30.) Talákozás anyuékkal és indulás haza!!!

Sziasztok! Meghoztam az új részt. Remélem tetszeni fog. Szerintem jó hosszú lett, bár kinek mi a hosszú. Megpróbálom a következő részt is hamar hozni majd. De most nem is húzom tovább. Jó olvasást!
Xoxo: Lola

Az izgatottságtól nagyon furákat aludtam és gyakran riadtam fel az éjszaka közepén. De úgy hajnal körül már normálisan tudtam aludni és így nem keltem olyan hamar. Mikor felébredtem megkerestem a tekintetemmel az órát. Nemsokára 9 óra. Vajon hány órától lehet látogatni? Ezen gondolkodtam amikor a nővér bejött a reggelimmel.
-Jó reggelt!-mosolygott.- Hoztam a reggelid.
Felültem és az ölembe vettem a tálcát. Nagyon finom volt. Teát és bundás kenyeret kaptam. A nővér megvárta amíg megeszem majd kiment.
A délelőtt további része dögunalom volt. Az egyetlen "érdekes" az volt amikor a doki bejött egy kisebb vizsgálatra. Azt hittem, hogy a délután már sosem érkezik el...
Épp ebédeltem amikor hangokat hallottam az ajtó mögül.
- Kérem csak kettesével menjenek be!- hallottam a nővér hangját. Aztán benyitottak.
- Vendégeid vannak!- mondta a nővér majd belépett anya és apa. Tökre felvillanyozódtam amint megláttam őket. A nővér becsukta az ajtót így egyedül hagyva engem a szüleimmel.
- Sziasztok!- vigyorogtam.
- Szia Lauren!- köszönt anyu, majd leültek a mellettem lévő székekre.
- Hogy vagy?- kérdezte apa.
- Hát szerintem a helyzethez képest jól. Bár még néha fáj az oldalam, meg a fejem, de olyankor mindig kapok fájdalomcsillapítót.- világosítottam fel őket.- Ja és szörnyen unatkozok.- grimaszoltam. Anya megsimogatta a homlokom.
- Na ennek örülünk.- mondta apa.
- Mondtak valamit, hogy mikor engednek végre ki?- kérdeztem.
- Igen. Holnap.- mondta anyu.
- De miért? Itt halálra unom magam.- kezdtem a nyavalygást.
- Még meg kell nézniük, hogy történik-e valami veled. Így is nagyon jók az eredményeid a szokásoshoz képest.- mondta apu.
- Rendben.- mondtam egy kicsit lenyugodva.
- De attól függetlenül, hogy bejöttünk nyugodtan ehetsz.- mutatott anya a tálcámra. Jó kislány módjára újra enni kezdtem. Rántott hús volt és petrezselymes krumpli. A kórházi kaja furcsán jó ízű... Anyuékkal még váltottunk pár szót amikor mondták, hogy mennek.
- Máris?- néztem rájuk kiskutyatekintettel.
- Ne aggódjál! Most csak váltás történik.- nevetett anya a reakciómon. Azzal el is mentek. Pár percig egyedül voltam amikor Christian és Nick jött be az ajtón.
- Sziasztok!- köszöntem.
- Sziaaa!- köszönt Nick.- Mi újság?
- Semmi különös.- válaszoltam.- És veletek?- kérdeztem. Szerintem erre vártak mivel elkezdték mesélni a sztorikat, hogy miket csináltak az utóbbi napokban. Hát voltak nagyon vicces sztorijaik. Sokat nevettem bár úgy érzem, hogy ez nem tett jót a bordáimnak...
- ...és akkor volt ott egy srác.- mesélte Christian.- Aki akkorát tanyált. Pedig nem csinált semmit csak állt és beszélgetett.
Még meséltek egy kicsit amikor Nick megbökte Christian-t.
- Hát Lau nekünk mennünk kell!- szomorodott el kicsit.
- De figyu ezt neked csempésztük be!- vett elő egy Milka csokit és letette az ágyam melletti éjjeliszekrényre.
- Ó köszönöm!- néztem a csokira.- Sziasztok!
- Szia Lau!- köszöntek el majd kiléptek. Megnéztem, hogy milyen fajta a milka csoki és körtés.
- Na ilyet sem ettem még.- motyogtam amikor belépett Mike és Alex. Mit ne mondjak ők sem kímélték a bordáim. Nagyon sok poént meséltek. És érdekel módon ők is csempésztek be valamit. Csak ők narancsos gyümilét. Kábé ők is annyi időt töltöttek bent, mint Nick-ék. Ő utánuk Katherine és Lisa jött be.
- Lauren!- rohant be Lisa. Meg akart ölelni gondolom csak a sok csőtől nem ment neki.
- Hogy vagy?- kérdezte meg Kath.
- Jól bár azt hiszem az előző két látogatást nem fogja meghálálni az oldalam.- mosolyogtam.
- Na mert?- nézett aggódóan Lisa.
- Csak túl sokat nevettem. De ez nem is olyan nagy baj azt hiszem.
- Ezt neked hoztuk.- vette elő a zsebéből a nyalókát Katherine.
- Ugye mondjátok, hogy nem fog mindenki ajándékot hozni?- kérdeztem. Csak sokat sejtetően összenéztek.
-Bocsi de nem szokásunk hazudni.- vigyorgott Kath. Még beszélgettünk sok mindenről amikor nekik is menni kellett. Őket váltotta Amy és Christina párosa.
- Szijjja!- köszönt Amy.
- Szia Lau!- köszönt Christina is.
- Helósztok!- köszöntem.- Még mielőtt megkérdeznétek jól vagyok.
- Rendben.- mosolyogtak.
- Tom már tud róla?- kérdeztem. Megrázták a fejüket.
- Majd csak holnap mondjuk el neki. Eddig meg azért nem mondtuk el, mert nem akartuk, hogy halálra aggódja magát.- magyarázta Chris.
- Ez így érthető.- bólogattam. Amyékkel is úgy volt ahogy a többiekkel. Elbeszélgettünk mindenféléről. Majd nekik is menniük kellett.
- Ja és...- kezdte Christina.
- Csak nem tán hoztatok valamit?- kérdeztem vigyorogva. Chris fölnevetett, majd előhúzott egy csomag gumicukrot. Elköszöntek majd ki mentek. Pár perc múlva belépett Dani és Joey.
- Heló!- köszöntem.
- Szia!- köszönt rekedt hangon Dani.
- Guten Tag!- mondta Joey majd megpróbált színpadiasan meghajolni.
- Látom tanultál egy kis németet.- mosolyogtam. Joey megvonta a vállát majd helyet foglalt. Dani szintén így tett.
- És mi újság veletek?- kérdeztem.
- Semmi különös.- kezdte Joey és elmesélte az elmúlt napok történéseit.
- És veled Dani?- kérdeztem.
- Hát...- sóhajtott.- Halálra aggódtam magam miattad.
- De mégis miért?- csodálkoztam.
- Hát azért ez az egész nagyon fura nekem. Még sosem történt ilyen. Ráadásul az is eszembe jutott, hogy én beszéltelek rá, vagyis ez az egész az én hibám. Mert ha nem mondom azt, hogy........
- Álljál le!- mondta hangosan.- Olyan, hogy ez a te hibád eszedbe se jusson! Volt választási lehetőségem és én belementem. Pont.
Amíg ezt mondtam Dani végig lesütötte a szemét.
- Ó na gyere már ide!- hívtam. Elég furán de sikerült megölelnem a jobb karommal.- Joey te is!
Így sikerült egy hatalmas ölelést csinálni.
- És te, hogy vagy?- kérdezte Danielle most már kicsit vidámabban.
- Egész jól. Bár szerintem kicsit fájni fognak nem sokára a bordáim mivel az előtettek lévők tettek arról, hogy sokat nevessek.- magyaráztam egy mosoly kíséretében.
- Szóval ne nevettessünk?- kérdezte Joey. Nevetve megráztam a fejem.
- Ezt én egy szóval sem mondtam.
- Amúgy hoztunk neked pár dolgot.- szólalt meg Dani.
- Édességekkel már így is fel lettem halmozva.
- Nem azt hoztunk.- állt fel Joey és elővett egy ,,Jobbulás macit" és odaadta.
- Jaj de édes.- szorongattam.- Köszönöm!
- Én elhoztam neked a könyvedet.- vette elő a táskájából Dani a Demi Lovatós könyvet.
- És....- kezdte Joey.
- Megvettem neked németül is.- húzta ki a táskájából.- Csak, hogy kicsit tanuljál németül.
Elvettem egyenként a könyveket (csak úgy tudtam), majd belelapoztam a németbe.
- Nagyon szépen köszönöm!- mondtam.- Esetleg a telefonomat nem hoztátok be?
- A kis kocka!- nevetett Dani.- Természetesen nem hoztuk.- öltött nyelvet Joey-val egyszerre.
- Jól van na! Nem kell rögtön kockázni. Amúgy nem is tudom hogy ki az aki még reggelinél is telefonozik...- vágtam vissza.
Danielléékkel nagyon jól elvoltam. Ők már a látogatási idő végéig maradtak. Mikor elmentek furcsén magányosnak éreztem magam.
- Szia!- jött be a nővér a vacsorával.- Látom örülsz, hogy bent voltak a családtagjaid.
- Hát igen. De ezt honnan tetszik látni?- kérdeztem.
- Tudod, tegnap olyan élettelen voltál. Most meg csillog a szemed és többet mosolyogsz.- mondta miközben letette a vacsorámat elém.
- Lehet. De most, hogy nem vonják el a figyelmemet még jobban fáj az oldalam.- nyöszörögtem.
- Gondoltam erre.- mondta majd mikor látta milyen érdekes fejjel nézek rá folytatta.- Hallottam a nevető hangodat ezért extra erős fájdalomcsillapítót kapsz. Szóval meglehetősen sokáig fogsz aludni.
- Rendben.- bólogattam.
- De holnap már otthon fogsz aludni.- mosolygott.
- Hát nem egészen.- kezdtem. A nővér kérdőn nézett rám.- Mi csak elutaztunk ide. Csak holnapután fogunk haza menni.- magyaráztam de közben fejben számoltam.
- És akkor ti hol laktok?- kérdezte.
- Amerikában. Pontosabban Sacramentoban.- mondtam. Még kérdezgetett pár dolgot.
- Hát akkor én nekem most mennem kell a többi beteghez. De megmondom az orvosnak, hogy úgy írja ki a gyógyszereket, hogy utazni fogsz. Ami nem biztos, hogy túl kellemes lesz.- mondta majd elvette a most már üres tálcámat és kiment. Miután egyedül maradtam elővettem a könyvet és elolvastam a mára írt idézetet. Majd ugyanezt németül. Végül amint elhelyezkedtem elnyomott a mély álom...............................

