Xoxo: Lola
Az izgatottságtól nagyon furákat aludtam és gyakran riadtam fel az éjszaka közepén. De úgy hajnal körül már normálisan tudtam aludni és így nem keltem olyan hamar. Mikor felébredtem megkerestem a tekintetemmel az órát. Nemsokára 9 óra. Vajon hány órától lehet látogatni? Ezen gondolkodtam amikor a nővér bejött a reggelimmel.
-Jó reggelt!-mosolygott.- Hoztam a reggelid.
Felültem és az ölembe vettem a tálcát. Nagyon finom volt. Teát és bundás kenyeret kaptam. A nővér megvárta amíg megeszem majd kiment.
A délelőtt további része dögunalom volt. Az egyetlen "érdekes" az volt amikor a doki bejött egy kisebb vizsgálatra. Azt hittem, hogy a délután már sosem érkezik el...
Épp ebédeltem amikor hangokat hallottam az ajtó mögül.
- Kérem csak kettesével menjenek be!- hallottam a nővér hangját. Aztán benyitottak.
- Vendégeid vannak!- mondta a nővér majd belépett anya és apa. Tökre felvillanyozódtam amint megláttam őket. A nővér becsukta az ajtót így egyedül hagyva engem a szüleimmel.
- Sziasztok!- vigyorogtam.
- Szia Lauren!- köszönt anyu, majd leültek a mellettem lévő székekre.
- Hogy vagy?- kérdezte apa.
- Hát szerintem a helyzethez képest jól. Bár még néha fáj az oldalam, meg a fejem, de olyankor mindig kapok fájdalomcsillapítót.- világosítottam fel őket.- Ja és szörnyen unatkozok.- grimaszoltam. Anya megsimogatta a homlokom.
- Na ennek örülünk.- mondta apa.
- Mondtak valamit, hogy mikor engednek végre ki?- kérdeztem.
- Igen. Holnap.- mondta anyu.
- De miért? Itt halálra unom magam.- kezdtem a nyavalygást.
- Még meg kell nézniük, hogy történik-e valami veled. Így is nagyon jók az eredményeid a szokásoshoz képest.- mondta apu.
- Rendben.- mondtam egy kicsit lenyugodva.
- De attól függetlenül, hogy bejöttünk nyugodtan ehetsz.- mutatott anya a tálcámra. Jó kislány módjára újra enni kezdtem. Rántott hús volt és petrezselymes krumpli. A kórházi kaja furcsán jó ízű... Anyuékkal még váltottunk pár szót amikor mondták, hogy mennek.
- Máris?- néztem rájuk kiskutyatekintettel.
- Ne aggódjál! Most csak váltás történik.- nevetett anya a reakciómon. Azzal el is mentek. Pár percig egyedül voltam amikor Christian és Nick jött be az ajtón.
- Sziasztok!- köszöntem.
- Sziaaa!- köszönt Nick.- Mi újság?
- Semmi különös.- válaszoltam.- És veletek?- kérdeztem. Szerintem erre vártak mivel elkezdték mesélni a sztorikat, hogy miket csináltak az utóbbi napokban. Hát voltak nagyon vicces sztorijaik. Sokat nevettem bár úgy érzem, hogy ez nem tett jót a bordáimnak...
- ...és akkor volt ott egy srác.- mesélte Christian.- Aki akkorát tanyált. Pedig nem csinált semmit csak állt és beszélgetett.
Még meséltek egy kicsit amikor Nick megbökte Christian-t.
- Hát Lau nekünk mennünk kell!- szomorodott el kicsit.
- De figyu ezt neked csempésztük be!- vett elő egy Milka csokit és letette az ágyam melletti éjjeliszekrényre.
- Ó köszönöm!- néztem a csokira.- Sziasztok!
- Szia Lau!- köszöntek el majd kiléptek. Megnéztem, hogy milyen fajta a milka csoki és körtés.
- Na ilyet sem ettem még.- motyogtam amikor belépett Mike és Alex. Mit ne mondjak ők sem kímélték a bordáim. Nagyon sok poént meséltek. És érdekel módon ők is csempésztek be valamit. Csak ők narancsos gyümilét. Kábé ők is annyi időt töltöttek bent, mint Nick-ék. Ő utánuk Katherine és Lisa jött be.
