsit távolabbi városban. Ezért este 9-kor már ágyban voltam, mondjuk még fél órát telóztem de aztán elaludtam.

*Másnap:*

Hajnalban keltünk, hogy odaérjünk a koncertre. Seattle-be volt a koncert ami több mint 11 óra odautat jelent. Vagyis fél háromkor keltünk és 4-kor indultunk, így ha minden igaz 16 órára érünk oda és még marad 2 óra felkészülésünk. Reggel mindenki hót kóma volt kivéve én. Engem kicsit jobban felébresztett az idegesség. Elsőnek is felkaptam a vizet azon, hogy nem tudom felvenni az a szerencsétlen ruhámat. Majd, hogy nem tudok olyan gyorsan bepakolni, mint szeretnék, végül pedig, hogy a hajam tiszta kócos volt. És ezen nem segítettek a szánakozó tekintetek. Miután sikerült mindennel elkészülni (és lenyugodni) lementem bekapni pár falatot. Anya már várt rám. A kezembe nyomott egy kis ládát. Benne voltak a gyógyszereim, hányózacskó ha kell valakinek, és egy kis jegyzetfüzet amibe bele van írva, hogy mit mikor vegyek be. Megköszöntem majd eltettem a szendvicsekkel együtt. Anyának tegnap este nem volt ideje szendvicseket csinálni így rendeltünk a Subway-ből és azt visszük. Van azért jó is abban, hogy reklámot énekeltünk az étteremnek.
Nagy nehezen de mindenki beszállt a kisbuszba. (Bérelt busz.) Anyu még ellátott engem pár tanáccsal, így én szálltam be utolsóként. Dani mellé ültem le. Ő volt az ablaknál. Pár perccel indulás után a legtöbben bealudtak. Kivéve Dani, Lisa, Kath és én. Katherine olvasott, Dani zenét hallgatott, Lisa telefonozott és én mily meglepő gondolkoztam. A hangom kicsit görcsbe rándult attól, hogy majd a rajongók mit szólnak hozzám. Meg, hogy mi lesz ha száz meg százan fognak szánakozó képet vágni. Az agyam száz meg száz rémtörténést lejátszott mintegy pár perc alatt.
- Pszt!- szólt Lisa ezzel visszarángatva engem a földre.
- Igen?- fordultam oda mert egy más mellett voltak az üléseink, csak egy kicsi út volt közötte.
- Mi a baj? Olyan képet vágsz mint aki horrort néz.- kérdezte Lisa.
- Semmi, csak...- sóhajtottam.- Mi van ha nem fogadnak el a rajongók így.- mutattam magamra.
- Laur, a rajongók a hangunk miatt bírnak minket, nem pedig azért ahogy kinézünk.- nyugtatott.- Na jó talán a fiú rajongóknál az is közre játszik.
Ezen mindketten felnevettünk, de csak halkan.
- Köszi Pizza!- mosolyogtam rá miközben a becenevén neveztem. Erre egy olyan dolog történt ami elég fura. Niall nagy valószínűséggel meghallotta és beleálmodta a pizzát az álmába. Ezt onnan tudom, hogy Lisa beceneve hallatán fordult egyet és azt mondta, hogy:
- Óóó fenséges pizza... gyere közelebb had kóstoljalak meg.
Ezen úgy elkezdtünk vihogni, hogy a szánk elé kellett tenni a kezünket, nehogy felébresszünk mindenkit.
- Ne ne egyél meg ez így nincs jól én eszlek meg téged... nem én eszlek... nem hanem én.- gondolom a pizzával vitatkoztak, hogy ki kit egyen meg. A számra tapasztott kézzel röhögtem Lisával és Katherine-el együtt (ő is hallotta és hát ugyanaz volt a reakciója mint nekünk). Dani egy kicsit érdekes szemmel méregetett, de hát ismer így rám hagyta.
- Tényleg! Mi lenne ha Londonban a beceneveinken mutatkoznánk be?- kérdezte Katherine.
- Az tök vicces lenne mivel még a fiúk sem tudják, hogy hogyan hívjuk egymást.- mondta Lisa.
- Én benne vagyok. - mosolyogtam. Elkezdtük tervezni, hogy vajon, hogy sülne el, de egyszer csak Amy felébredt. Őt is beavattuk sőt Danit is visszarángattam a jelenbe. Az volt a gáz, hogy Christina előtt Harry ébredt fel így nem tudtuk neki elmondani. Mindenki sorra felébredt. Már nyolc óra volt és kezdett visszatérni a fájdalom. Minden egyes nevetésnél, sóhajtásnál és beszédnél is éreztem. Amikor eljött az idő, hogy be kell vennem előhalásztam a szendvicsemet. Enni kezdtem majd miután elpusztítottam a reggelimet bevettem a gyógyszereket. Sajnos a gyógyszer még mindig bazi nagy volt ezért inni kellett hozzá. A busz út egyben telt viccesen, unalmasan és vidáman. Az ebédhez is bevettem a gyógyszert. És ezután a fiúk kérték, hogy énekeljük el a Subway reklámzenéjét ha már ezt esszük. Így elénekeltük. Amikor végre megérkeztünk az valami felüdülés volt. Már mind elültük magunkat. A koncert kezdetéig elmentünk egy hotelbe. Majd egy órával a koncert előtt elmentünk a színpadhoz és elkezdtek minket felöltöztetni, sminkel és ilyenek. Sose hittem volna, hogy egyszer örülni fogok ennek. De most nagy megkönnyebbülés volt.
Ahogy közeledett a 18 óra egyre jobban éreztem, hogy a gyomrom remeg. Majd meghallottam a hangot ami jelezte, hogy kezdünk. Elkezdtünk kiindulni a színpadra.
Elsőnek a fiúk a színpad jobb oldaláról jöttek a színpadra. Majd aztán mi jöttünk a megszokott köszönőnkkel.
- Helló! Én Christina vagyok!
- Én Katherine!
- Én Lisa!
- Én Amy!
- Én Lauren!
- És én Dani vagyok!
- Mi vagyunk a Cimorelli!- Ez után a mondatunk után sikítozás tört ki. Majd hamar csendesebb lett. De azért elkezdtük a What Makes You Beautifult. Ezután sikítozás tört ki. De egy kicsit beszélgettünk a két szám között a rajongókkal. Egy hatalmas táblát láttam amire rá volt írva, hogy: Mi történt Lauren?
- Szeretnétek tudni mi történt velem?- kérdeztem. Erre csak egy csomó igent hallottam. Elmondtam a balesetet. Majd jött a Live Where We Young. Aztán meg jöttek szép sorban a dalok. Mi ugye a három dal után lementünk. A fiúk koncertje alatt gyorsan megvacsoráztam és bevettem a gyógyszert. Majd jöttünk mi. Aztán meg a megszokott sötétség csak most nem én ültem oda a zongorához hanem Liam. Aztán meg jött a fotózkodás a rajongókkal. Olyan fura volt mert ugyanúgy kezeltek mintha semmi sem történt volna. Ezért így viselkedtem én is. Aztán a végén indultunk is a kocsihoz. A kocsiban aludtunk..............................................