*Másnap:*

A nővérnek igaza volt. Nagyon későn keltem föl. Mikor kinyitottam a szemem megkerestem vele az órát és 10 órát mutatott. Kicsit feljebb ültem az ágyban és akkorát kordult a gyomrom... Jobbnak láttam megnyomni a nővérhívót. Picit kellett várnom és már meg is jelent.
- Látom felébredtél. Hoztam a reggelit.- jött be egy tálca gabonapehellyel. És persze fájdalomcsillapítóval. Nem vártam meg amíg meszem hanem ki is ment. Nagyon elgondolkozhattam mivel amikor elsőnek visszajött még a felénél se tartottam az ételnek. Majd csak másodjára tudta elvinni a tálcám.Azzal a tudattal, hogy már senki nem fog zargatni elővettem a könyvet és olvastam. Elkezdtem kisilabizálni a német szavakat. Tudni illik csak kicsit beszélem ezt a nyelvet. Egyszer csak bejött a nővér. Érdeklődve felnéztem.
- Indulsz haza!- mosolygott. Erre felcsillant a szemem és letettem a könyveket. A doktor jött be és még két nővér. Lekapcsoltak a gépekről és közben utasításokat kaptam.
- Lehetőleg ne mozogj túl sokat!- mondta a doktor az utolsó tanácsot. Majd végre a lábamra álltam. Furcsa volt újra a lábamra állni főleg, hogy egy pár napja fekszek. Kicsit dülöngéltem. A nővér eközben egy szatyorba beletette a cuccaimat. A kisegítettek. Bár az ajtónál a doktor megállt.
- Ezt el felejtettem.- nyúlt a fejemhez majd levette a kötést.- Már semmi baja.
Azzal kimentünk. A kórház folyosója se volt szebb látvány a szobánál. Minden csupa komor szín. És akkor megláttam anyuékat a távolban. Ha lehetett volna futni biztos futok, de nem szabadott. Szinte csigalassúsággal de odaértünk anyuékhoz. Csak Christina volt velük.
- Lauren!- ölelt.
- Én is örülök, hogy látlak! De kicsit légyszi finomabban!- szisszentem föl.
- Ó bocsánat!- mosolygott zavartan. Anyáéknak még mondott pár dolgot az orvos, majd indulhattunk. A taxiban végig Christina-val beszéltem. Amikor megérkeztünk és kiszálltam a kocsiból megcsapott a hideg szél és a hó. Még szerencse, hogy sikerült felvenni a téli kabátot. Még ha nehézkesen is. A hotelban forrócsoki illata szállt. Rögtön felfele indultam a saját szobánkba. Mikor nyitottam az ajtót bentről beszédet hallottam.
- Lisa hagyjál már!- kiáltott Dani.
- És én zavarhatlak?- léptem be.
- Lauren!- kiáltott fel, majd rohant, hogy megöleljen.
- Csak óvatosan kérlek!- mondtam miközben viszonoztam az ölelését. Dani kiáltását még az is meghallotta aki nem akarta ezért mindenki begyűlt a szobánkba. Mindenki megölelgetett. Konkrétan le lettem rohamozva.
- Na jól van. Laurennek pihennie kell.- mondta anya.- Nem kéne lefeküdnöd?
- Még csak azt kéne. Inkább menjünk ebédelni!- néztem könyörögve anyára.
- De nem lesz baj?- nézett aggódva.
- Anya az ebédhez kell bevennem a gyógyszert.- mondtam. Bólintott majd lementünk a svédasztalhoz ahol már ott volt a többi vendég is. Ebéd után anya mindenképp azt akarta, hogy lefeküdjek. Ezért egy kicsit lepihentem. De olyan rossz volt túlságosan teli voltam energiával.
- Dani, be kéne menni a városba!- mondtam.
- De anya szerint pihenned kell.- nézett rám.
- Pihentem is! Azt nem mondta meddig kell.- szóltam.
- Na jó megkérdezem, hogy bemehetünk-e.- kelt föl majd kiment. Pár perc múlva anyuval együtt jött be.
- Lauren, neked pihenned kéne.- nézett rosszallóan.
- Anyaaa lécci! Kutya bajom. De annyit pihentem a kórházba.- meresztettem kiskutyaszemeket. Anya egy ideig gondolkozott.
- Jól van- sóhajtott.- De akármi baj is van rögtön hazajöttök!
- Köszi!- öleltem meg. Anya kiment, Dani meg elindult megkérdezni ki jön. Én addig felöltöztem normális cuccba. Mikor Dani visszajött már kész voltam.
- Christina és Amy jönnek. Mindenki más síelni akar.- mondta.
- És te?- kérdeztem.
- Még szép, hogy megyek.- vigyorgott.

***********************

A lányokkal összevissza mentünk a városba. Vásároltunk pár jó cuccot. És persze sokat nevettünk. Kár, hogy vissza kellett menni a szállásra.
Mindenki elment a sípályára én pedig ott maradtam a szálláson. Bekapcsoltam a laptopom és hála istennek voltak fent cseten. Szóval Ang-el és Ellievel videócseteltem. Ellie ott volt Angela-nál. Elmeséltem nekik a történteket. Így is, úgy is el kellett volna mivel meglátták a gipszbe tett karomat. Aztán ő is meséltek a városban történtekről. Többek között, hogy Ellie összejött a koris sráccal. Sajnos hamar menniük kellett. Egy idő után nem találtam más elfoglaltságot ezért kicsit összepakoltam, hogy holnap ne kelljen annyira, majd lementem a hallba inni egy forrócsokit. Aztán meg pihentem egy kicsit. A pihenést egy telefonhívás zavarta meg.
- Háló!- szóltam bele mobilomba.
- Szia Lauren! Tom vagyok.- hallottam a hangját Tomnak.
- Heló Tom! Mi újság?- kérdeztem.
- Hallom, hogy baleseted volt.- mondta.
- Hát igen. Sajnálom...- mondtam.
- Miért sajnálod? Ha direkt csináltad akkor sajnálkozz.- mondta vidám hangon.- Amúgy azért hívtalak mert beszéltem az orvosoddal és sajnos nem táncolhatsz a fellépéseken.
- Tessék?- kérdeztem. Ebbe még bele sem gondoltam.
- Nem táncolhatsz nehogy rosszabbodjon a bordáid állapota. Nagyon sajnálom. Amint hazaértek találkoznunk kell, hogy megkonzultáljuk, hogy mit csinálunk a fellépéseken.- mondta.
- Rendben.- feleltem.
- De most le kell tennem. Viszlát Lauren!- azzal le is tette.
- Hát ez szuper!- fújtam ki a levegőt.
Anyáék vacsorára jöttek haza. Vacsorára nem sokat ettem. Ne voltam éhes. Bevettem a gyógyszert, majd mondtam, hogy megyek fürdeni. Nagyon jól esett lezuhanyozni, bár vigyáznom kellett a gipszre. Mikor végeztem fel vettem a pizsamám majd a szobában tévéztem. A tévézést meguntam így inkább lefeküdtem aludni. Dani még nem volt itt, mert Amyéknél volt....

