33.) Megérkeztünk + az első koncert :D

Sziasztok! Meghoztam egy újabb részt. Igen tudom, hogy eléggé rövid, de sok kicsi sokra megy. Nagyon sajnálom, hogy nem sikerült a nyáron bepótolni a lemaradást. De most már tényleg megpróbálok belehúzni és behozni a több hónapnyi (!!!) lemaradásomat. Jó olvasást! Remélem ez a rész is tetszeni fog. 
Xoxo: Lola ;)

Jó sok órányi repülőút és egy kisebb nyomorgás a rajongók és testőrök között... És már itt is vagyunk a hotelbe. Még hozzá kell szoknom a brit angol hangzásához (mert itt mindenki így beszél). A fellépésig még sok idő volt és még a menedzserek sem érkeztek meg ezért gondoltam felfedezem a helyet. A legfelső emeleten voltunk. Csináltam is egy képet mivel a kilátás csodaszép volt. Plusz még a London Eye-ra is ráláttunk. Csináltam is egy fotót.

-Ugye milyen szép?- kérdezte meg a hátam mögött Niall. Ütöttem volna de a karom amelyik közelebb volt hozzá gipszbe volt.
- A frászt hoztad rám, ugye tudod?- kérdeztem meg szúrós tekintettel. Megvonta a vállát és leült a fotelba.
- Nem ülsz le?- kérdezte rám emelve a tekintetét. Megráztam a fejem.
- Még ki kell pakolnom.- magyaráztam majd odahagytam. Egy szobába voltam Christinaval. Ő már nagyon benne volt a pakolásban.
- Szia.- köszöntem. Nem hiszem, hogy meghallotta.- Szia!
Most már kicsit hangosabban mondtam és észre vette. Visszaköszönt majd megkérdezte, hogy segítsen-e. Nem tudtam rá mit válaszolni így inkább nekiláttam. Furcsa, hogy mennyire hozzászoktam a félkezes munkához. 
Úgy másfél óra alatt sikerült kipakolni. Egy hetet maradunk itt majd indul a buszos túra. Apropó 18.-án leveszik a gipszemet. Mondjuk ez lehet kicsit macerás lesz mert visszautazok az orvoshoz, hogy levegye és tanácsokat adjon. Ezt még nem is mondtam Tom-nak. A fejemet veszi, hogy csak most fogok szólni. De jobb később, mint soha...Vagy nem? Mindenesetre tárcsáztam a menedzserünk számát, hogy még most túl legyek a leszidáson. Kicsöng...Kicsöng...és felvette.
- Szia Lauren.- szólt bele.
- Szia Tom.- köszöntem.- Lenne egy kis gond.
- Mégpedig?
- A gipszemet majd 18.-án le kell venni. És annak az orvosnak kéne levennie aki rám tette. -mondtam el egy szuszra.
- Lauren!- csattant fel.- Mégis miért nem mondtad ezt hamarabb?! Az jövőhét kedd. Ráadásul azon a napon van az utolsó koncert indulás előtt. És az a koncert elég fontos.
Eléggé haragos volt miattam, de hát végül is igaza van. Megkaptam egy kisebb leszidást arról, hogy nem gondolta, hogy ilyen feledékeny vagyok meg satöbbi. 
- De megpróbálom minél hamarabb megszervezni az oda-visszautadat. De figyelmeztetlek korén fogsz kelni.-fejezte be egy kicsit nyugodtabb hangnemben. Azzal elköszönt és letette. Eléggé szégyelltem magamat. Leültem az ágyra és csak bámultam ki az ablakon. Hogy lehetek ekkora balfék??? Egyszer csak bejött Chris (igen azt elfelejtettem hogy nem volt bent mikor telefonáltam.). 
- Lau indulunk.- szólt. Gyorsan összekaptam magam. Christina segített felöltözni. Mivel már csak rám vártak ezért rögtön indultunk. Közel volt a koncert helyszíne így gyalog mentünk. Nem mondanám a legokosabb dolognak egy szupersztár bandával kilépni az utcára. Szerintem a Londonban élő összes rajongójuk észrevettek minket. Egy idő után (fogalmam sincs hogyan) de érkeztek testőrök így sikerült épp bőrrel megúsznunk ezt. A helyszínen elkezdtük a próbát a szokásos módon. És amíg a fiúk próbáltak gyors megosztottuk a tervünket Christinaval is aki benne volt. 

*************************************

Már túl vagyunk az előkészületekkel. Megcsinálták a hajam, a sminkem és már a fellépőruhámba vagyok. 
- Lányok kezdünk.- jött be az öltözőnkbe Tom.- És 3....2....1.
Azzal a fiúk felmentek a színpadra. Aztán jöttünk mi. 
- Helló! Én Tina vagyok!
- Én Swiss!
- Én Pizza!
- Én Amy!- (Igen Amy-nek nincs beceneve)
- Én Lolo!
- És én pedig Big D!- szólt Dani láttam rajta, hogy alig bírja visszatartani a röhögést.
- És mi vagyunk a Cimorelli lánybanda!- mondtuk tökre egyszerre. Néma csend támadt. Még a fiúk is tátott szájjal néztek ránk. És mi meg elröhögtük magunkat erre  közönség is elkezdett nevetni. Aztán normálisan bemutatkoztunk végül indult a koncert. Nagyon jó volt én nagyon élveztem. A végén ugye jött a fotózkodás és autogramm osztás. Nagyon sokan kértek inkább tőlünk (!!!). Megkérdeztem egy lánytól, hogy ez miért van. Az volt a válasza, hogy az 1D-től már több embernek van aláírása de mi itt "egzotikusabbnak" számítunk. Kicsit meglepődtem ezen.
Dög fáradt voltam mire haza értünk így gyors tusolás után már be is estem az ágyamba aludni..............