*Másnap:*

Reggel a kocsiban ébredtem fel. Nem tudtam hány óra csak éreztem, hogy már elmúlt a gyógyszer bevétel ideje. Kikötöttem magam majd megpróbáltam kibotorkálni a kocsiból. Ezután meg persze be a házba. A küszöböt átlépve már éreztem a reggeli illatát.
- Szia Lauren!- nyújtotta anya a reggelimet és a gyógyszereket. Elvettem tőle majd leültem az asztalhoz és elfogyasztottam. Ezután felmentem a szobámba és aludtam még egy kicsit................

***********************

- Lauren! Lauren! Ébresztő el fogunk késni!- rázogatott Christina. Csak morogtam és elfordultam tőle.
- Lauren, kelljél fel amíg szépen mondom!- utasított a nővérem.
- Mégis mit csinálnál?- kérdeztem csukott szemmel. Már nem hallottam semmi mást minthogy csukódik az ajtó. Mivel nem tudtam mit tervez ezért fogtam és a párnákat úgy rendeztem mintha én lennék ott, majd kimentem a fürdőbe. Megfésülködtem mivel sikeresen elaludtam a hajamat. Amikor vissza jöttem csak annyit láttam, hogy Christina egy hatalmas pohár vízzel akar "engem" felkelteni.
- Szia!- köszöntem a hát mögött. Akkorát ugrott ijedtében.- Köszi az ébresztőt.- vettem elő a vizes párnákat.
- Argh...- forgatta meg a szemét és kiment. Most úgy látszik nincs jókedvében... Amúgy megpróbáltam lehúzni a dolgokat az ágyamról de felidegesítettem magam így inkább csak mérgesen széttúrtam mindent. Inkább felöltöztem a koncertre. Ma lesz az utolsó koncertünk Amerikába és ez itt lesz a szülővárosunkba. Kivételesen elhívtam Ellie-t és Ang-et. Nem igazán jönnek a koncertjeimre de mivel holnaptól egy jó ideig nem találkozunk ezért eljönnek. Mikor elkészültem lementem mivel durván fájt az oldalam és mint megtudtam az óráról már délután fél kettő volt. Még szinte sose volt olyan, hogy nem vettem be a gyógyszert időben, de most megtudtam, hogy milyen. Pokoli volt míg a szobámból elértem a konyhába. Anya éppen ott volt és látta, hogy hogy érzem magam ezért csak leültetett. Elém tette az ebédet. Hogy milyen érzés volt enni miközben sajgott mindkét oldalam inkább nem részletezem. A lényeg annyi, hogy legyűrtem a kaját bevettem a gyógyszereket és aztán anya lefektetett a kanapéra amíg nem kezd hatni a gyógyszer. A hatási idő negyed óra szóval negyed óráig ott voltam. A többiek már elindultak a főpróbára míg én a kanapén szenvedtem...szuper érzés volt. A próbára apa vitt el. Szabad színpad volt így a kocsiból kiszállva már hallottam a dalokat. Apával mentem oda a többiekhez. Mikor odaértünk a kezembe nyomta a gyógyszereket és elköszönt. Épp a WMYB-t próbálták. Tom mellett állva tapsoltam a végén.
- Rendben, akkor most a fiúk próbálnak. Lányok gyertek le!- mondta Tom.
- Látom megjöttél.- mosolygott Katherine. Bólintottam majd együtt vártuk meg amíg a fiúk lepróbálják. Aztán jöttünk mi. Most is megtapasztaltam, hogy nagyon rossz érzés amikor szinte hasztalan vagy a színpadon. Mi utánunk elpróbáltuk a közös dalt. A koncert ötkor kezdődött így utána mehettünk a szépítkezés részleghez. Egy buszban volt. Ott öltöztünk át. Rám adták azt a ruhát amit a Made in America klipünkbe van rajtam.