*Az utolsó nap az üdülőben:*

Az oldalamba nyilalló fájdalomra ébredtem. Nem kellemes nekem elhihetitek... Nem tudom hány óra volt de az oldalamat fogva kikászálódtam az ágyból. Dani még aludt. Szép halkan megpróbáltam kimenni a folyosóra, hogy anyuékhoz jussak. Addig amíg azt ajtót kinyitottam el kellett vennem az oldalamról a kezem. A számat összepréseltem nehogy ordítsak a fájdalomtól. Amint kiértem a folyosóra felmértem a távolságot, hogy mennyit kell mennem anyuék szobájáig. Ez megtörtént így felszívtam magam és elindultam. Nagy nehezen de odaértem. Kopogtam.
- Szabad.- hallottam anya hangját. Beléptem.- Lauren mi történt?
- Kérhetnék gyógyszert?- préseltem ki a szavakat.
- Persze, de enned kell hozzá. Kérlek hozz neki egy szendvicset vagy valamit.- nézett apára. Apa kiment és hál' istennek nem kellett sokat várni már meg is jelent egy kisebb szendviccsel. Leültettek egy asztalhoz és megettem. Nem volt sok kedvem enni, de muszáj volt. Elpusztítottam a szendvicset majd anya adott egy pohár vizet és fájdalomcsillapítót. Nem hatott rögtön ezért amíg nem kezdett hatni ott maradtam. Mint megtudtam már 10 óra volt. Anya elmondta nekem, hogy mára mi van tervbe véve. Csak este megy a repülőnk és 6-ig (este) kell kijelentkeznünk. Ezért elmegyünk már elég korán. (Ebéd után). Mivel Bécs és az üdülőhely nagyon távol van egymástól. (4-5 óra autó út) És ha még lesz időnk elmegyünk szétnézni a városban. Miután anya ezeket elmondta elköszöntem tőlük és visszamentem a szobánkba. Dani már ébren volt.
- Hol voltál?- kérdezte rögtön.
- Csak anyuéknál.- válaszoltam majd leültem az ágyra.- Amúgy ebéd után megyünk el innen.
- Már? De az mindjárt itt van.- szontyolodott el Dani.
- Tudom. Ki kéne használni ezt a kis időt.- mondtam.
- Oké, mit csináljunk?
- Nem tudom. Elsőnek is igyunk egy forrócsokit.- keltem fel az ágyból. Majd Danivel leindultunk. Amint megvettük a hallba leültünk a kanapéra. Kitaláltam, hogy vegyünk fel vicces videókat. Előhalásztam a telefonom a zsebemből. Dani hülye pofákat vágott én meg csak röhögtem...

****************************

Sikerült az utolsó pár óránkat a szálláson feledhetetlenné tenni. Dani még egyszer elment síelni (mivel mindenki ment). Most nem akartam egyedül maradni így elmentem velük és fotóztam őket. Az ebéd bolognai volt. Majd pakolásnál is hülyéskedtünk. Remélem mindent eltettünk.....
A kocsi várt ránk és kivitt a reptérre. A kocsi nekünk lett bérelve mivel benne hagyhattuk a csomagjainkat amíg elmentünk szétnézni a városban. De csak amíg a repülő nem indul. Még maradt annyi pénz, hogy bemehessünk a bécsi állatkertbe. Éssssssssss............ Dani megtalálta az ikertestvérét is: 

Mondanom sem kell, hogy ezután ezzel cukkoltuk.
Sajnos csak 6-ig maradtunk. Még 7 óráig bóklásztunk, majd fél 8-kor már a repülőtéren voltunk. 8-kor indult a gépünk de negyed órával hamarabb kellett felülnünk. Most is az ablak mellett ültem de most mögöttem egy idős néni ült, mellettem pedig Lisa. Így nyugodtan elaludhattam. (Persze csak miután bevettem a gyógyszert).............

5000 oldalmegjelenítés!!!!!!!!!!! :O

SZI-ASZ-TOK! Hát el sem hiszem, hogy sikerült az 5000 oldalmegjelenítés. :):):) Nagyon, de nagyon szépen köszönöm. Nálatok jobb olvasók szerintem nincsenek. :D Ugyebár ígértem meglepetést. Hát az lenne, hogy megváltoztatom a blog kinézetét. Tudom nem nagy dolog, de mindig jól jön az újdonság. :D Majd írjátok meg kommentbe a véleményeteket. hideg és meleg is jöhet. :) 
A másik pedig, hogy meg szeretnélek titeket jobban a szereplőkkel és, hogy igazából mit is veszek figyelembe amikor írok. Hát akkor lássunk is neki. :)




Érdekességek Daniről:
- Kedvenc színe a rózsaszín
- Tud játszani bongó dobon és zongorán
- Lisaval és Laurennel osztozik egy hálószobán
- Szereti a westernt, a rég cowboyos filmeket
- Ha felnő divattervező szeretne lenni
- Dani balkezes
- Szemüveges
- A hozzá legközelebb álló személy a bandából Lauren
- Kedvenc étele a mangó
- Kedvenc filmje a Megaagy
- Kedvenc dala: Big Time Rush - Oh Yeah
- Ha egy szuperhős lene, akkor szuper erőnek a teleportálást választaná
- Fél a magasban, tériszonya van
- Dani szerint ő maga leginkább Katherinere és Lisara hasonlít


Érdekességek Laurenről:
- Tud zongorázni
- Szeret gördeszkázni, kiskorában profi deszkás akart lenni
- Christina-val egy napon ünneplik születésnapjukat
- Lisaval és Danivel osztozik egy hálószobán
- Ő és Christina írta az összes dalt első albumukra a "Hello There"-re
- Kedvenc étele a spagetti
- Kedvenc filmje a Megaagy
- Kedvenc dala: Justin Bieber - Stuck in the Moment
- Ha szuperhős lenne, akkor szuper képességnek az alakváltoztatást választaná
- Ő és testvérei főként angolul beszélnek, de Lauren tud egy kicsit, spanyolul, portugálul és németül is
- Kedvenc gyümölcse a görögdinnye
- Kedvenc színei a kék és a piros
- Kedvenc állata a panda és a koala
- Szeret rajzolni és festeni
- A kedvenc Disney filmje a Szépség és a Szörny
- Fél a kutyáktól és a pókoktól
- Lauren szerint leginkább a testvérei közül Lisa-ra hasonlít

 Érdekességek Amyről:
- Szereti a countryt, mint zene és szeret is úgy öltözködni
- Christinaval és Katherinnel osztozik egy hálószobán
- Szemüveges
- Szeret olvasni
- Tud zongorázni is
- Ha az énekesi pálya nem jön össze, akkor óvónő szeretne lenni, mert a gyerekek nem magasabbak nála
- Szereti a lovakat
- Kedvenc színe a kék
- Kedvenc étele a taco
- Kedvenc filmje az Aquamarine
- Kedvenc dala: Band Perry - You Lie
- Ha egy szuperhős lehetne, akkor szuper erőnek a repülést választaná
- Kedvenc évszaka a nyár
- Kedvenc sztár: Tim Tebow

Érdekességek Lisaról:
- Tud zongorázni, dobolni és gitározni is
- Egy napon ünnepli születésnapját kisöccsével, Nickkel
- Szeretne zenét tanulni főiskolán
- Kedvenc énekesei közé tartozik főként: Jessie J, Demi Lovato és JoJo
- Ő és testvérei főként angolul beszélnek, de Lisa tud egy kicsit, spanyolul, portugálul és németül is
- Danivel és Laurennel kell osztoznia egy hálószobán
- Fél a pókoktól
- Olasz és ír vér is folyik az ereiben
- Kedvenc színei a kék és a narancssárga
- Kedvenc Disney filmje a Hamupipőke
- Kedvenc étele a margherita pizza
- Kedvenc filmje az Eat, Pray, Love (Ízek, imák, szerelmek)
- Kedvenc dala: Onitsha and Eric Dawkins - Holdong Me Down
- Testvérei szerint Lisara leginkább Lauren hasonlít (és amúgy ezt én is így gondolom)