- Lauren!- rohant be Lisa. Meg akart ölelni gondolom csak a sok csőtől nem ment neki.
- Hogy vagy?- kérdezte meg Kath.
- Jól bár azt hiszem az előző két látogatást nem fogja meghálálni az oldalam.- mosolyogtam.
- Na mert?- nézett aggódóan Lisa.
- Csak túl sokat nevettem. De ez nem is olyan nagy baj azt hiszem.
- Ezt neked hoztuk.- vette elő a zsebéből a nyalókát Katherine.
- Ugye mondjátok, hogy nem fog mindenki ajándékot hozni?- kérdeztem. Csak sokat sejtetően összenéztek.
-Bocsi de nem szokásunk hazudni.- vigyorgott Kath. Még beszélgettünk sok mindenről amikor nekik is menni kellett. Őket váltotta Amy és Christina párosa.
- Szijjja!- köszönt Amy.
- Szia Lau!- köszönt Christina is.
- Helósztok!- köszöntem.- Még mielőtt megkérdeznétek jól vagyok.
- Rendben.- mosolyogtak.
- Tom már tud róla?- kérdeztem. Megrázták a fejüket.
- Majd csak holnap mondjuk el neki. Eddig meg azért nem mondtuk el, mert nem akartuk, hogy halálra aggódja magát.- magyarázta Chris.
- Ez így érthető.- bólogattam. Amyékkel is úgy volt ahogy a többiekkel. Elbeszélgettünk mindenféléről. Majd nekik is menniük kellett.
- Ja és...- kezdte Christina.
- Csak nem tán hoztatok valamit?- kérdeztem vigyorogva. Chris fölnevetett, majd előhúzott egy csomag gumicukrot. Elköszöntek majd ki mentek. Pár perc múlva belépett Dani és Joey.
- Heló!- köszöntem.
- Szia!- köszönt rekedt hangon Dani.
- Guten Tag!- mondta Joey majd megpróbált színpadiasan meghajolni.
- Látom tanultál egy kis németet.- mosolyogtam. Joey megvonta a vállát majd helyet foglalt. Dani szintén így tett.
- És mi újság veletek?- kérdeztem.
- Semmi különös.- kezdte Joey és elmesélte az elmúlt napok történéseit.
- És veled Dani?- kérdeztem.
- Hát...- sóhajtott.- Halálra aggódtam magam miattad.
- De mégis miért?- csodálkoztam.
- Hát azért ez az egész nagyon fura nekem. Még sosem történt ilyen. Ráadásul az is eszembe jutott, hogy én beszéltelek rá, vagyis ez az egész az én hibám. Mert ha nem mondom azt, hogy........
- Álljál le!- mondta hangosan.- Olyan, hogy ez a te hibád eszedbe se jusson! Volt választási lehetőségem és én belementem. Pont.
Amíg ezt mondtam Dani végig lesütötte a szemét.
- Ó na gyere már ide!- hívtam. Elég furán de sikerült megölelnem a jobb karommal.- Joey te is!
Így sikerült egy hatalmas ölelést csinálni.
- És te, hogy vagy?- kérdezte Danielle most már kicsit vidámabban.
- Egész jól. Bár szerintem kicsit fájni fognak nem sokára a bordáim mivel az előtettek lévők tettek arról, hogy sokat nevessek.- magyaráztam egy mosoly kíséretében.
- Szóval ne nevettessünk?- kérdezte Joey. Nevetve megráztam a fejem.
- Ezt én egy szóval sem mondtam.
- Amúgy hoztunk neked pár dolgot.- szólalt meg Dani.
- Édességekkel már így is fel lettem halmozva.
- Nem azt hoztunk.- állt fel Joey és elővett egy ,,Jobbulás macit" és odaadta.
- Jaj de édes.- szorongattam.- Köszönöm!
- Én elhoztam neked a könyvedet.- vette elő a táskájából Dani a Demi Lovatós könyvet.
- És....- kezdte Joey.
- Megvettem neked németül is.- húzta ki a táskájából.- Csak, hogy kicsit tanuljál németül.
Elvettem egyenként a könyveket (csak úgy tudtam), majd belelapoztam a németbe.
- Nagyon szépen köszönöm!- mondtam.- Esetleg a telefonomat nem hoztátok be?
- A kis kocka!- nevetett Dani.- Természetesen nem hoztuk.- öltött nyelvet Joey-val egyszerre.