*************************************

A koncert most is nagyon jól telt. Aztán jöttek a fotózkodások. Igazából ez is szinte ugyanúgy telt, kivéve:
Hogy odajött hozzám egy 6 éves körüli kislány akinek szintén gipsz volt a kezén.
- Szia!- köszöntem mosolyogva a kislány kicsit szégyenlős volt. Majd jött az anyukája.
- Óóó Katy, végre megvagy! Ne császkálj el kérlek soha többet!- ölelte meg. Aztán észrevett engem.- Lauren Cimorelli. Te vagy Katy-nek a kedvence. Esetleg lehetne egy közös fotó?
- Persze!- mosolyogtam majd magam mellé invitáltam a kislányt. Leguggoltam hozzá és átöleltem a jobb karommal. A fénykép után az anyukája odatartott egy képet amit aláírtam majd a lányoknak is tovább adtam.
- Esetleg..- szólalt meg a kislány, akinek megjegyzem olyan hangja volt mint egy angyalnak.- ...aláírnád a gipszem?
- Igen. De csak egy feltétellel...- mosolyogtam.- Ha te is írsz az enyémre.
Még soha életemben nem láttam olyan felcsillanó örömet, mint az övét. Hevesen bólogatott. Fogtam egy filctollat és aláírtam az gipszét, majd odaadtam neki a filctollat és nyújtottam felé a karomat. Elvette az íróeszközt majd szép nagy nyomtatott betűkkel ráírta a nevét. És még rajzolt mellé egy mosolygós napocskát is.
- Nagyon szépen rajzolsz.- dicsértem.- A többiek is aláírhatják a gipszedet?
Itt a kislány sikkantott egyet és bólintott. Odahívtam a lányokat meg a fiúkat is. Mind aláírták. Majd odaadtam az aláírt papírlapot is. Még elköszönés képen megöleltem a kislányt.
- Kitartás.- suttogtam a fülébe. Hatalmas mosollyal hagyta el a koncert helyszínét.
Egész hazafele úton ez a kislány járt a fejemben... Sőt még elalvásnál is.

*Másnap (Az indulás napja):*

Nagyon frissen keltem fel. Ránéztem a naptáramra és ez állt benne a mai napra: IRÁNY LONDON!!!!!! :):):)
Erre még vidámabb lettem és elkezdtem készülődni. Felöltöztem, a hajamat egy copfba gumiztam majd beágyaztam. Azután rájöttem, hogy még csak 8 óra múlt (rájöttem, persze... csak ránéztem az órámra). Mivel nem volt jobb dolgom ezért lementem és megreggeliztem. Reggeli után bevettem a gyógyszereket és leültem tévézni. 9 órakor még mindig nem volt senki ébren. Kicsit furcsálltam. Meguntam a tévézést így elkezdtem bepakolni a turnéra. Mikor végeztem már mindenki fent volt és pakolt. Illetve csak mi a család többi tagja csak úgy el volt. 

****************************************

Elindultunk. A gépünk pontos volt. És igen most a fiúk magángépével megyünk, szóval nehezen fogunk tudni leszállni, de mindegy...

31.) Újra munkába állunk

Na sziasztok! *ásítás* A napnak késői részén hozom a részt. De most sikerült végeznem. Mivel megmondtam, hogy behozom a lemaradást ezért megpróbálok pár nap múlva részt hozni. Addig is itt az új rész amiben szerintem nem sok minden történik, de kellenek ilyen részek is. :) Jó olvasást!
Xoxo: Lola

Pont egy hete jöttünk haza de máris munkába álltunk. Amikor hazaértünk, már másnap hívott is Tom, hogy beszélnie kell velem. Megbeszéltünk mindent. Ott volt a koreográfusunk is. A táncot egy jó ideig hanyagolnom kell és majd szinte csak állok vagy ülök a színpadon. Ezek alapján már két nap múlva próbáltunk is. Nagyon rossz volt, hogy mindenki mozog csak nekem nem szabad. És ráadásul még azt is meg kellett szoknom, hogy  mikrofont nem tudom átvenni egyik kezemből a másikba.
Ezek mellett hozzá kellett szoknom az egykezes öltözködéshez, evéshez, iváshoz és ilyenekhez. Meg is tanultam, hogy miért két kezünk van és nem egy. Ellie és Ang néha átjöttek felvidítani és mindenki próbált. De amikor egyedül voltam és eszembe jutott, hogy most átmenetileg "fogyatékos" vagyok kicsit elszomorodtam. A próbák mellett még jártunk stúdiózni is.
Ma van január 30.-a és anya kitalálta, hogy legyen nagy takarítás. Természetesen engem ennek idejére elküldtek mamához. Ami szép és jó mert szeretem a nagyszüleim, de kicsit se feltűnő ám, hogy jelentéktelen lettem egy jó időre. Áááá dehogy! Mamánál társasoztunk. Kimentem a kutyákhoz egy kicsit gondolkodni. Fejben átnéztem a naptáram. Harry-nek szombaton lesz a szülinapja és nagy valószínűséggel a postán megérkezik az ajándéka. Aztán február 10-én hétfőn fogunk újra találkozni a fiúkkal. Azt a hetet még próbákkal töltjük, mivel ők még nem tudják a helyzetet. Aztán meg még február végéig Amerikában koncertezünk. Majd megyünk az Egyesült Királyságba. Így a két banda szülőországában koncertezünk.
Anyuék amikor végeztek a nagytakarítással, eljöttek értem. Otthon nem sok minden történt. Már nyolckor aludtam is.

*Hétfőn:*

Harry megkapta az ajándékát. Ezt onnan tudom, hogy felhívott minket, hogy megköszönje.

Ma fogunk újra találkozni a fiúkkal. Fogalmam sincs miért izgultam ennyire ezen. De sikerült e miatt rémálmot szereznem magamnak. Az álmom arról szólt, hogy találkoztunk a fiúkkal. Amint megtudták, hogy el van törve a karom rögtön undokok lettek velem. Majd azt mondták, hogy inkább ne folytassuk a turnét mert nem lépnek fel egy "félkarúval". Emiatt a csajok is megutáltak és Tom is mert egy remek lehetőséget szalasztottak el miattam. Már csak az volt, hogy könnyezve keltem fel. Hogy megnyugodjak lementem írni egy pohár vizet. Hajnali 3 volt megjegyzem. (Hülye szokásom hogy ha éjjel fölkelek megnézem mennyi az idő.) Ivás után visszafeküdtem és rögtön elaludtam............................................................

Reggel arra keltem, hogy a nap besüt az ablakomon... Meg, hogy Dani, Lisa és Amy körbeállja az ágyamat és néz.

- Jó reggelt!- vigyorgott Dani.