Érdekességek Katherineről:
- Szeret sütni, főzni
- Tud játszani basszusgitáron és zongorán
- Christinaval és Amyvel osztozik egy hálószobán
- Szeret verseket írni
- Kedvenc sportja a futás, a gördeszka és a boksz
- Megszállottja Steve Wonder-nek
- Kedvenc színe a sárga és a lila
- Ha egy szuperhős lenne, szuper képességnek a repülést választaná
- Kedvenc filmje az Oroszlánkirály
- Szerinte a hozzá legközelebb álló testvére, kisöccse Joey
- Fél a pókoktól
- Szemüveges
- Ő és testvérei főként angolul beszélnek, de Lauren tud egy kicsit, spanyolul, portugálul és németül is

Érdekességek Christinaról:
- Van egy barátja Nick Reali, akivel már 2 éve együtt vannak
- Tornázott 8 évig
- Laurennel egy napon ünneplik születésnapjukat
- Katherinnel és Amyvel osztozik egy hálószobán
- Szeret varrni
- Szemüveges
- Nagy rajongója JoJo-nak és Chris Brownnak
- Kedvenc színe a rózsaszín
- Kedvenc állata az oroszlán
- Kedvenc sportja a torna, az úszás és az ökölvívás
- Kedvenc étele a szendvics
- Kedvenc dala: JoJo - Too Little Too Late
- Ha egy szuperhős lenne, akkor erpnek a szuper erőt választaná
- Érdekli a pszichológia
- Kedvenc filmjei közé tartozik a Csajok háborúja és a Hamupipőke történet
- Allergiás a macskákra

Na hát ezek lennének a lányok. (Forrás: http://starity.hu/sztarok/)

Még azt hozzá tenném megjegyzésnek, hogy tudom, hogy nincs minden lánynak külön szobája, de valahogy így képzeltem el. :)

Ja és amúgy azt szeretném még írni, hogy vannak kisebb mellékszereplők (pl.: Nick, Ellie...) Nekik is lesz egy felsorolásuk és néhány sort is írok róluk. De ezt egy külön oldalon teszem meg. :)

És az 1D-ről azért nem hozok érdekességeket mivel szerintem aki directioner az már mindent tud. De a Cimorelli kevésbé ismert így ezt nem biztos, hogy tudhattátok. :)

Na ennyi és még egyszer nagyon szépen köszönöm az 5000 (!!!) oldalmegjelenítést.

Még ma megpróbálok részt hozni ;)

Xoxo: Lola

( U.i.: tudom, hogy itt alul fehér, de sajnos nem tudok neki mit csinálni :( )

29.) Ébredés

Sziasztok! Meghoztam az új részt kicsit kevesebb mint egy hét alatt. Remélem tetszeni fog. ;)
És már csak kevesebb mint 100 látogatás és jön a meglepetés! :D Hajrá! 
Na de most nem akarok olyan sokat írni mint szoktam. :) Szóval jó olvasást!
Xoxo: Lola
(u.i. a kép a szöveg mellett nem azért van mert ide illik csak mert szerintem tök jó)



"Lauren szemszöge"

De fura. Egy olyan helyen vagyok ahol minden egy hatalmas fehérség. Teljesen egyedül voltam.
- Hahó!- szóltam. A hangom visszhangzott. Elindultam egy irányba, de egy idő után rájöttem, hogy ez nem vezet sehová. Úgyhogy inkább leültem és elkezdtem gondolkodni. Hol vagyok? Miért vagyok itt? És miért vagyok egyedül? Teljesen fura volt, mintha egy másik dimenzióban lettem volna. Aztán egyet pislantottam és már nem ott voltunk. Egy tengerparton voltam. Mily meglepő nagy valószínűséggel egy lakatlan szigeten...
Mivel unalmas volt üldögélni ezért megindultam a sziget belsejébe. Nem sok minden volt a fákon kívül.
- Szervusz!- köszönt egy hang.
- Szia!- néztem körül. Senki nem volt itt.- Ki vagy?
Biztos bediliztem, hogy itt beszélek egy hanggal.
- Óóó Lauren! Hisz nagyon régóta ismerjük egymást.- szólt a hang.
- Hol vagy? Nem látlak!- és elkezdtem futni.
- Nyisd ki a szemed!- mondta a hang. Megálltam és körül néztem.
- De nem látlak!- már nagyon kétségbe voltam esve.
- Nézz fel!- úgy tettem ahogy a hang mondta.
- Tia?- kérdeztem. Na jó én száz százalék, hogy hallucinálok. Mégis mit keres itt a régen a padlásra száműzött majmom. Ami plüss.(!!!) Ehhez le kellett ülnöm. A kis majom odajött hozzám.
- De hát hogyan? Te egy.... Hol vagyok?- kérdeztem.
- Ott vagyunk ahol én még számodra éltem.- válaszolt. Legutoljára ovis koromba játszottam vele úgy, hogy élt. De azt csak eljátszottam. És elhittem. De ez csak az elmémben...........volt.
- Az agyamba vagyunk?- kerekedett el a szemem. Tia bólintott majd hozott nekem egy banánt, meg magának.
- Ez hihetetlen.- mondtam a banánt pucolva.- Mi történt velem?
- Hát nem emlékszel?- kérdezte mire megráztam a fejem. Erre feltápászkodott és hozott egy térképet. Érdekesen néztem rá.
- Nézz bele!- noszogatott. Sóhajtottam majd belenéztem. Mintha csak egy filmet láttam volna. Lejátszódott az utolsó pár perc. A baleset. Szóval nagy valószínűséggel kórházba vagyok. De akkor miért nem vagyok ébren.
- Mert kómában vagy.- válaszolt a gondolataimra. Ez annyira abnormális számomra. De komolyan.........
- Szia Lauren!- hallottam Danielle hangját. Kérdőn kaptam fel a fejemet. És minden kezdett elmosódni.
- Tia mi történik?- kérdeztem mielőtt még eltűnt volna.
- Gyógyulsz.- hallottam de már csak hang volt. Megint a nagy semmiben voltam. Csak most a nagy semmi fekete volt. Milyen változatos színek gondoltam magamba. De észre vettem, hogy most már a testemben vagyok.
 - Nem unalmas egy kicsit itt ebben a nagy fehér szobában. Nem vágysz valami színre esetleg? Kár, hogy nem tudsz megszólalni pedig biztosra veszem te is így véled. Igazam van? Ha igen kérlek jelezz!- megint Dani hangja. Megpróbáltam jelezni.
- DANI! ITT VAGYOK!!!- kiáltottam. Semmi. Egy hang nem jött ki a torkomon. Megpróbáltam mozogni. De a testem le volt bénulva. Megpróbáltam minden porcikámat egyesével mozgatni. Semmi nem sikerült. Már szinte feladtam volna amikor a kezemen már nem éreztem a bénaságot. Megpróbáltam megmozdítani. Nagyon nehezen de sikerült. 
- Nővér!- hallottam a húgom kiáltását. Tehát sikerült. Ajtócsapódást hallottam és kiáltásokat. Azt nem tudtam kivenni, hogy kik és mit kiáltoznak. Csak azt, hogy kezdem visszanyerni a testem felett az uralmat. 
- Lauren?- hallottam egy ismeretlen hangot.- Kérlek próbáld kinyitni a szemed!
Ez volt a legnehezebb még csak azt sem mondhatom, hogy egy mázsa lenne rajta, mert az kutyafüle ahhoz a súlyhoz képest amit éreztem. Elsőnek csak hunyorogni sikerült. Ettől kicsit megerősödtem és teljesen kinyitottam.
- Mit érzel?- kérdezte az orvos.
- Fáj...- mondtam de a hangom rekedt és halk volt.
- Mid fáj?- kérdezte. És ekkor bele nyillalt a fájdalom az oldalamba.
- Az oldalam.-suttogtam. Miközben belevilágítottak a szemembe egy nővér megnézte az oldalam.
- Ó semmi nem történt. Csak most már érzed a fájdalmat. Hozok is fájdalomcsillapítót.- azzal kiment a nővér. Persze még a doktor benn maradt. Vizsgálgatott engem majd ismertette a helyzetemet.
- Nos kisasszony... Nem tudom mennyire van tisztában a történtekkel. De balesetezett, ennek következtében pedig több bordája megrepedt, a bal karja pedig eltört. Ráadásul kisebb zúzódásai vannak.- mikor befejezte a mondandóját rápillantottam a gipszbe tett karomra. Ajtócsapódást hallottam majd megjelent a nővér.
- Ezt vedd be!- adott oda egy tablettát. A szemem kicsit kikeredett a gyógyszer mérete miatt. Bekaptam majd a nővér odaadta a pohár vizet, amit ezért hozott. Nagyot kellett nyelnem ahhoz, hogy ne maradjon a torkomon. 
- Nemsokára nem fog fájni.- mosolyodott el a nővér.- Fél óra múlva visszajövök. Addig pihenj!
Azzal itt is hagyott egyedül. Esélyem se volt megkérdezni, hogy a szüleim hol vannak. 
Mivel nagy valószínűséggel a fél óra nem fog hamar el telni ezért szétnéztem a szobába. Minden fehér... Szóval erről beszélt Danielle. Tényleg nagyon unalmas. Remélem a gyerekosztályt nem ilyen egyhangúra csinálták... A gyerekeknek azért kell a színesség. Megnéztem magamat is. A gipszem fehér volt, de rajta még volt egy kék réteg is. 
- Legalább ez nem teljesen fehér.- motyogtam. Megnéztem a másik kezem és ott csak horzsolódások voltak. 
Eszembe jutott, hogy a fejem vérzett. Homályos emlék az igaz. Hátra nyúltam hirtelen. Nem bizonyult túl jó ötletnek mivel ezzel a mozdulattal olyan fájdalom nyilallt az oldalamba, hogy sikítani bírtam volna. Ehhez képest csak összeszorítottam a fogamat. A fejem be volt kötve. Na nem teljesen.
- Miért nincs itt valami unalom űző?- kérdeztem. Magamba beszélek... ha ez így megy tovább begyogyózok. Nem maradt sok választási lehetőségem, így inkább a nővér utasítását követtem és pihentem. Lehunytam a szemem és újrajátszottam pár kedves emléket magam előtt. És sikerült bealudnom......

***************************

Arra ébredtem, hogy a nővér rázogat.
- Lauren! Lauren!- ismételgette a nevemet.
- Igen?- nyitottam ki a szemem. A nővér ott volt mellettem egy tálcával. 
- Hoztam vacsorát neked. Ülj fel!- mondta.
- De hogyan?- kérdeztem. A nővér elvette az ágyam melletti asztalról egy.......távirányítót??? 
- Ez állítja be az ágyad, ha esetleg nem mindig feküdni szeretni.- azzal megnyomott egy gombot és én már ültem is fel.
- Tessék!- adta oda. Majd odaadta a tálcát is amin a vacsorám volt. Ahogy megláttam azt a sok kaját akkorát kordult a gyomrom.
- Köszönöm!- mondtam majd enni kezdtem.
- A gyógyszert csak evés után vedd be! És amint végeztél nyomd meg ezt a gombot! Ez a nővérhívó.- mutatta meg a távirányítón a gombot.
- Rendben. És a szüleimet mikor láthatom?- kérdeztem két falat között.
- Ma már lejárt a látogatási idő, de holnap bejönnek.- kicsit csalódott lettem Azt hittem már ma is láthatom őket. De úgy látszik nem. A nővér kiment én pedig tovább vacsoráztam. 

***************************

Bevettem a gyógyszert, majd miután a nővér elvitte a tányérokat egyedül maradtam a gondolataimmal. Minél többet gondoltam arra, hogy holnap láthatom a családom annál izgatottabb lettem. Nem tudom, hogy hány napja feküdtem itt és azt se, hogy mennyi fejfájást okoztam nekik. 
Az izgatottságnak hála csak olyan éjfél körül tudtam el aludni.............................................

28.) Vajon meggyógyul?

Sziasztok! 11 nap múlva meg is hoztam az új részt! :D:D:D Megpróbálok, most nagyon hamar részeket hozni mivel elhatároztam, hogy augusztus 12.-ére be kell hoznom a történésekre vonatkozó lemaradásomat. Szóval elég sokszor és nagy mennyiségű részt szeretnék hozni. Kicsit lehetetlen küldetés de mindegy. Remélem mindenkinek jól telik a nyári szünet. A szünetnek köszönhető, hogy nem lesznek egy hónapos késések. Jó olvasást! 

Xoxo: Lola

"Dani szemszöge:"

Az éjszaka kész borzalom volt. Rémálom követett rémálmot. Így nem meglepő, hogy alig tudtam aludni. Reggel szörnyen éreztem magam. Csodálkoznék ha a tegnapi sírásözön után még maradt volna könnyem. Az első az volt miután felkeltem, hogy elmentem felöltözni. Jobban mondva előbb fürödni mivel tegnap nem volt hozzá lelki erőm. Nagyon jó érzés volt tisztának lenni. Miután megfürödtem jöhetett az öltözés. Egyszerű öltözéket vettem fel, mivel ha rajtam múlik egész nap a szobába fogok kuksolni. Miután felvettem az utolsó ruhadarabot is elkezdtem energiát gyűjteni ahhoz, hogy a tükör elé álljak. Amikor ez sikerült kisebb sokkot kaptam. Ha nem tükör előtt állnék még szerintem az is letagadnám, hogy én vagyok az. Karikás, kisírt szemek, sírástól feldagadt arc, össze-vissza álló kócos haj és kipirosodott orr. Legelsőnek a legnehezebbel kezdtem: nekiálltam kifésülni a hajamat. Vagy fél óráig azt fésülhettem. Irtó kócos voltam. Fésülködés után megmostam az arcom, hogy kicsit jobb legyen. Fogat mostam majd végül visszamentem a szobába. Beágyaztam majd szellőztettem egy kicsit. Jó lesett a friss, hideg levegő. Nem sokáig hagytam nyitva az ablakot mivel nagy volt a szél így nem kellett sok idő, hogy kiszellőzzön a szoba. Bekapcsoltam a tévét aztán leültem az egyik fotelba. Nem igazán kötött le a műsor. Egyrészt mert nem értettem mit mondanak, másrészt meg inkább a gondolataim foglalkoztattak. A gondolataim közben elbambultam. A kopogás riasztott fel.
- Szabad.- mondtam, de elég rekedt voltam. Lisa lépett be az ajtón.
- Szia.- mosolyodott el mikor bejött. Intettem neki.- Látom nem sokat aludtál.- ült le az ágyra.
- Van valami hír.- kérdeztem. Lisa szomorúan megrázta a fejét.
- Este bemegyünk hozzá.- mondta.
- De hát kómában van.- kezdtem értetlenkedni. Lisa csak vállat vont. Elkezdte a tévét bámulni.
- Te érted mit mondanak?- kérdeztem hitetlenkedve.
- Nem. De a képeket látom.- mondta. Ez kicsit megmosolyogtatott. Egy idő múlva Lisa felállt.
- Nem jössz át hozzánk?- kérdezte.
- Miért is ne.- álltam fel és utána mentem. Amikor beléptünk hatalmas rumli fogadott.
- Sziasztok!- köszöntem.
- Szia Dani!- köszönt Christina.- Lennél oly kedves és kivinnéd ezt a folyosó végén lévő kukába?
Bólintottam és elvettem tőle a csomagot. Megtettem amire kért aztán vissza is mentem. Varázslatos módon most már nem volt rumli.
- Gyorsak voltatok.- mondtam.
- Még is miben?- kérdezett vissza Amy.
- Hát a rendrakásban.- mondtam.
- Ja abban!- csapott a fejére. A nap további részét náluk töltöttem. Kártyáztunk, beszélgettünk és neteztünk. Csak alig volt észrevehető, de tudtam, hogy el akarják vonni a figyelmemet a balesetről. Amikor már egy kicsit elegem lett ebből a láthatatlan fezültségből és erőltetett jókedvből elmentem.
- Hova mész Dani?- kérdezte Chris.
- Csak iszok egy forrócsokit és levegőzöm.- mondtam, majd kint is voltam a szobából. Lementem a hallba és egészen a büféig meg sem álltam.
- Ich möchte eine heiße Schokolade.- mondtam a pultosnak. (Szeretnék egy forró csokit. -szerk.) Egy pöttyös bögrében adta és tett bele pillecukrot is.
- Danke schön.- mondtam (Köszönöm.-szerk.) és elmentem a halban lévőkanapéhoz. Ott foglaltam helyet amíg megittam a forró italt. Miután megittam visszamentem és odaadtam a bögrét. Majd visszaballagtam a saját szobámhoz. Mivel elég nagy volt a rendetlenség ezért gondoltam rendet rakok, mert ha Lauren hazajön ne legyen ekkora mocsok. Meg addig is elvonom a figyelmemet... gondoltam én. De persze mindig találtam valamit ami hozzá köthető. Nem volt nehéz hisz egy szobában lakunk. Hamar végeztem ezzel is így nem nagyon tudtam mit csinálni. Egyszer csak eszembe jutott, hogy elhoztuk a laptopot is. Elővettem és elkezdtem blogot olvasni rajta. Egész érdekeseket is találtam. Már csak arra emlékszem, hogy kopognak. 
- Elaludtam?- kérdeztem magamban. És igen minden jel arra utalt, hogy elaludtam. Még egyszer kopogtak.
- Szabad!- kiáltottam ki.
- Danielle, öltözz nemsokára indulunk!- szólt be anyu. Nem kellett mondania, hogy hova megyünk, mert jól tudtam..... a kórházba. Nagyot sóhajtottam, majd elkezdtem a bőröndömben turkálni valami felvállalható szerelés reményében. Amit meg is találtam.

Mint látható nem mosolygok. Amúgy erre természetesen felvettem még egy réteg ruhát (pulóver+kabát+sapka és stb.) mivel természetesen még hideg volt odakint. Mikor végeztem bezártam a szobánk ajtaját és lementem a halba várakozni. A telefonomon böngésztem amikor hirtelen Katherine megállt mellettünk.
- Szia!- köszönt.
- Szia!- köszöntem vissza és el is tettem a telefonom. Mert azért még is bunkóság telefonozni miközbe valakivel beszélgetsz.
- Anyuék mindjárt jönnek.- mondta egy halvány mosoly kíséretében. 
- Az jó.-bólintottam.- Kath!
- Igen?
- Kérdezhetek valamit?
- Persze, mondd csak!- mosolygott. Itt nagy levegőt vettem.
- Szerintem meg fog gyógyulni?- kérdeztem.
- Természetesen meg fog. Csak kómában van. És ez is csak óv intézkedés, nehogy baj történjen. De nagy valószínűséggel meg fog gyógyulni. Lauren erős lány.- válaszolt. Egy induri-pindurit megnyugodtam. Épp, hogy válaszolt már jöttek is a többiek. Illetve a nagy részük.
- Joey-ék?- kérdetem anyához fordulva.
- Joey, Nick, Christian, Christina, Alex és Mike itt maradnak. És nem én mondtam, hanem ők.- válaszolt. Ezután el is indultunk. Nagyon hosszúnak tűnt az oda vezető út. Egész végig idegesen doboltam az ujjaimmal az ülésen. Mikor odaértünk nyugodtan kiszálltam és megvártam a többieket. Az épületben anyu beszélt a recepcióssal. Majd elindultunk Lauren szobájához. Gondolom én...
- Kérem csak egyesével menjenek be hozzá! Még mindig kómában tartjuk.- mondta az orvos és már el is tűnt. Felosztottuk, hogy mindenki 5 percet lesz bent. Elsőnek anya, aztán apa, Lisa, Amy, Katherine és végül én. Amíg kivártam, hogy a többiek bementek, zenét hallgattam............. Majd végül én is sorra kerültem. Bizonytalanul léptem be a szobába. Becsuktam magam mögött az ajtót majd körül néztem. Minden teljesen fehér. Szerintem elég unalmas, de hát ez egy kórház. Majd megnéztem az ágyat ahol ott feküdt Ő. Körülötte mindenféle gépek. A gépek csipognak, gondolom a szívverését mutatják. Leültem az ágy melletti székre.
- Szia Lauren!- köszöntem bár tudtam úgyse hallja.
- Nem unalmas egy kicsit itt ebben a nagy fehér szobában. Nem vágysz valami színre esetleg? Kár, hogy nem tudsz megszólalni pedig biztosra veszem te is így véled. Igazam van? Ha igen kérlek jelezz!-nem vártam semmit erre a mondatomra. Ezért elég fura volt amikor nagyon kicsit de megemelte a kezét.
- Nővér!- kiáltottam izgatottan................................................................

27.) A baleset

Sziasztok! Most nem egy hónap múlva hozom az új részt. :D És ez köszönhető a hosszú hétvégének. Meg annak is, hogy meg lettem fenyegetve, hogy most már ne hozzam ilyen későn ezt a részt :) Amúgy látom, hogy haladunk az 5000 oldalmegjelenítéshez (ami a fele a 10000-nek) és már meg van a meglepetésem rá. Már egy hete kész van. Amúgy a részhez annyi a hozzáfűznivalóm, hogy..... tudjátok mit nem lövöm le a poént. Jó olvasást! És írjátok meg, hogy tetszett ez a rész. :D Ja és hangulatilag ajánlom, hogy hallgassátok közbe ezt a számot ----> Emeli Sandé - Read all about it
Xoxo: Lola

"Dani szemszöge:"

Már egy ideje lecsúszott Lauren. Mivel nem mondtuk meg neki, hogy kiabáljon föl mikor leért ezért elindultunk. Nem csúsztunk le mivel én már elég fáradt voltam hozzá. Mike-ék pedig elkísértek. Elég sokáig sétáltunk mert természetesen ez a pálya van a legtávolabb a levonótól.
- Szerintetek mit szól majd Lau a pályához?- kérdeztem a bátyáimat.
- Két lehetőség van. Vagy nagyon rosszat mond, vagy nagyon jót.- mondta Alex. Amikor a levonón leértünk egy hatalmasat ugrottam. Bele a hóba... mi se természetesebb... Amikor felálltam lesöpörtem a havat. Megpillantottam anyuékat és oda mentem.
- Szia anya!- köszöntem.
- Szia kicsim! Lauren?- kérdezte.
- Azt hittem már leért.- lepődtem meg.
- Hát ide még nem jött.- mondta Lisa. Egyszer csak a mentősök szirénáját hallottuk meg helikoptert. Nem igazán foglalkoztam vele, hisz még sose történt ilyen a családunkkal. A Halál pálya felé ment. Tovább beszélgettünk. Már egy kicsit türelmetlen voltam, hogy hol lehet a nővérem. De nem igazán gondoltam rosszra. Biztos visszament a szállásra.
- Nem lehet, hogy visszament a szállásra?- kérdeztem meg.
- De lehet.- menjünk, nézzük meg! Úgyis fázok már!- indult el Kath. A mentősök amúgy pont akkor értek le amikor mi indultunk. Egyszer csak egy ismerős sikolyt hallottam... Amyé.... baj van.
Csak azt láttam ahogy odafut a mentősökhöz. Anya is utána ment. Sőt mindenki odagyűlt. Nem értettem az egészet. Olyan szavakat értettem csak ki, hogy: baleset, szikla, ájulás, súlyos sérülés....
De kire vonatkozik? Odamentem az említett területre, hogy megértsem miért fognak mindjárt sírni anyuék. Amikor megláttam hogy ki fekszik a hordozóban a földbe gyökerezett a lábam.
- Lauren...- suttogtam magam elé. Nem az lehetetlen gondoltam magamban. Ilyen nem történhet. Olyan szintű sokkos állapotba kerültem, hogy még sírni sem bírtam. Csak bámultam. Csak akkor sikerült kibillenteni a sokkos állapotból amikor a mentősök elmentek.
- Dani! Danielle!- rázogatott anya.A könnyes szemeimet ráemeltem anyára.

:(:(:(

Majd sírni kezdtem. Anya magához vont és csitítgatott, de nem igazán ment mikor ő is a zokogás hátárán volt. Amikor már kicsit lenyugodtam anya megszólalt:
- Gyere! A szálláson átöltözünk és megyünk a kórházba!- majd el is indult.
- Ne menjünk azonnal a kórházba!- makacsoltam meg magam.
- Dani nem hiszem, hogy ebben a ruhában beengednének.- mondta Christina. Nem igazán emlékszem arra, hogy egyáltalán, hogy jutottunk el a szállásra. Az utat nem láttam a könnyeimtől. Katherine támogatott be a szobánkba. Miután szólt, hogy öltözzek át ott hagyott. Az ajtó becsukódása után éreztem magam teljesen egyedül... Nem akartam mást csak sikítani. Nem érdekelt, hogy tiszta szutykos vagyok ledőltem az ágyba. Az arcomat a párnákba temettem szorosan és sikítottam. Amíg csak volt levegőm. Majd a sikítás zokogásba torkollott. Nem tudom mennyi ideig voltam így. Egyszer amikor egy kicsit sikerült összeszednem magam elhatároztam, hogy felöltözök. Minél gyorsabban akartam ez megtenni még mielőtt egy újabb sírógörcs rám tört. Nem igazán figyeltem, hogy mit veszek föl. Miután felvettem a ruhát egy kis vizet fröcsköltem az arcomra, hogy megnyugodjak legalább addig amíg a kórházba érünk.... A kórházba.....Arra a helyre ahol Lauren fekszik és azt sem tudom, hogy mi történt vele. A mosdókagylóra hajtottam a fejem és éreztem ahogy újra elő buggyannak a könnyeim. Még azt sem vettem észre amikor Christina bejött.
- Dani, indulunk!- mondta mellém lépve. Nagy megerőltetés volt felemelnem a fejem és ránéznem. Igaz csak elmosódva láttam. Chris szomorkás mosollyal törölte le az arcomról a könnyeket, majd vizezte be az arcom.
- Minden rendben lesz.- mondta. Elindult én pedig követtem. Mert lehet, hogy végtelenül szörnyen éreztem magam, de fontosabb volt, hogy meg tudjam mi történt. Mi történt? Mi történt? MI TÖRTÉNT??? Ez a kérdés kattogott az agyamban egyre jobban. A kocsiba beülve is csak ezen rágódtam. A fejemet az ablaküvegének hajtottam és csak néztem ahogy a hópelyhek előttem cikáznak. Az odavezetőút egy örökkévalóságnak hatott. Amikor az autó megállt egy másodperc alatt vágtam ki az ajtót és rohantam. Rohantam befele a kórházba mit sem törődve semmivel és senkivel. Egyszer csak nekiütköztem valamibe.
- Hohó kisasszony hova siet?- kérdezte az orvos.
- A nővérem.... látnom kell.- szólaltam meg és a hangom igencsak erőtlennek hangzott. 
- És hogy hívják a nővéred?- kérdezte, majd egy lapot hátrahajtott a jegyzetfüzetében. Valami nagyon dühített. Még pedig az a valami a rideg hangja volt. Rideg és érzéketlen. Nem értettem, hogy lehet ilyen amikor orvos. Én a nővéremet akarom látni.... MOST AZONNAL!!!!!!!!
- Lauren Cimorelli!- válaszolt helyettem anya.
- Ááá őt a sürgősségin kezeljük. Éppen műtik.- mondta a még mindig idegesítően érzelemmentes arcával. 
- És az merre található?- kérdezte nyugodtan anya. Az "orvos" csak odabökött egy folyosóra, de oda se nézett. Elindultunk arra. Apát láttam meg a várakozó részen. Odaszaladtam hozzá.
- Mi.... történt?- kérdeztem.
- Lauren mikor lecsúszott a pályán nekiment egy sziklának. Pár síelő vettem észre és ők szóltak. Lauren ájult volt már akkor is mikor rátaláltak. A mentősök azonnal értesítve lettek amint megtalálták. Több súlyos sérülése is van amit most műtenek. A doktor aki kezelésbe vette azt mondta, hogy a bal karja eltört, több bordája megrepedt és van pár kisebb zúzódás rajta.- avatott be minket. Igyekeztem nem teljesen kiborulni. 
- És azt mondták, hogy várjunk?- kérdezte anya.
- Igen.- bólintott apa. Mindenki leült egy székre én a lehető legtávolabb tőlük, mert szerettem volna egyedül lenni a gondolataimmal. Az ablaknál találtam a legjobb helyet. Már kezdett sötétedni... Én az ablak felé fordultam és kifelé bámultam miközben a párkányon könyököltem. Hogy nem halljam a zajokat zenét kezdtem hallgatni a telefonomon fülhallgatón keresztül. Most nem volt igazán csak lassú számokhoz kedvem. De természetesen amint lehunytam a szemem előtörtek a Laurennel közös emlékeim: 

Csak azt vettem észre, hogy ismét sírok. A szememet csukva tartottam. Egyszer csak elnyomott az álom............

**************************

- Dani! Dani!- ébresztgettek. Kinyitottam a szemem és azonnal tudtam, hol vagyok.
- Danielle, megyünk haza!- mondta anya.
- És Lauren?- kérdeztem. Anya elég sokáig habozott, de végül kimondta.
- Kómában.- ennek a szónak a hallatán szédelegni kezdtem, de megpróbáltam nem sírni. A hazafele vezető út egész gyorsan telt. Amint megértünk felrohantam a szobánkba. A MI szobánkba ami az enyém és Laurené. De most Lauren nincs itt. Későre járt és én belevetettem magam az ágyba ruhástul mindenestül. Csak a kabátot, sapkát és cipőt vettem le. A szobában korom sötét volt. A plafont bámultam és azon gondolkodtam mivel érdemelhettem ezt ki. A gondolatok csak úgy cikáztak, amkor egyszer csak belém nem ütött a felismerés....... 
- Én tettem. Az egész az én hibám.- suttogtam magam elé. Nem kellett volna cukkolnom, hogy ezt bárki megteheti, hagynom kellett volna... akkor nem csúszik le és ez az egész nem történik meg. A felismeréstől csak még jobban zokogtam. A végén annyira elvette az energiámat a zokogás, hogy a fáradtságtól elaludtam..................................................................................................................

26.) Telelés és....

Sziasztok! Tudom, hogy mér lassan két hónapja nem hoztam részt, de egyszerűen ez a május valami katasztrófa. Jön az év vége, meg ilyenek.... a de mindegy is ma nekiültem és befejeztem ezt a részt. Szóval így este fél 11-kor közzé is teszem.
 Lola 

Már eleve nagyon későn feküdtünk le. De az alvás se ment egy könnyen..... Az éjszaka közepén nyitott szemmel fekszek a vak sötétben amikor egyszer csak Dani megszólal:
- Pszt! Lau fent vagy?- kérdezte.
- Igen.- suttogtam vissza.
- Csak nekem tűnik úgy vagy tényleg bámul minket az a rénszarvas?- kérdezte. Hát igen az ágyunkkal szembe a falon egy kitömött rénszarvas fej van, ami éppenséggel olyan mintha nézne. Ez engem is idegesített, ezért nem tudtam elaludni.
- Akkor nem csak én vagyok ezzel így.- nevettem fel halkan.
- Várj van egy ötletem!- állt fel az ágyból. A kanapéról levett egy lepedőt.
- Mégis mit csinálsz?- kérdeztem tőle, de kis híja volt, hogy hangosan fel ne röhögjek. Dani odament a fejhez és letakarta vele. Majd mikor jött vissza hasra esett. A takarót a számhoz tapasztva próbáltam nem nevetni.
- Na akkor jó éjt!- feküdt le Dani mintha mi sem történt volna.
- Jó éjt!- suttogtam. Ezután a fáradtság úgy kiütött, hogy nem is emlékszem, hogy gondoltam-e valamit előtte.

**************************

Reggel arra keltem, hogy Dani keze az arcomba van. Mondjuk nekem meg a lábam volt a hasán. Egy pár percig gondolkodnom kellett, hogy rájöjjek most nem otthon vagyunk. Gyengéden lefejtettem a húgom kezét az arcomból, majd felültem az ágyon. Nagyot ásítottam mi közbe kinyújtóztam.Az ablakra néztem, ahol le volt húzva a redőny, de a redőny lyukain átsütött a nap. Óvatosan kikeltem az ágyból, hogy Dani fel ne ébredjen. Összeszedtem a ruháimat és kiindultam a fürdőbe, hogy rendbe szedjem magam. A ruhám egy farmerból, és egy pólóból állt amire rávettem egy kötött pulcsit. A hajam egyszerű copfba felgumiztam. Sminket nem tettem fel, hisz most ilyenkor minek? Mivel hidegebb volt, mint otthon ezért vastag zoknit vettem fel. Öltözés után visszavettem a mamuszomat, amit nagyon szeretek:

Becsoszogtam a szobánkba. A pizsamámat ledobtam az ágyra. Kicsit kancsin dobtam ezért Dani fején landolt, amitől persze felébredt.
- Mhmm...- nyögött.- Reggel van?
- Igen.- válaszoltam.
- Hány óra?
- Nem tudom. De nem akartalak felébreszteni. Csak rosszul dobtam.
- Akkor kancsi vagy.- mondta, miközben felült.
- Hééé... Én nem vagyok kancsi!!!- mondta felháborodva. Persze nem komolyan. Dani csak kiöltötte rám a nyelvét majd visszabugyolálta magát az ágyba.
- Na neeem! Most már nem fogsz visszaaludni!- mondtam, majd egy hirtelen mozdulattal lerántottam róla a takarót.
- Héé! Add vissza!- fogta meg a másik oldalát. Tartottunk egy kötélhúzást reggel kitudja hánykor... Nem, nem vagyunk normálisak. Egyszer csak Dani megunta és elengedte. Én meg persze pont akkor rántottam rajta egy nagyot szóval szépen hanyatt vágódtam a szőnyegen. Mire felálltam addigra Dani elment öltözni. Megnéztem mennyi az idő és reggel nyolcat mutatott. Kiszaladtam a folyosóra. A szoba folyosóin hatalmas ablakok vannak amik a tájra néznek. A nagy szaladásomban beleütköztem Lisába.
- Hova rohansz ennyire?- kérdezi.
- Fogalmam sincs.- ráztam meg a vállam. Lisa fordított rajtam 180°-ot.
- Inkább fuss vissza...- majd meglökött én meg tettem amit mondott. 

*****************************

Az egész napot kint töltöttük. Nagyon sokszor estem el a hóba. Legtöbbször azért mert a kedves testvéreim ellöktek. Kipróbáltam a síelést ami nem igazán ment. Így inkább átváltottam snowboardra. Na ez már sokkal jobban feküdt. Alex-szel még versenyeztem is. Ő nyert. De visszavágót kértem ahol.... szintén gyorsabb volt.
Ezután a nap után teljesen kimerülten és átfagyva tértünk vissza a hotelbe. Átöltöztem egy kényelmes ruhába majd lementem és kértem egy forrócsokit a büfébe. Németül kértem... Tudom, hogy beszélnek angolul is a turisták miatt de kipróbáltam mire megyek a tudásommal. És sikerült!!! Nagyon büszke vagyok magamra. :D A forrócsokimmal leültem az egyik fotelbe a halban. Volt egy tévé is de nem értettem belőle semmit így csak bámultam magam elé. Nemsokára megjelent Amy csak ő kakaót ivott. Átbeszéltük a mai napot. Ő csak síelt, mert félt snowboarozni. Mikor ezt mind megbeszéltük menni kellett vacsizni. Nagyon finom volt. A nevét nem tudom  kajának, de fini volt. Azt tudom, hogy desszertnek Sacher-torta volt. Ezután elmentünk aludni. Hát mondhatom senkinek se kellett altató.....

*Másnap:*

Hát ha úgy vesszük a mi napot se kezdtük másképp, csak most kevesebbet voltunk ki. A nap második részét a fürdő részén töltöttük. Nagyon jó volt. Természetesen csináltam képeket:

A selfiek most sem maradhatnak ki. :) Nagyon jól éreztük magunkat, kicsit lazítottunk. A fürdés után elmentünk egy kicsit vásárolni a városba. Vettem német csokoládét. Ami nagyon finom. Vettünk még egy pár ruhát. Vagyis a lányok. Én nem igazán, mert természetesen nem vittem annyi pénzt. A vacsora előtt fél órával értünk haza. Majd amikor megvacsoráztunk mindenki megfürdött és pizsibe elmentünk anyuék szobájába és társasjátékoztunk. Volt Activity, Monopoly meg kártyáztunk is. Úgy éjfélkor anyuék elhajtottak minket mondván pihenni szeretnének. Így mindenki a saját szobájába vonult vissza. Mi még Danivel beszélgettünk, de a végén Dani belealudt a mondatba így eldöntöttem gyengéden majd én is elaludtam......

*A telelés 6. napján:*

Már jó ideje tart a telelés így már tisztára otthon érzem magam. A mai napra nem terveztünk semmi extrát így sokáig lustálkodhattunk Danivel. A laptopomon Spongyabobot néztünk és röhögtünk. Mikor ezt meguntuk csináltunk egy twitcamet. És az a fura, hogy reggel 10-kor mindenki fen volt a neten. Bár ki tudja hány óra lehetett nálunk. Az elektronikus gépeink átálltak erre az időre így nem tudom... A videót fél órán át csináltuk majd elköszöntünk. Nagy nehezen kikászálódtunk az ágyból és felöltöztünk. A reggeliről már rég lekéstünk de volt dugi kajánk. :) Abból falatoztunk amikor bejött anya. Gyors a hátunk mögé rejtettük a csemegét.
- Szia Anya!- mondtuk gyanúsan egyszerre Danivel.
- Sziasztok lányok! Csak azt akartam megkérdezni, hogy nem vagytok-e éhesek, mert nem voltatok a reggelinél... De látom nem vagytok azok.- mosolygott. Mi úgy vettük elő a kaját ahogy egy tolvaj előadja a szerzeményét a rendőrnek.
- Jó lebuktunk!- mondtam. Anya nevetve kiment, de visszafordult.
- Ja és lányok 2-re megyünk a pályára.- és azzal el is tűnt. 
Addig nem igazán tudtunk mit csinálni. Csak az ebéd volt konkrét program. Én átmentem Kath-ékhez. Ott voltam egészen fél kettőig, akkor viszont elmentem sícuccba öltözni. 
Kettőre mindenki ott volt a pályán. Mivel már kibéreltük erre a 10 napra a snowboardokat és síléceket ezért mindenki vitte maga. Danivel sorra jártuk a pályákat amikor egyszer csak Mike-ékba futottunk.
- Sziasztok!- köszöntünk.
- Helló!
- Mit néztek annyira?- kérdeztem.
- A pályát.- válaszolta Alex, mintha ez természetes lenne.
- Miért? Mi olyan különös benne?- kérdezte Dani.
- Az a neve pályának, hogy Halál.- mondta Mike.
- Van a pályáknak neve?- kérdeztem. Nem igazán néztem a táblákat, mert tudtam, hogy úgy sem értem annyira. 
- Igen van Lau.- mondta Dani.- Így lehet ráijeszteni a látogatókra.
- Hogy?- néztem rá.
- Legtöbbször ezek a nevek nagyon, de nagyon nagy túlzások.- magyarázta Mike.
- Nem csúszol egyet?- kérdezte Alex.
- Hát nem is tudom...- kezdtem.
- Jaj ne legyél már ennyire betoji. Ezt még egy 5 éves is megcsinálná.- mondta Dani.
- Hát ja.- mondta Alex.
- Nem hiszem, hogy jó ötlet.
- Hidd el buli lesz.- győzködött Mike.
- Na jó.- adtam be a derekam. Még egy utolsó pillantást vetettem a pályára majd a deszkára állva elindultam. A szél fújta az arcomba a havat. Egy ideig nagyon könnyen ment. Már-már én is kezdtem elhinni amit mondtak Daniék. Aztán egyszer csak láttam egy sziklát és aztán fájdalmat éreztem a fejembe és, hogy forgok. Majd sötétség.......................

***************

A szememet próbáltam kinyitni. Nagy nehezen sikerült, de úgy éreztem mintha egy mázsa lenne a szemhéjam. Nem éreztem fájdalmat. Egyszer csak az éreztem, hogy valami folyik a fejemen hátul. Hátra nyúltam és a fejemen valami meleg és ragacsosat éreztem. Majd nagyon hamar elsötétült minden...........................................

Születésnap!!!!!! :D:D:D

Sziasztok! Hát elérkezett.... Most egy éves a blogom.... Most írni fogok egy kisebb regényt (lehet), szóval kezdjük.....
Elmondom, hogy amikor elkezdtem a blogot eszembe se jutott azon gondolkodni, hogy lesznek kommentelőim. Vagy az, hogy lesz 1 feliratkozóm ( az illető tudja, hogy róla van szó remélem :D) 
Nagyon szeretném megköszönni, hogy olvassátok a blogom, és remélem még fogjátok is. 
Most akkor jöjjön a vlog!
Egy kis előbeszéd ehhez:
Ha oldalra lesz döntve a képernyő azt nagyon sajnálom. És nem a legjobb felbontás azt is sajnálom. De remélem azért kielégítette az igényeiteket.

A videóhoz még az lenne a hozzáfűznivalóm, hogy eredetileg símaszkban torzított hanggal akartam végigcsinálni xD De aztán mégsem. Remélem mindenki választ kapott a kérdéseire. Vagy ha nem akor a következő ilyen eseményig gyűjtögessétek.
Egyik kedvenc képem xD

És még így búcsúzóul belinkelem nektek az új zene kedvencem: :D
https://www.youtube.com/watch?v=MKfzMOC19Fc

Na most már tényleg sziasztok! Még egyszer Boldog Születésnapot a blognak! ;)