- Jól van na! Nem kell rögtön kockázni. Amúgy nem is tudom hogy ki az aki még reggelinél is telefonozik...- vágtam vissza.
Danielléékkel nagyon jól elvoltam. Ők már a látogatási idő végéig maradtak. Mikor elmentek furcsén magányosnak éreztem magam.
- Szia!- jött be a nővér a vacsorával.- Látom örülsz, hogy bent voltak a családtagjaid.
- Hát igen. De ezt honnan tetszik látni?- kérdeztem.
- Tudod, tegnap olyan élettelen voltál. Most meg csillog a szemed és többet mosolyogsz.- mondta miközben letette a vacsorámat elém.
- Lehet. De most, hogy nem vonják el a figyelmemet még jobban fáj az oldalam.- nyöszörögtem.
- Gondoltam erre.- mondta majd mikor látta milyen érdekes fejjel nézek rá folytatta.- Hallottam a nevető hangodat ezért extra erős fájdalomcsillapítót kapsz. Szóval meglehetősen sokáig fogsz aludni.
- Rendben.- bólogattam.
- De holnap már otthon fogsz aludni.- mosolygott.
- Hát nem egészen.- kezdtem. A nővér kérdőn nézett rám.- Mi csak elutaztunk ide. Csak holnapután fogunk haza menni.- magyaráztam de közben fejben számoltam.
- És akkor ti hol laktok?- kérdezte.
- Amerikában. Pontosabban Sacramentoban.- mondtam. Még kérdezgetett pár dolgot.
- Hát akkor én nekem most mennem kell a többi beteghez. De megmondom az orvosnak, hogy úgy írja ki a gyógyszereket, hogy utazni fogsz. Ami nem biztos, hogy túl kellemes lesz.- mondta majd elvette a most már üres tálcámat és kiment. Miután egyedül maradtam elővettem a könyvet és elolvastam a mára írt idézetet. Majd ugyanezt németül. Végül amint elhelyezkedtem elnyomott a mély álom...............................
*Másnap:*
A nővérnek igaza volt. Nagyon későn keltem föl. Mikor kinyitottam a szemem megkerestem vele az órát és 10 órát mutatott. Kicsit feljebb ültem az ágyban és akkorát kordult a gyomrom... Jobbnak láttam megnyomni a nővérhívót. Picit kellett várnom és már meg is jelent.
- Látom felébredtél. Hoztam a reggelit.- jött be egy tálca gabonapehellyel. És persze fájdalomcsillapítóval. Nem vártam meg amíg meszem hanem ki is ment. Nagyon elgondolkozhattam mivel amikor elsőnek visszajött még a felénél se tartottam az ételnek. Majd csak másodjára tudta elvinni a tálcám.Azzal a tudattal, hogy már senki nem fog zargatni elővettem a könyvet és olvastam. Elkezdtem kisilabizálni a német szavakat. Tudni illik csak kicsit beszélem ezt a nyelvet. Egyszer csak bejött a nővér. Érdeklődve felnéztem.
- Indulsz haza!- mosolygott. Erre felcsillant a szemem és letettem a könyveket. A doktor jött be és még két nővér. Lekapcsoltak a gépekről és közben utasításokat kaptam.
- Lehetőleg ne mozogj túl sokat!- mondta a doktor az utolsó tanácsot. Majd végre a lábamra álltam. Furcsa volt újra a lábamra állni főleg, hogy egy pár napja fekszek. Kicsit dülöngéltem. A nővér eközben egy szatyorba beletette a cuccaimat. A kisegítettek. Bár az ajtónál a doktor megállt.
- Ezt el felejtettem.- nyúlt a fejemhez majd levette a kötést.- Már semmi baja.
Azzal kimentünk. A kórház folyosója se volt szebb látvány a szobánál. Minden csupa komor szín. És akkor megláttam anyuékat a távolban. Ha lehetett volna futni biztos futok, de nem szabadott. Szinte csigalassúsággal de odaértünk anyuékhoz. Csak Christina volt velük.
- Lauren!- ölelt.
- Én is örülök, hogy látlak! De kicsit légyszi finomabban!- szisszentem föl.