- Mi van már?- kérdeztem a fejemre húzva a takarót. A lányok ezt nem hagyták szó nélkül és lehúzták a takarót rólam a földre. 

- Lau kelj fel. Ma 11-re ott kell lennünk a megbeszélésen.- rázogatta a vállam Amy.

- Tudnak várni.- mondtam miközben a jobb karommal takartam a szemem. (Majdnem megvakultam a naptól.)

- De a gyógyszered nem.- mondta Lisa. Sajnos erre már nem tudtam mit mondani, így kitessékeltem őket és elkezdtem felöltözni. Hogy tudjam milyen idő van kinyitottam az ablakot. Ennek következtében rájöttem, hogy kicsit hűvösebb van. Ezért ezt az öltözetet vettem fel.

Ez egy régebbi kép, de a ruha ugyanaz. Azért is választottam ezt mert így nem annyira látszik a gipsz. Kicsit nehéz is volt felvenni. A sapkát természetesen a házban levettem, csak akkor vettem fel amikor már elindultunk...
Az öltözködés után lementem reggelizni. Mint eddig mindig anya nekem elkészítette a reggelit, hogy ne vesződjek annyit. Reggeli után bekaptam a gyógyszert. Indulásig a szobámban kockultam.
- Lauren, indulunk!- jött be Christina. Nagyot sóhajtva emelkedtem fel az ágyból. Majd követtem a nővéremet. Közbe felvettem a full capet és a telefont a zsebembe csúsztattam. A kocsiban az anyósülésen kellett ülnöm. És Christina vezetett. Az úton végig kibámultam az ablakon. Mikor megérkeztünk és már le voltunk parkolva ki kellett szállni. Csak kicsit nehezebben ment mint gondoltam. De pár perc alatt végül is sikerült kiszállnom a kocsiból. Be indultunk a stúdióba. Igen itt találkoztunk, mert nekünk amúgy is kellett felvennünk dalokat. Szótlanul sétáltam a többiek után a folyosón. A többiek beszélgettek. Egyszer csak ismerős hangot hallottam a távolból.

https://vine.co/v/h2VvBt9tO0P

Igen ilyen Niall röhögése. Kicsit görcsbe rándult a gyomrom. Igen, féltem attól, hogy az álmom igazi. Próbáltam elbújni a lányok mögött. Amikor odaértünk ahhoz az ajtóhoz ahonnan a hangok jöttek Dani észre vette, hogy van valami bajom ezért hátra jött mellém. A többiek bementek de ő kint marasztalt.
- Lau jól vagy?- nézett végig rajtam aggódva. 
- Persze.- és hogy ha nem remeg a hangom akkor talán, de csak talán be is jön.
- Látszik rajtad, hogy valami baj van.- nézett rám amolyan *napersze* nézéssel. 
- Jó oké rémálmom volt amiben a miattam felbomlott a munkák az 1D-vel és ti megutáltatok.- szugeráltam a talajt.
- Ilyen sose történhet.- mondta Dani. És már hallottam ahogy Tom érdeklődik a hol létünk felől.
- Be tudsz jönni?- kérdezte. Bólintottam. Mivel Danivel egyszerre ezeket hallottam odabentről.
- Tudjátok fiúk beszéltem arról, hogy Laurennel történt egy kis baleset. Ami változtat a terveken...- ezeket mondta Tom.- Lauren be tudnátok végre jönni?
Ezután nem volt mese be kellett lépnem az ajtón. Elsőnek Dani ment azután én. Minden szem ránk szegeződött. Gyorsan leültem a lányokhoz a kanapé karfájára. 
- Sziasztok!- intettem a jobb kezemmel a srácoknak. Meglepő milyen kínosan éreztem magam.
- Lauren te meg mit csináltál magaddal?- kérdezte Harry. Felhúztam a pullovert, így láthatóvá vált a gipszem.
- Tom ez nem olyan kis baleset.- szólalt meg Paul. 
- Figyelj Paul! Nincs semmi vész. A koreográfussal megbeszéltem. És most választanunk kell, hogy Lauren ülni fog és énekel. Vagy nem énekel a koncerteken és ezzel egy csomó munka járna.- mondta a menedzserünk.
- Lauren most komoly mit csináltál?- suttogott Niall. Már kicsit fellélegeztem, hogy nem utált meg senki szóval el akartam mesélni csak Tomék szóltak.
- Jó Tom. Majd még ezt megbeszéljük. A lényeg a lényegben, hogy Lauren a fellépéseken nem fog táncolni egy jó darabig.- itt kis szünetet tartott.- De a turnénak mennie kell és már csak 1-2 fellépésetek van itt Amerikában. Aztán viszont menni kell az Egyesült Államokban. 
Több óráig tartott amíg minden egyes részletet megbeszéltünk. Majd a fiúk elmentek hogy még arra maradék időre hozzánk költözzenek. Mi pedig stúdióztunk. Paul itt maradt és meglepett amikor elismerést láttam az arcán.

Stúdiózás után hazaindultunk. Délután 1 volt mire hazaértünk. De anya tudta, hogy nekem MOST ennem KELL. Szóval levettem a sapkám és a cipőm és már rögtön mentem enni. Gyorsan belapátoltam mert már múlt a gyógyszer hatása. Miután bevettem a gyógyszert felmentem a szobámba és videócseteltem egyet Angelaval. Furcsán sok hülyeséget mondott most. Persze egy idő után mennie kellett. Kikapcsoltam a laptompomat majd az ágyra dőlve bámultam  plafont.
- Kop kop.- hallottam Louis hangját.
- Nem veszek semmit!- kiáltottam ki. Nyílt az ajtó és mind az öten bent voltak. A földre ültek.
- Igen mit szeretnétek?- kérdeztem miközben felültem.
- Megtudni, hogy mi történt.- mondta Harry.
- Semmiség.- válaszoltam.
- Ja tényleg nekem is semmiség miatt tört el a karom régen.- mondta Zayn. Gondoltam, hogy addig nem mennek el amíg el nem mondom így belekezdtem a kis mesémbe. És csak mondtam, mondtam és mondtam.
- És végül arra keltem fel, hogy egy kórházban fekszek.- fejeztem be. Azért a képzelgős dolgot kihagytam.
- De kis vagány valaki, hogy snowboarodzás közben történik ez.- mondta Louis vigyorogva.
- Én inkább bénának mondanám.- szólt Niall. Erre elkezdtek röhögni.
- Ez erősen beszólás akar lenni.- jegyeztem meg.- De tudod a kórházi kaja isteni volt, szóval nem panaszkodom.
- Tényleg jó volt a kaja?- kérdezte Liam.
- Aha. De ha megbocsátotok akkor nekem el kell mennem.- indultam el. Az ajtónál álltam amikor megkérdezték hova megyek.
- A nappaliba.- feleltem nemes egyszerűséggel. Egy idő után ők is lejöttek. És elkezdtünk mesélni egymásnak. Mármint ez egyik banda a másiknak. Csak vacsoránál tartottunk szünetet. 
- Amúgy fiúk Niallen kívül emlékszik valamelyikőtök, hogy beszéltünk videőcseten?- kérdezte Lisa. A fiúk zavarodottan néztek össze.
- Mi van?- kérdezte Zayn.
- Az van Zayn, hogy ti seggrészegen kitaláltátok azt, hogy beszélgessünk velük a szülinapodon.- magyarázta Niall. Nagyon össze lettek zavarva és mi ezen csak nevettünk. Valami éjfélig meséltünk egymásnak, de aztán jobbnak láttuk ha eltesszük magunkat holnapra..................

30.) Talákozás anyuékkal és indulás haza!!!

Sziasztok! Meghoztam az új részt. Remélem tetszeni fog. Szerintem jó hosszú lett, bár kinek mi a hosszú. Megpróbálom a következő részt is hamar hozni majd. De most nem is húzom tovább. Jó olvasást!
Xoxo: Lola

Az izgatottságtól nagyon furákat aludtam és gyakran riadtam fel az éjszaka közepén. De úgy hajnal körül már normálisan tudtam aludni és így nem keltem olyan hamar. Mikor felébredtem megkerestem a tekintetemmel az órát. Nemsokára 9 óra. Vajon hány órától lehet látogatni? Ezen gondolkodtam amikor a nővér bejött a reggelimmel.
-Jó reggelt!-mosolygott.- Hoztam a reggelid.
Felültem és az ölembe vettem a tálcát. Nagyon finom volt. Teát és bundás kenyeret kaptam. A nővér megvárta amíg megeszem majd kiment.
A délelőtt további része dögunalom volt. Az egyetlen "érdekes" az volt amikor a doki bejött egy kisebb vizsgálatra. Azt hittem, hogy a délután már sosem érkezik el...
Épp ebédeltem amikor hangokat hallottam az ajtó mögül.
- Kérem csak kettesével menjenek be!- hallottam a nővér hangját. Aztán benyitottak.
- Vendégeid vannak!- mondta a nővér majd belépett anya és apa. Tökre felvillanyozódtam amint megláttam őket. A nővér becsukta az ajtót így egyedül hagyva engem a szüleimmel.
- Sziasztok!- vigyorogtam.
- Szia Lauren!- köszönt anyu, majd leültek a mellettem lévő székekre.
- Hogy vagy?- kérdezte apa.
- Hát szerintem a helyzethez képest jól. Bár még néha fáj az oldalam, meg a fejem, de olyankor mindig kapok fájdalomcsillapítót.- világosítottam fel őket.- Ja és szörnyen unatkozok.- grimaszoltam. Anya megsimogatta a homlokom.
- Na ennek örülünk.- mondta apa.
- Mondtak valamit, hogy mikor engednek végre ki?- kérdeztem.
- Igen. Holnap.- mondta anyu.
- De miért? Itt halálra unom magam.- kezdtem a nyavalygást.
- Még meg kell nézniük, hogy történik-e valami veled. Így is nagyon jók az eredményeid a szokásoshoz képest.- mondta apu.
- Rendben.- mondtam egy kicsit lenyugodva.
- De attól függetlenül, hogy bejöttünk nyugodtan ehetsz.- mutatott anya a tálcámra. Jó kislány módjára újra enni kezdtem. Rántott hús volt és petrezselymes krumpli. A kórházi kaja furcsán jó ízű... Anyuékkal még váltottunk pár szót amikor mondták, hogy mennek.
- Máris?- néztem rájuk kiskutyatekintettel.
- Ne aggódjál! Most csak váltás történik.- nevetett anya a reakciómon. Azzal el is mentek. Pár percig egyedül voltam amikor Christian és Nick jött be az ajtón.
- Sziasztok!- köszöntem.
- Sziaaa!- köszönt Nick.- Mi újság?
- Semmi különös.- válaszoltam.- És veletek?- kérdeztem. Szerintem erre vártak mivel elkezdték mesélni a sztorikat, hogy miket csináltak az utóbbi napokban. Hát voltak nagyon vicces sztorijaik. Sokat nevettem bár úgy érzem, hogy ez nem tett jót a bordáimnak...
- ...és akkor volt ott egy srác.- mesélte Christian.- Aki akkorát tanyált. Pedig nem csinált semmit csak állt és beszélgetett.
Még meséltek egy kicsit amikor Nick megbökte Christian-t.
- Hát Lau nekünk mennünk kell!- szomorodott el kicsit.
- De figyu ezt neked csempésztük be!- vett elő egy Milka csokit és letette az ágyam melletti éjjeliszekrényre.
- Ó köszönöm!- néztem a csokira.- Sziasztok!
- Szia Lau!- köszöntek el majd kiléptek. Megnéztem, hogy milyen fajta a milka csoki és körtés.
- Na ilyet sem ettem még.- motyogtam amikor belépett Mike és Alex. Mit ne mondjak ők sem kímélték a bordáim. Nagyon sok poént meséltek. És érdekel módon ők is csempésztek be valamit. Csak ők narancsos gyümilét. Kábé ők is annyi időt töltöttek bent, mint Nick-ék. Ő utánuk Katherine és Lisa jött be.
- Lauren!- rohant be Lisa. Meg akart ölelni gondolom csak a sok csőtől nem ment neki.
- Hogy vagy?- kérdezte meg Kath.
- Jól bár azt hiszem az előző két látogatást nem fogja meghálálni az oldalam.- mosolyogtam.
- Na mert?- nézett aggódóan Lisa.
- Csak túl sokat nevettem. De ez nem is olyan nagy baj azt hiszem.
- Ezt neked hoztuk.- vette elő a zsebéből a nyalókát Katherine.
- Ugye mondjátok, hogy nem fog mindenki ajándékot hozni?- kérdeztem. Csak sokat sejtetően összenéztek.
-Bocsi de nem szokásunk hazudni.- vigyorgott Kath. Még beszélgettünk sok mindenről amikor nekik is menni kellett. Őket váltotta Amy és Christina párosa.
- Szijjja!- köszönt Amy.
- Szia Lau!- köszönt Christina is.
- Helósztok!- köszöntem.- Még mielőtt megkérdeznétek jól vagyok.
- Rendben.- mosolyogtak.
- Tom már tud róla?- kérdeztem. Megrázták a fejüket.
- Majd csak holnap mondjuk el neki. Eddig meg azért nem mondtuk el, mert nem akartuk, hogy halálra aggódja magát.- magyarázta Chris.
- Ez így érthető.- bólogattam. Amyékkel is úgy volt ahogy a többiekkel. Elbeszélgettünk mindenféléről. Majd nekik is menniük kellett.
- Ja és...- kezdte Christina.
- Csak nem tán hoztatok valamit?- kérdeztem vigyorogva. Chris fölnevetett, majd előhúzott egy csomag gumicukrot. Elköszöntek majd ki mentek. Pár perc múlva belépett Dani és Joey.
- Heló!- köszöntem.
- Szia!- köszönt rekedt hangon Dani.
- Guten Tag!- mondta Joey majd megpróbált színpadiasan meghajolni.
- Látom tanultál egy kis németet.- mosolyogtam. Joey megvonta a vállát majd helyet foglalt. Dani szintén így tett.
- És mi újság veletek?- kérdeztem.
- Semmi különös.- kezdte Joey és elmesélte az elmúlt napok történéseit.
- És veled Dani?- kérdeztem.
- Hát...- sóhajtott.- Halálra aggódtam magam miattad.
- De mégis miért?- csodálkoztam.
- Hát azért ez az egész nagyon fura nekem. Még sosem történt ilyen. Ráadásul az is eszembe jutott, hogy én beszéltelek rá, vagyis ez az egész az én hibám. Mert ha nem mondom azt, hogy........
- Álljál le!- mondta hangosan.- Olyan, hogy ez a te hibád eszedbe se jusson! Volt választási lehetőségem és én belementem. Pont.
Amíg ezt mondtam Dani végig lesütötte a szemét.
- Ó na gyere már ide!- hívtam. Elég furán de sikerült megölelnem a jobb karommal.- Joey te is!
Így sikerült egy hatalmas ölelést csinálni.
- És te, hogy vagy?- kérdezte Danielle most már kicsit vidámabban.
- Egész jól. Bár szerintem kicsit fájni fognak nem sokára a bordáim mivel az előtettek lévők tettek arról, hogy sokat nevessek.- magyaráztam egy mosoly kíséretében.
- Szóval ne nevettessünk?- kérdezte Joey. Nevetve megráztam a fejem.
- Ezt én egy szóval sem mondtam.
- Amúgy hoztunk neked pár dolgot.- szólalt meg Dani.
- Édességekkel már így is fel lettem halmozva.
- Nem azt hoztunk.- állt fel Joey és elővett egy ,,Jobbulás macit" és odaadta.
- Jaj de édes.- szorongattam.- Köszönöm!
- Én elhoztam neked a könyvedet.- vette elő a táskájából Dani a Demi Lovatós könyvet.
- És....- kezdte Joey.
- Megvettem neked németül is.- húzta ki a táskájából.- Csak, hogy kicsit tanuljál németül.
Elvettem egyenként a könyveket (csak úgy tudtam), majd belelapoztam a németbe.
- Nagyon szépen köszönöm!- mondtam.- Esetleg a telefonomat nem hoztátok be?
- A kis kocka!- nevetett Dani.- Természetesen nem hoztuk.- öltött nyelvet Joey-val egyszerre.
- Jól van na! Nem kell rögtön kockázni. Amúgy nem is tudom hogy ki az aki még reggelinél is telefonozik...- vágtam vissza.
Danielléékkel nagyon jól elvoltam. Ők már a látogatási idő végéig maradtak. Mikor elmentek furcsén magányosnak éreztem magam.
- Szia!- jött be a nővér a vacsorával.- Látom örülsz, hogy bent voltak a családtagjaid.
- Hát igen. De ezt honnan tetszik látni?- kérdeztem.
- Tudod, tegnap olyan élettelen voltál. Most meg csillog a szemed és többet mosolyogsz.- mondta miközben letette a vacsorámat elém.
- Lehet. De most, hogy nem vonják el a figyelmemet még jobban fáj az oldalam.- nyöszörögtem.
- Gondoltam erre.- mondta majd mikor látta milyen érdekes fejjel nézek rá folytatta.- Hallottam a nevető hangodat ezért extra erős fájdalomcsillapítót kapsz. Szóval meglehetősen sokáig fogsz aludni.
- Rendben.- bólogattam.
- De holnap már otthon fogsz aludni.- mosolygott.
- Hát nem egészen.- kezdtem. A nővér kérdőn nézett rám.- Mi csak elutaztunk ide. Csak holnapután fogunk haza menni.- magyaráztam de közben fejben számoltam.
- És akkor ti hol laktok?- kérdezte.
- Amerikában. Pontosabban Sacramentoban.- mondtam. Még kérdezgetett pár dolgot.
- Hát akkor én nekem most mennem kell a többi beteghez. De megmondom az orvosnak, hogy úgy írja ki a gyógyszereket, hogy utazni fogsz. Ami nem biztos, hogy túl kellemes lesz.- mondta majd elvette a most már üres tálcámat és kiment. Miután egyedül maradtam elővettem a könyvet és elolvastam a mára írt idézetet. Majd ugyanezt németül. Végül amint elhelyezkedtem elnyomott a mély álom...............................

*Másnap:*

A nővérnek igaza volt. Nagyon későn keltem föl. Mikor kinyitottam a szemem megkerestem vele az órát és 10 órát mutatott. Kicsit feljebb ültem az ágyban és akkorát kordult a gyomrom... Jobbnak láttam megnyomni a nővérhívót. Picit kellett várnom és már meg is jelent.
- Látom felébredtél. Hoztam a reggelit.- jött be egy tálca gabonapehellyel. És persze fájdalomcsillapítóval. Nem vártam meg amíg meszem hanem ki is ment. Nagyon elgondolkozhattam mivel amikor elsőnek visszajött még a felénél se tartottam az ételnek. Majd csak másodjára tudta elvinni a tálcám.Azzal a tudattal, hogy már senki nem fog zargatni elővettem a könyvet és olvastam. Elkezdtem kisilabizálni a német szavakat. Tudni illik csak kicsit beszélem ezt a nyelvet. Egyszer csak bejött a nővér. Érdeklődve felnéztem.
- Indulsz haza!- mosolygott. Erre felcsillant a szemem és letettem a könyveket. A doktor jött be és még két nővér. Lekapcsoltak a gépekről és közben utasításokat kaptam.
- Lehetőleg ne mozogj túl sokat!- mondta a doktor az utolsó tanácsot. Majd végre a lábamra álltam. Furcsa volt újra a lábamra állni főleg, hogy egy pár napja fekszek. Kicsit dülöngéltem. A nővér eközben egy szatyorba beletette a cuccaimat. A kisegítettek. Bár az ajtónál a doktor megállt.
- Ezt el felejtettem.- nyúlt a fejemhez majd levette a kötést.- Már semmi baja.
Azzal kimentünk. A kórház folyosója se volt szebb látvány a szobánál. Minden csupa komor szín. És akkor megláttam anyuékat a távolban. Ha lehetett volna futni biztos futok, de nem szabadott. Szinte csigalassúsággal de odaértünk anyuékhoz. Csak Christina volt velük.
- Lauren!- ölelt.
- Én is örülök, hogy látlak! De kicsit légyszi finomabban!- szisszentem föl.
- Ó bocsánat!- mosolygott zavartan. Anyáéknak még mondott pár dolgot az orvos, majd indulhattunk. A taxiban végig Christina-val beszéltem. Amikor megérkeztünk és kiszálltam a kocsiból megcsapott a hideg szél és a hó. Még szerencse, hogy sikerült felvenni a téli kabátot. Még ha nehézkesen is. A hotelban forrócsoki illata szállt. Rögtön felfele indultam a saját szobánkba. Mikor nyitottam az ajtót bentről beszédet hallottam.
- Lisa hagyjál már!- kiáltott Dani.
- És én zavarhatlak?- léptem be.
- Lauren!- kiáltott fel, majd rohant, hogy megöleljen.
- Csak óvatosan kérlek!- mondtam miközben viszonoztam az ölelését. Dani kiáltását még az is meghallotta aki nem akarta ezért mindenki begyűlt a szobánkba. Mindenki megölelgetett. Konkrétan le lettem rohamozva.
- Na jól van. Laurennek pihennie kell.- mondta anya.- Nem kéne lefeküdnöd?
- Még csak azt kéne. Inkább menjünk ebédelni!- néztem könyörögve anyára.
- De nem lesz baj?- nézett aggódva.
- Anya az ebédhez kell bevennem a gyógyszert.- mondtam. Bólintott majd lementünk a svédasztalhoz ahol már ott volt a többi vendég is. Ebéd után anya mindenképp azt akarta, hogy lefeküdjek. Ezért egy kicsit lepihentem. De olyan rossz volt túlságosan teli voltam energiával.
- Dani, be kéne menni a városba!- mondtam.
- De anya szerint pihenned kell.- nézett rám.
- Pihentem is! Azt nem mondta meddig kell.- szóltam.
- Na jó megkérdezem, hogy bemehetünk-e.- kelt föl majd kiment. Pár perc múlva anyuval együtt jött be.
- Lauren, neked pihenned kéne.- nézett rosszallóan.
- Anyaaa lécci! Kutya bajom. De annyit pihentem a kórházba.- meresztettem kiskutyaszemeket. Anya egy ideig gondolkozott.
- Jól van- sóhajtott.- De akármi baj is van rögtön hazajöttök!
- Köszi!- öleltem meg. Anya kiment, Dani meg elindult megkérdezni ki jön. Én addig felöltöztem normális cuccba. Mikor Dani visszajött már kész voltam.
- Christina és Amy jönnek. Mindenki más síelni akar.- mondta.
- És te?- kérdeztem.
- Még szép, hogy megyek.- vigyorgott.

***********************

A lányokkal összevissza mentünk a városba. Vásároltunk pár jó cuccot. És persze sokat nevettünk. Kár, hogy vissza kellett menni a szállásra.
Mindenki elment a sípályára én pedig ott maradtam a szálláson. Bekapcsoltam a laptopom és hála istennek voltak fent cseten. Szóval Ang-el és Ellievel videócseteltem. Ellie ott volt Angela-nál. Elmeséltem nekik a történteket. Így is, úgy is el kellett volna mivel meglátták a gipszbe tett karomat. Aztán ő is meséltek a városban történtekről. Többek között, hogy Ellie összejött a koris sráccal. Sajnos hamar menniük kellett. Egy idő után nem találtam más elfoglaltságot ezért kicsit összepakoltam, hogy holnap ne kelljen annyira, majd lementem a hallba inni egy forrócsokit. Aztán meg pihentem egy kicsit. A pihenést egy telefonhívás zavarta meg.
- Háló!- szóltam bele mobilomba.
- Szia Lauren! Tom vagyok.- hallottam a hangját Tomnak.
- Heló Tom! Mi újság?- kérdeztem.
- Hallom, hogy baleseted volt.- mondta.
- Hát igen. Sajnálom...- mondtam.
- Miért sajnálod? Ha direkt csináltad akkor sajnálkozz.- mondta vidám hangon.- Amúgy azért hívtalak mert beszéltem az orvosoddal és sajnos nem táncolhatsz a fellépéseken.
- Tessék?- kérdeztem. Ebbe még bele sem gondoltam.
- Nem táncolhatsz nehogy rosszabbodjon a bordáid állapota. Nagyon sajnálom. Amint hazaértek találkoznunk kell, hogy megkonzultáljuk, hogy mit csinálunk a fellépéseken.- mondta.
- Rendben.- feleltem.
- De most le kell tennem. Viszlát Lauren!- azzal le is tette.
- Hát ez szuper!- fújtam ki a levegőt.
Anyáék vacsorára jöttek haza. Vacsorára nem sokat ettem. Ne voltam éhes. Bevettem a gyógyszert, majd mondtam, hogy megyek fürdeni. Nagyon jól esett lezuhanyozni, bár vigyáznom kellett a gipszre. Mikor végeztem fel vettem a pizsamám majd a szobában tévéztem. A tévézést meguntam így inkább lefeküdtem aludni. Dani még nem volt itt, mert Amyéknél volt....

*Az utolsó nap az üdülőben:*

Az oldalamba nyilalló fájdalomra ébredtem. Nem kellemes nekem elhihetitek... Nem tudom hány óra volt de az oldalamat fogva kikászálódtam az ágyból. Dani még aludt. Szép halkan megpróbáltam kimenni a folyosóra, hogy anyuékhoz jussak. Addig amíg azt ajtót kinyitottam el kellett vennem az oldalamról a kezem. A számat összepréseltem nehogy ordítsak a fájdalomtól. Amint kiértem a folyosóra felmértem a távolságot, hogy mennyit kell mennem anyuék szobájáig. Ez megtörtént így felszívtam magam és elindultam. Nagy nehezen de odaértem. Kopogtam.
- Szabad.- hallottam anya hangját. Beléptem.- Lauren mi történt?
- Kérhetnék gyógyszert?- préseltem ki a szavakat.
- Persze, de enned kell hozzá. Kérlek hozz neki egy szendvicset vagy valamit.- nézett apára. Apa kiment és hál' istennek nem kellett sokat várni már meg is jelent egy kisebb szendviccsel. Leültettek egy asztalhoz és megettem. Nem volt sok kedvem enni, de muszáj volt. Elpusztítottam a szendvicset majd anya adott egy pohár vizet és fájdalomcsillapítót. Nem hatott rögtön ezért amíg nem kezdett hatni ott maradtam. Mint megtudtam már 10 óra volt. Anya elmondta nekem, hogy mára mi van tervbe véve. Csak este megy a repülőnk és 6-ig (este) kell kijelentkeznünk. Ezért elmegyünk már elég korán. (Ebéd után). Mivel Bécs és az üdülőhely nagyon távol van egymástól. (4-5 óra autó út) És ha még lesz időnk elmegyünk szétnézni a városban. Miután anya ezeket elmondta elköszöntem tőlük és visszamentem a szobánkba. Dani már ébren volt.
- Hol voltál?- kérdezte rögtön.
- Csak anyuéknál.- válaszoltam majd leültem az ágyra.- Amúgy ebéd után megyünk el innen.
- Már? De az mindjárt itt van.- szontyolodott el Dani.
- Tudom. Ki kéne használni ezt a kis időt.- mondtam.
- Oké, mit csináljunk?
- Nem tudom. Elsőnek is igyunk egy forrócsokit.- keltem fel az ágyból. Majd Danivel leindultunk. Amint megvettük a hallba leültünk a kanapéra. Kitaláltam, hogy vegyünk fel vicces videókat. Előhalásztam a telefonom a zsebemből. Dani hülye pofákat vágott én meg csak röhögtem...

****************************

Sikerült az utolsó pár óránkat a szálláson feledhetetlenné tenni. Dani még egyszer elment síelni (mivel mindenki ment). Most nem akartam egyedül maradni így elmentem velük és fotóztam őket. Az ebéd bolognai volt. Majd pakolásnál is hülyéskedtünk. Remélem mindent eltettünk.....
A kocsi várt ránk és kivitt a reptérre. A kocsi nekünk lett bérelve mivel benne hagyhattuk a csomagjainkat amíg elmentünk szétnézni a városban. De csak amíg a repülő nem indul. Még maradt annyi pénz, hogy bemehessünk a bécsi állatkertbe. Éssssssssss............ Dani megtalálta az ikertestvérét is: 

Mondanom sem kell, hogy ezután ezzel cukkoltuk.
Sajnos csak 6-ig maradtunk. Még 7 óráig bóklásztunk, majd fél 8-kor már a repülőtéren voltunk. 8-kor indult a gépünk de negyed órával hamarabb kellett felülnünk. Most is az ablak mellett ültem de most mögöttem egy idős néni ült, mellettem pedig Lisa. Így nyugodtan elaludhattam. (Persze csak miután bevettem a gyógyszert).............