- Ó bocsánat!- mosolygott zavartan. Anyáéknak még mondott pár dolgot az orvos, majd indulhattunk. A taxiban végig Christina-val beszéltem. Amikor megérkeztünk és kiszálltam a kocsiból megcsapott a hideg szél és a hó. Még szerencse, hogy sikerült felvenni a téli kabátot. Még ha nehézkesen is. A hotelban forrócsoki illata szállt. Rögtön felfele indultam a saját szobánkba. Mikor nyitottam az ajtót bentről beszédet hallottam.
- Lisa hagyjál már!- kiáltott Dani.
- És én zavarhatlak?- léptem be.
- Lauren!- kiáltott fel, majd rohant, hogy megöleljen.
- Csak óvatosan kérlek!- mondtam miközben viszonoztam az ölelését. Dani kiáltását még az is meghallotta aki nem akarta ezért mindenki begyűlt a szobánkba. Mindenki megölelgetett. Konkrétan le lettem rohamozva.
- Na jól van. Laurennek pihennie kell.- mondta anya.- Nem kéne lefeküdnöd?
- Még csak azt kéne. Inkább menjünk ebédelni!- néztem könyörögve anyára.
- De nem lesz baj?- nézett aggódva.
- Anya az ebédhez kell bevennem a gyógyszert.- mondtam. Bólintott majd lementünk a svédasztalhoz ahol már ott volt a többi vendég is. Ebéd után anya mindenképp azt akarta, hogy lefeküdjek. Ezért egy kicsit lepihentem. De olyan rossz volt túlságosan teli voltam energiával.
- Dani, be kéne menni a városba!- mondtam.
- De anya szerint pihenned kell.- nézett rám.
- Pihentem is! Azt nem mondta meddig kell.- szóltam.
- Na jó megkérdezem, hogy bemehetünk-e.- kelt föl majd kiment. Pár perc múlva anyuval együtt jött be.
- Lauren, neked pihenned kéne.- nézett rosszallóan.
- Anyaaa lécci! Kutya bajom. De annyit pihentem a kórházba.- meresztettem kiskutyaszemeket. Anya egy ideig gondolkozott.
- Jól van- sóhajtott.- De akármi baj is van rögtön hazajöttök!
- Köszi!- öleltem meg. Anya kiment, Dani meg elindult megkérdezni ki jön. Én addig felöltöztem normális cuccba. Mikor Dani visszajött már kész voltam.
- Christina és Amy jönnek. Mindenki más síelni akar.- mondta.
- És te?- kérdeztem.
- Még szép, hogy megyek.- vigyorgott.
***********************
A lányokkal összevissza mentünk a városba. Vásároltunk pár jó cuccot. És persze sokat nevettünk. Kár, hogy vissza kellett menni a szállásra.
Mindenki elment a sípályára én pedig ott maradtam a szálláson. Bekapcsoltam a laptopom és hála istennek voltak fent cseten. Szóval Ang-el és Ellievel videócseteltem. Ellie ott volt Angela-nál. Elmeséltem nekik a történteket. Így is, úgy is el kellett volna mivel meglátták a gipszbe tett karomat. Aztán ő is meséltek a városban történtekről. Többek között, hogy Ellie összejött a koris sráccal. Sajnos hamar menniük kellett. Egy idő után nem találtam más elfoglaltságot ezért kicsit összepakoltam, hogy holnap ne kelljen annyira, majd lementem a hallba inni egy forrócsokit. Aztán meg pihentem egy kicsit. A pihenést egy telefonhívás zavarta meg.
- Háló!- szóltam bele mobilomba.
- Szia Lauren! Tom vagyok.- hallottam a hangját Tomnak.
- Heló Tom! Mi újság?- kérdeztem.
- Hallom, hogy baleseted volt.- mondta.
- Hát igen. Sajnálom...- mondtam.
- Miért sajnálod? Ha direkt csináltad akkor sajnálkozz.- mondta vidám hangon.- Amúgy azért hívtalak mert beszéltem az orvosoddal és sajnos nem táncolhatsz a fellépéseken.
- Tessék?- kérdeztem. Ebbe még bele sem gondoltam.
- Nem táncolhatsz nehogy rosszabbodjon a bordáid állapota. Nagyon sajnálom. Amint hazaértek találkoznunk kell, hogy megkonzultáljuk, hogy mit csinálunk a fellépéseken.- mondta.
- Rendben.- feleltem.
- De most le kell tennem. Viszlát Lauren!- azzal le is tette.
- Hát ez szuper!- fújtam ki a levegőt.
Anyáék vacsorára jöttek haza. Vacsorára nem sokat ettem. Ne voltam éhes. Bevettem a gyógyszert, majd mondtam, hogy megyek fürdeni. Nagyon jól esett lezuhanyozni, bár vigyáznom kellett a gipszre. Mikor végeztem fel vettem a pizsamám majd a szobában tévéztem. A tévézést meguntam így inkább lefeküdtem aludni. Dani még nem volt itt, mert Amyéknél volt....
*Az utolsó nap az üdülőben:*
Az oldalamba nyilalló fájdalomra ébredtem. Nem kellemes nekem elhihetitek... Nem tudom hány óra volt de az oldalamat fogva kikászálódtam az ágyból. Dani még aludt. Szép halkan megpróbáltam kimenni a folyosóra, hogy anyuékhoz jussak. Addig amíg azt ajtót kinyitottam el kellett vennem az oldalamról a kezem. A számat összepréseltem nehogy ordítsak a fájdalomtól. Amint kiértem a folyosóra felmértem a távolságot, hogy mennyit kell mennem anyuék szobájáig. Ez megtörtént így felszívtam magam és elindultam. Nagy nehezen de odaértem. Kopogtam.
- Szabad.- hallottam anya hangját. Beléptem.- Lauren mi történt?
- Kérhetnék gyógyszert?- préseltem ki a szavakat.
- Persze, de enned kell hozzá. Kérlek hozz neki egy szendvicset vagy valamit.- nézett apára. Apa kiment és hál' istennek nem kellett sokat várni már meg is jelent egy kisebb szendviccsel. Leültettek egy asztalhoz és megettem. Nem volt sok kedvem enni, de muszáj volt. Elpusztítottam a szendvicset majd anya adott egy pohár vizet és fájdalomcsillapítót. Nem hatott rögtön ezért amíg nem kezdett hatni ott maradtam. Mint megtudtam már 10 óra volt. Anya elmondta nekem, hogy mára mi van tervbe véve. Csak este megy a repülőnk és 6-ig (este) kell kijelentkeznünk. Ezért elmegyünk már elég korán. (Ebéd után). Mivel Bécs és az üdülőhely nagyon távol van egymástól. (4-5 óra autó út) És ha még lesz időnk elmegyünk szétnézni a városban. Miután anya ezeket elmondta elköszöntem tőlük és visszamentem a szobánkba. Dani már ébren volt.
- Hol voltál?- kérdezte rögtön.
- Csak anyuéknál.- válaszoltam majd leültem az ágyra.- Amúgy ebéd után megyünk el innen.
- Már? De az mindjárt itt van.- szontyolodott el Dani.
- Tudom. Ki kéne használni ezt a kis időt.- mondtam.
- Oké, mit csináljunk?
- Nem tudom. Elsőnek is igyunk egy forrócsokit.- keltem fel az ágyból. Majd Danivel leindultunk. Amint megvettük a hallba leültünk a kanapéra. Kitaláltam, hogy vegyünk fel vicces videókat. Előhalásztam a telefonom a zsebemből. Dani hülye pofákat vágott én meg csak röhögtem...
****************************
Sikerült az utolsó pár óránkat a szálláson feledhetetlenné tenni. Dani még egyszer elment síelni (mivel mindenki ment). Most nem akartam egyedül maradni így elmentem velük és fotóztam őket. Az ebéd bolognai volt. Majd pakolásnál is hülyéskedtünk. Remélem mindent eltettünk.....
A kocsi várt ránk és kivitt a reptérre. A kocsi nekünk lett bérelve mivel benne hagyhattuk a csomagjainkat amíg elmentünk szétnézni a városban. De csak amíg a repülő nem indul. Még maradt annyi pénz, hogy bemehessünk a bécsi állatkertbe. Éssssssssss............ Dani megtalálta az ikertestvérét is:
Sajnos csak 6-ig maradtunk. Még 7 óráig bóklásztunk, majd fél 8-kor már a repülőtéren voltunk. 8-kor indult a gépünk de negyed órával hamarabb kellett felülnünk. Most is az ablak mellett ültem de most mögöttem egy idős néni ült, mellettem pedig Lisa. Így nyugodtan elaludhattam. (Persze csak miután bevettem a gyógyszert).............
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése